Baranta
 |
Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölés szükséges az ellenőrizhetőség érdekében. Ez önmagában nem minősíti a tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása igaz. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. |
| Baranta | |
| Eredet |  Magyarország |
| Megalkotója | Vukics Ferenc |
| Leghíresebb sportolók | Vukics Ferenc, Kelemen Zsolt, Karacs Lajos |
| Technikák | vegyes |
| Csapat létszáma | kb. 2500 fő (2010-es adat) |
| Olimpiai | Nem |
A baranta a történelmi magyar harci testkultúrából származó mozgások összegyűjtéséből létrehozott tradicionális harcművészeti stílus, mely végleges formáját – a folyamatban lévő kutatások miatt – még nem nyerte el. Baranta szó elsősorban az ország olyan nyugati és déli peremvidékein maradt fenn, ahol a lakosság összetétele a kezdetektől fogva magyar volt (Somogy, Ormánság, Göcsej, Őrség). A szépirodalomban a legtöbb alkalommal Kodolányi János műveiben találkozhatunk vele. A szó jelentése: fegyveres vetélkedés, megmérettetés, harcra, hadjáratra való felkészülés, törvényesen alkalmazható erőszak, ill. az erőszak alkalmazása. A kunoknál zsákmányszerző utat jelent. A környező szláv nyelvű országokban pejoratív értelemben állatok elhajtását, zsákmányolást jelenthet. A kirgizeknél gyorsan közlekedő lovas csapatot, a kazakoknál az erőszak jogos alkalmazását, az ujguroknál külön falu volt ahol mindenki csak evvel foglalkozott még 1990-ig. Egyes kaukázusi népeknél a fegyveres gyakorlatok helyszínét, a legkorábbi írott források szerint pedig a Nap harcosait, illetve a Nappal szövetséget kötött férfiak közösségét jelenti. A Somogyvár környékén fennmaradt szokás szerint a barantázók a régi törzsszövetség valamikori bírájának, a régi törvények oltalmazójának /Horka/ voltak a felesküdött, különlegesen kiképzett segítői. Olyan harcosokat takart, akik a fegyverforgatásban való kiválóságuk mellett a legmagasabb erkölcsi, morális követelményeknek is megfeleltek.
Tartalomjegyzék |
Története [szerkesztés]
Míg a keleti stílusokban a mesterek generációi századokra visszavezethetők, a baranta esetében mindezt a folyamatosságot a szerves magyar kultúra adja, amelynek társadalmi szerkezete, kulturális hagyatéka egyenes ágú hagyatékot biztosít. A harci professzionalitással rendelkező korai katonai csoportok felkészítési, személyiségformálási rendszereire mintegy 1300 év távlatából vannak információk.
A magyarság esetében megfigyelhető, hogy a mindenkori magyar társadalmi csoportok egyszerre láttak el önvédelmi, gazdasági és szakrális feladatokat. A közösségek tagjainak harci „előkészítése” társadalmi alapfeladatként jelent meg. Az ún. Baranta-képességeket mintegy 500 éve folyamatosan korlátozták törvényi rendeletekkel és helyi szabályozással. A legtöbb mozgásos elemet a harci és eszközös táncok (pl. botolók) őrizték meg . A néprajzi kutatások kimutatták, hogy ezek mintegy „iskolagyakorlatai” voltak a valódi harci képességeknek.
A mozdulatok elsősorban a harci törvényszerűségeket és nem a zene alapritmusát követik. Mivel a harci tartalommal rendelkező táncok, az ősi küzdelmi vetélkedések, játékok átadása, a fegyveres gyakorlatokra történő felkészítés folyamatosnak tekinthető, így a Baranta nagyon korai tartalmakkal is rendelkezik.
A Baranta alapvetően nem egy „mester” összefoglalt mozdulati és személyiségformálási struktúrája, hanem egy nép szervesen működő kulturális hatásainak a harcban történő megnyilvánulása. Először 1928–41 között kezdték meg a (magyar) harci mozgások gyűjtését, amit az 1990-es évek elején az akkori szentendrei Kossuth Lajos Katonai Főiskolán Vukics Ferenc folytatott tovább, ekkorra tehető e stílus kialakulása is. A baranta elsősorban a katonai osztályoknak (harci rendeknek) a mozgásanyagát, felkészítési struktúráját foglalja össze, ezek száma egy tucatra tehető. A szó jelentése: harcra készül fel, harcol, hadjáraton vesz részt, törvényesen megengedett erőszakot gyakorol.
Bár a kilencvenes években kezdték rendszerbe foglalni, a baranta legkorábbi változatának a 9. század előtti időkben még létező alakulatot tekintik, ez az ún. Baranta had. E csoport a magyar törzsek szövetségének egy kivételes képességű, törvényeket és szokásokat védő harci alakulata volt. Rekonstruálni a képességek jelentős részét megőrző, a hagyományokhoz ragaszkodó magyar pásztorkultúra alapján próbálják. A stílus mai formája a két újraalapító személyéhez köthető. Vukics Ferenc a gyalogos, Könczey Bence a lovas képességek rekonstruálását irányítja.
A baranta ma [szerkesztés]
A mozgásanyag kialakításában fontos szerepet játszanak a régi fegyveres- és eszközös harci táncok, tehát a baranta a harc széleskörű vertikumával foglalkozik. A nagy távolságra ható hagyományos fegyverektől a közvetlen közelharcig. Lovas és gyalogos szakágakra oszlik. Mindkét szakág 10-10 versenyszámban méri össze a képességeit. A legfontosabb fegyvereik: íj, szablya, kard, rövid és hosszúbot, fustély (ez is egy bot), kelevéz, kopja, fokos, pajzs, csatabárd, ostor, csatacsillag, kés. A pusztakéz alkalmazása során megkülönböztetnek kultikus birkózást (övbirkózást), valamint ún. harci birkózást (böllön). A pusztakezes technikák jellemzője, hogy a küzdelmet befejező feszítő, fojtó mozdulatok legtöbbjét már álló helyzetben kialakítják, a földharc során már csak szorosabbra fogják. A lovas szakág a lóval való együttműködés egy olyan fokát követeli meg a lovasoktól, ahol a ló irányítását, harci alkalmazását mindenféle kényszerítő eszközök nélkül (pl. lószerszám) kell végrehajtani.
A baranta fontos sajátossága a speciális nevelési és közösségformálási rendszer, amely a hagyományos magyar életfilozófián és szimbólumrendszeren alapszik. Ma 105 helyszínen közel 3000 fő foglakozik Magyarországon, Romániában, Szlovákiában, Szerbiában barantával. Létszámuk folyamatosan bővül nemcsak az anyaországban, de a történelmi magyarlakta területeken is. Jelentős baranta-központok alakultak a Székelyföldön és a Felvidéken. 2005 óta a Magyarországi Harci-művészetek Össz-szövetségének tagjai.
A Baranta felosztása [szerkesztés]
A Barantát két hagyományőrző csoportba és két verseny-szakágra oszthatjuk.[1]
Hagyományőrző szakágak [szerkesztés]
- Thug baranta - gyalogos szakág
- Ráró-baranta - lovas szakág
Verseny-szakágak [szerkesztés]
- Oslu baranta: a lovas vagy a gyalogos szakágak egy-egy versenyszámának önállóan való megrendezése. Az Oslu versenyeken általában csak olyan versenyzők indulhatnak, akik az összetett versenyeken is indulnak.
- Baranta harci játékok
Forrás [szerkesztés]
- [1]
- baranta.org
- www.baranta.org
- Vukics Ferenc: Baranta – Bevezetés a magyar műveltségbe,Budapest, MAG Kiadó 2008 ( ISBN 9789630642897 )
- Major Ferenc Vukics: Reconstruction of the historical Hungarian fighting abilities and skills, AARMS Academic and Applied Research In Military Science, 2008
