Barabás Jenő
| Barabás Jenő | |
| Született | 1920. március 25.[1] Böde |
| Elhunyt | 1994. június 8. (74 évesen)[1] Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Kitüntetései |
|
| Sírhelye | Farkasréti temető (6/4-1-172)[2][3] |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Barabás Jenő (Böde, 1920. március 25. – Budapest, 1994. június 8.) magyar néprajzkutató, egyetemi tanár, a magyar népi építészet kiemelkedő 20. századi tudósa, a Magyar néprajzi atlasz kezdeményezője és szervezője.
Életútja[szerkesztés]
Felsőfokú tanulmányait 1938-ban a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen kezdte meg, majd az első tanév után, 1939-től a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen folytatta. 1944-ben vette át történelem–földrajz szakos tanári oklevelét, majd a fővárosban helyezkedett el középiskolai tanárként. 1947-ben bölcsészdoktori oklevelét is megszerezte, és a következő évben a Néprajzi Múzeum munkatársa lett. Rövid idő teltével a Múzeumok és Műemlékek Országos Központjának alkalmazásába került, 1952-ben pedig meghívást kapott a fővárosi Eötvös Loránd Tudományegyetem tárgyi néprajzi tanszékére. Előbb tanársegédként, majd adjunktusként, végül docensként végezte a tanszéki oktatómunkát 1990-es nyugdíjazásáig. 1981–1985 között, majd 1987–1989 között a tárgyi néprajzi tanszék vezetője volt. Nyugdíjazása után címzetes egyetemi tanárként segítette az egyetemen folyó néprajzi képzést.
Munkássága[szerkesztés]
Mályusz Elemér tanítványaként pályájának korai szakaszában elsősorban népiségtörténeti kérdések vonzották érdeklődését, behatóan foglalkozott Marosszék településtörténetével. Tudományos kutatásainak fókusza fokozatosan a magyar népi építészet és a néprajzi térképezés felé fordult. Monografikus összefoglalásokat készített a Kárpát-medencei magyar népi építészet tipológiájáról és táji tagolódásáról, jelentősen hozzájárult a zalaegerszegi és szombathelyi skanzenek létrehozásához. Kezdeményezésének köszönhetően indultak meg a Magyar néprajzi atlasz térképezési munkálatai.
Kandidátusi értekezését 1960-ban védte meg a néprajzi térképészeti módszertan témakörében, 1987-ben pedig a néprajztudomány doktora lett. Tudományos érdemei elismeréseként 1981-ben átvehette a Györffy István-emlékérmet, 1992-ben pedig a Herder-díj kitüntetettje volt.
Főbb munkái[szerkesztés]
- Barabás Jenő: Kartográfiai módszer a néprajzban. Budapest: Akadémiai. 1963. 189 o.
- Barabás Jenő: Békés megye néprajza a XVIII. században. Gyula: Erkel Ferenc Múzeum. 1964. = A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai, 58–59. 67 o.
- Szolnok megye néprajzi atlasza. Barabás Jenő ... közreműködésével szerk. Szabó László és Csalog Zsolt. Szolnok: Damjanich Múzeum. 1974. ISBN 963-01-1127-6
- Barabás Jenő – Gilyén Nándor: Vezérfonal népi építészetünk kutatásához. Budapest: Műszaki. 1979. ISBN 963-10-2750-3 185 o.
- Barabás Jenő – Gilyén Nándor: Magyar népi építészet. Budapest: Műszaki. 1987. ISBN 963-10-6821-8 203 o.
- Magyar néprajzi atlasz. Szerk. Barabás Jenő. Budapest: Akadémiai. 1987–. ISBN 963-05-4076-2
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Új magyar életrajzi lexikon I. (A–Cs). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. 395–396. o. ISBN 963-547-414-8