Bandoneón

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bandoneón
Buenos Aires - Bandoneon tango player - 7435.jpg

Besorolás
aerofon
billentyűs
Hangolás kromatikus
Rokon hangszerek koncertina, akkordeon
Hangszerjátékos Bandoneonista

A bandoneón (a feltaláló, Heincrich Band nevéből) szabad nyelvsípokkal működő billentyűs aerofon hangszer, harmonikaszerű légszekrénnyel. Elsősorban Argentínában és Uruguayban népszerű, a hagyományos tangózenekar fontos hangszere. Nem azonos a köznyelvben „tangóharmonika” néven nevezett hangszerrel, az akkordeonnal.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 19. század első felétől kezdve sokféle kézi fújtatós, harmonikaszerű szabad nyelvsípos hangszer született, ezek közül az egyik legkorábbi a koncertina. Heinrich Band (18211860) ennek továbbfejlesztésével, hangterjedelmének megnövelésével 1848-ban hozta létre a kezdetben 68 hangú Bandoniont. Célja az volt, hogy a viszonylag szerény képességű, de könnyen kezelhető, főképp a népzenében használt koncertinát alkalmassá tegye templomi zenélésre és egyéb népszerű zenei célokra.

A 20. század legelején a hangszer német bevándorlók bőröndjeiben jutott el Dél-Amerikába, elsősorban Argentínába és Uruguayba, ahol Bandoneón néven vált népszerű hangszerré.

Felépítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bandoneonista játék közben

A hangszer összecsukott állapotban nagyjából kocka alakú. Két részből áll, melyeket egy széthúzható-összenyomható légszekrény köt egymással össze, ami fújtatóként működik. Felépítése, használata hasonló az ismert billentyűs harmonikához, „tangóharmonikához”, de attól eltérően a bandoneónnak nincs zongoraszerű billentyűzete, ehelyett mindkét oldalán nyomógombok vannak több sorban elhelyezve. Ezek a gombok nem skálaszerűen vannak elrendezve, hanem elég komplex rendszer szerint, amely részben a concertina billentyűzetére építettek, majd később kiegészítettek további gombokkal. A billentyűzet általában gyöngyház fedésű fa (egyes újabb hangszereken műanyag) gombokból készül, amelyet hagyományosan nagyrészt fából készített, fémrugókkal és rugalmas fém leszorítókkal kiegészített mechanika kapcsol a fából és filcből készült sípszelepekhez. A fából készült szelepcsatorna végén a csatorna külső és belső oldalon található két síp – mintegy másodlagos passzív szelepként – bőrdarabokkal van takarva egy-egy irányból, hogy a játéktól (összenyomás-széthúzás) függően a nem használt síp felé elzárhassa a levegő útját.

A korai hangszerek kiosztásai készítőtől, vagy a megrendelő kéréseitől függtek és nagyban eltérőek voltak, míg a huszadik század 40-es éveire már két nagy egységes kiosztás alakult ki: az ún. Rheinische Tonlage és az Einheitsbandoneon. Az előbbi főleg Dél-Amerikában használatos, az utóbbi főleg Németországban. Természetesen ma is egy sor olyan kiosztás létezik, amely ettől eltér. A hangszer gombjai összenyomáskor és széthúzáskor más-más hangot adnak ki. A bal kéz oldalán található a basszus oldal, amely kizárólag hangmagasságban tér el a jobb kéznél található „dallam” oldaltól. A két oldalon található gombok által kiadott hangok, azonos játszási irányban is részben átfednek, de a két játszási irány (kifelé-befelé) azonos oldalon is tartalmaz megegyező hangokat.

Az Argentínában és Uruguayban használt Rheinische Tonlage kiosztású típusnak 33 basszus és 38 diszkant billentyűje van, tehát összesen 71. Ez a hangszer – az Einheitsbandoneonnal ellentétben – nem teljesen kromatikus, mert a legmélyebb és legmagasabb tartományban hiányzik pár hang. Minden hanghoz két acél nyelvsíp tartozik, amelyek ezen a típuson tradicionálisan cinkből vagy alumíniumból készített lapra vannak rögzítve, ez adja a hangszer igen éles, karakteres hangzását is.

Az argentin tangó „tolvajnyelvén”, lunfardóban a hangszer neve fueye (fuelle = ’fújtató’, kiejtése kb. „fuezzse”).

Bandoneonisták[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Híres argentin származásúak:

  • Eduardo Arolas
  • Alejandro Barletta
  • Domingo Federico
  • Leopoldo Federico
  • Roberto Di Filippo
  • Osvaldo Fresedo
  • Rubén Juárez
  • Pedro Laurenz
  • José Libertella (Sexteto Mayor)
  • Pedro Maffia
  • René Marino Rivero
  • Rodolfo Mederos
  • Juan Nuñez
  • Ciriaco Ortiz
  • Julio Pane
  • Astor Piazzolla
  • Toto Rodríguez
  • Eduardo Rovira
  • Tolga Salman
  • Aníbal Troilo

Magyar bandoneonisták:

  • Bartha Péter (Tango Harmony)
  • Gyenis Balázs
  • Radnai Tamás
  • Vörös Eszter

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bandoneón témájú médiaállományokat.