Astor Piazzolla
Ástor Pantaleón Piazzolla [ˈastoɾ pantaleˈon pjaˈtsola] (Mar del Plata, 1921. március 11. – Buenos Aires, 1992. július 4.) argentin zeneszerző, zenekarvezető, harmonikás.
Nyolc éves korában kapta az apjától az első bandoneónját (többnyire nyolcszögletű gombos harmonika). Tizenkét évesen kezdett klasszikus zenét tanulni a magyar származású Wilda Bélától.
Bronxban töltötte a gyermekkorát. 1937-ben tért haza, majd Buenos Airesbe költözött. 1940-ben Arthur Rubinstein összehozta Alberto Ginastrerával. Piazzolla megismerte a kortárs zeneszerzők műveit, szimfóniákat, concertókat, szonátákat és kamarazenét komponált. 1954-ben egy párizsi ösztöndíjjal Nadia Boulanger növendéke lett.
1986-ban César-díjat kapott az El Exilio de Gardel című film zenéjéért.
Életművével a tangót és a bandoneónt a komolyzene részévé tette. Gidon Kremer (egykor szovjet) hegedűművész Piazzollát népszerűsítő tevékenysége nagyban hozzájárult ehhez. Zenéjére legnagyobb hatással a tangó, a jazz és Bach volt. Mind összhangzattanilag, mind formailag rengeteg hasonlóság fedezhető fel Bach és Piazzolla zenéje között.
Több mint ezer darabja maradt fenn, amelyeket a nagy koncerttermektől a kis klubokig világszerte előadnak.
Leghíresebb művei:
- Buenos Aires
- Adios Nonino
- Maria de Buanos Aires (opera)
- Libertango
Diszkográfia [szerkesztés]
|

