Balázs János (festő, 1904–1927)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Balázs János (festő, 1904) szócikkből átirányítva)
Balázs János: Pipás önarckép (1923), olaj, karton, 37 x 27.5 cm

Balázs János (Magyaregres, 1904. december 22.Kaposvár, 1927. március 2.) festőművész.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zsellércsalád legidősebb gyermekeként született. Magyaregresről 1914-ben költöztek Kaposvárra, a külterületi jellegű Arany utcába. A szinte kilátástalan szegénységük[1] ellenére szülei gondot fordítottak iskoláztatására, a polgári négy éve alatt Pazsiczky Sándor művésztanár külön is foglalkozott Balázzsal, ő ismertette meg a természet utáni rajzolás alapjaival. Tehetsége korán megmutatkozott, tizenhat évesen már tudatosan festőművésznek készült.

Mestereinek Bernáth Aurélt és Rippl-Rónai Józsefet tekintette, utóbbit - első alkalommal Raksányi Lajos festőművész társaságában - többször felkereste a Róma-hegyi villájában, korrektúráztatta vele a rajzait. Rippl-Rónai a kompozíció átfogó, modern szemléletét és dekoratív formatörekvéseket oltott Balázsba. Az egyetlen kiállítást, amelyen életében szerepelt, 1923-ben a kaposvári Turul Szálló nagytermében rendezték, itt többek között Rippl-Rónai, Bernáth és Kunffy Lajos műveinek társaságában Balázs nyolc képét is megtekinthette és megvásárolhatta a közönség. Ugyanebben az évben három hónapon át dolgozott Pécsett, a Csók István által szervezett művésztelepen.

Balázs János: Csodálatos halászat (1921), olaj, vászon, 12.5 x 16 cm

1924-ben, bár már a létszám abban a tanévben betelt, Lyka Károly, az ekkori rektor soron kívül felvette a Képzőművészeti Főiskolára[2], Glatz Oszkár tanítványa lett, de csupán négy hónapig tudott bejárni, mert anyagi gondjai (se szállást, se rendszeres étkezést nem bírt fizetni[3]) hazakényszerítették Kaposvárra. Itt saját kis műtermet épített magának[4], de használni nem maradt ideje, egyre súlyosbodó betegsége leverte a lábáról. 1926-ban a kaposvári kórház tüdőbeteg pavilonjába került, ha csak tehette, itt is alkotott, letisztult, tömör formákban fogalmazott képek kerültek ki életének utolsó periódusában a keze alól. Tuberkulózisban halt meg huszonkét és fél évesen. Sírhelye a kaposvári Nyugati temetőben található.

Több bibliai ihletésű, továbbá Ady- és Babits-verset illusztráló szecessziós grafikát készített, ezeket szerette volna később nagyméretű képekben megfesteni. Körülbelül 650 mű maradt utána, többségében rajzok, kisebb számban pasztellek és olajképek. A kaposvári Rippl-Rónai Múzeum 13 képét őrzi.

Levelezése - melyet főleg barátjával, Bernáth Cézárral folytatott - kortörténeti értékű.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1953-ban Kaposvár város képzőművészeti szakköre felvette Balázs János nevét.

Stílusa[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rövid élete ellenére Balázs János munkásságán nyomon követhető látásmódjának fokozatos változása, amivel mestere, Bernáth Aurél cézanne-i hagyományokat követő stílusához közeledett. Ha létszemléletét, a keresetlenséget és a világ csendes, szinte puritán méltóságú ábrázolását tekintjük, akkor viszont leginkább Nagy Balogh János művészetével rokoníthatjuk képeit.

Különösen szuggesztívak önarcképei, melyeken tiszta jelleme és művészet iránti rajongása ütköznek át.

Főbb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Balázs János: Golgota (1923), olaj, vászon, 19 x 20 cm
Balázs János: Csendélet tányérral és bögrével (1925), olaj, vászon, 48 x 63 cm
  • A kaposvári Donnervárosi sétatér (1921)
  • Csodálatos halászat (1921)
  • Menekülés Egyiptomba (1921)
  • Tájkép nyírfákkal (1922)
  • Szecessziós rajz (1922)
  • Öreganyám fon (1922)
  • Öregapám pipázik (1922)
  • Golgota (1923)
  • Pipás önarckép (1923)
  • Isten és ember (1923)
  • Csendélet bögrével és hagymával (1923)
  • Szegényes csendélet (1923)
  • Szőlőhegyi fák
  • Ady: Fekete zongora (1924)
  • Tánc (1924)
  • Apokalipszis (1924)
  • Kalapos önarckép (1924)
  • Kapálók (1924)
  • Önarckép (1924)
  • Töröcskei erdőrészlet (1924)
  • Fikter Jani pipával (1924)
  • Ülő akt
  • Olvasó parasztasszony
  • Csendélet petróleumlámpával (1925)
  • Csendélet tányérral és bögrével (1925)
  • Eszter húgom arcképe (1925)
  • Téglagyár reggel (1925)
  • Menekülők (1925)
  • Fák
  • Kaposvári látkép kutyás emberrel (1926)
  • Kórházi épületek (1926)
  • Kórházi csendélet (1926)
  • Kártyázók a teraszon (1926)

Kiállításai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Gróf Almásy-Teleky Éva Művészeti Intézete (Budapest, 1940)
  • Rippl-Rónai Múzeum (Kaposvár, 1950)
  • Megyei Könyvtár (Kaposvár, 1977)
  • Rippl-Rónai Múzeum (Kaposvár, 1999)
  • Rippl-Rónai Múzeum (Kaposvár, 2005)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A nyolctagú családban (szülők, nagyszülők, négy gyermek) egyetlen keresőképes személy volt, Balázs György, Balázs János édesapja, aki napszámosként dolgozott, mindaddig, amíg a háború alatt be nem hívták katonának.
  2. Fóthy János újságíró személyes találkozót kért Lykától, és megmutatta neki Balázs rajzait. Mivel a felvételi időszak a főiskolán már elmúlt, továbbá mivel nem volt érettségije, Lyka rendkívüli növedékként vette fel Balázs Jánost.
  3. Balázs nagybátyjánál, Róka Istvánnál lakott a Nyugati pályaudvaron, Róka MÁV-alkalmazott volt, és a vezetőség egy hat négyzetméteren portásfülkét bocsátott a rendelkezésére. Itt élt Balázs 1924. októberétől 1925. januárig, amikor is Rókának el kellett hagynia a fülkét.
  4. Szülei Arany u. 11. alatti házának udvarán álló szénapajtát alakították át műteremmé. Balázs a Kaposvár városától kapott egymillió korona (80 pengő) segélyt, melyért cserébe meg kellett festeni Vétek György polgármester gyermekének portréját, költötte el a munkálatokra. Később, 1925. decemberében - Kunffy Lajos ajánló sorainak támogatásával - újabb segélyért folyamodott a városhoz, amelyet azonban nem kapott meg.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Martyn Ferenc: Egy ifjú festő halálára (Új-Somogy, 1927. március 25.)
  • Bernáth Aurél: Egy korán elhunyt festő: Balázs János (XV. Tavaszi Szalon és néhai Balázs János emlékkiállítása, katalógus, Budapest, 1940)
  • Fóthy János: Egy ellobbant láng (Somogyi Hírlap, 1949)
  • Bernáth Mária - Mautner József: Balázs János élete és művészete (Kaposvár, 1977)
  • Kotász Zoltán: Festő a dombok közt - somogyi Balázs János emlékére (Liget, 2005/7.)