Bakó Béla (pedagógus)
| Bakó Béla | |
| Született | 1913. augusztus 16. Aranyosgyéres |
| Elhunyt | 1990. április 12. (76 évesen) Kolozsvár |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | pedagógus, pedagógiai szakíró |
| Sírhelye | Házsongárdi temető |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Bakó Béla (Aranyosgyéres, 1913. augusztus 16. – Kolozsvár, 1990. április 12.[1]) pedagógus, pedagógiai szakíró.
Életútja[szerkesztés]
Középiskolai tanulmányait Nagyenyeden, a tanárképző főiskolát Szegeden, az egyetemet Kolozsvárt végezte. 1945-től főtanfelügyelő, 1946–49-ben a Népnevelés című folyóirat szerkesztője, 1949-től egyetemi adjunktus, 1951-től egyetemi előadótanár Kolozsvárt. Mint a kolozsvári Pedagógiai Továbbképző Intézet pedagógia-defektológia tanszékének vezetője (1954–73) a hazai magyar tantestület széles tömegeit irányította szakmunkájuk elmélyítésében.
Iskolapolitikai, neveléstudományi, didaktikai és neveléstörténeti tanulmányait a Tanügyi Újság, Korunk, A Hét, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem Studia-sorozata és a Revista de Pedagogie közölte. A neveléstudomány kérdései című kötet (1957), valamint a hazai magyar iskolákban 1957 óta használatos ábécéskönyvek társszerzője.[2] Comenius sárospataki működéséről román nyelvű közleményei jelentek meg; oktatástörténeti cikkeiben a Pestalozzi-iskola Teleki Blankára gyakorolt hatását elemezte (A Hét, 1977/3).
Források[szerkesztés]
- Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés I. (A–F). Főszerk. Balogh Edgár. Bukarest: Kriterion. 1981.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Gyászjelentés, Szabadság, 1990. április 14. (Forrás: a Szabadság szerkesztőségének digitális archívuma)
- ↑ Társszerzők: Lászlóffy Ilona, Trózner Piroska.
.svg){kind=small}