B-lista

Linkek hozzáadása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen BenKor (vitalap | szerkesztései) 2020. március 24., 15:36-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→‎Jegyzetek: források szakasz)

A 20. századi Magyarországon két ízben hajtottak végre nagyarányú közalkalmazotti létszámcsökkentést: az első világháborút követő években, majd a második világháború után. Ezek során készítettek ún. B-listákat, amelyek az elbocsájtandó személyek nevét tartalmazták. A mindenkori kormány a közalkalmazotti, köztisztviselői réteg létszámának csökkentésével az államháztartás egyensúlyát igyekezett helyreállítani, másrészt a politikailag megbízhatatlannak ítélt személyeket akarta ilyen módon eltávolítani a közszférából. A B-lista puszta léte folyamatos fenyegetést jelentett az állam szolgálatában állók számára, és egyfajta fegyelmezési eszköz is volt a hatalmon lévők kezében.[1]

B-listázás a Horthy-korszakban

A vesztes világháborút és a trianoni békediktátumot követően az ország költségvetésére súlyos teherként nehezedett a szellemi dolgozói rétegek magas számaránya. A problémán létszámcsökkentéssel, elbocsájtásokkal igyekeztek segíteni. A leépítéseket az 1920-as évek elején több lépcsőben valósították meg, és 20-30 000 embert érintett.[2] Az intézkedést A közszolgálatban álló tisztviselők és egyéb alkalmazottak létszámának csökkentéséről és egyes kapcsolatos intézkedésekről szóló 1923. évi XXXV. törvénycikk tette hivatalossá. Alkalmazásának okát a záró rendelkezés is megerősíti: „A jelen törvény alapján elbocsátott tisztviselők és egyéb alkalmazottak az állam súlyos pénzügyi helyzetének parancsoló szükséglete folytán bocsáttatnak el. E tisztviselőknek és egyéb alkalmazottaknak a gazdasági életben való mielőbbi elhelyezkedése közérdek. Más pályákon való elhelyezkedésük előmozdítása céljából állami támogatással közvetítőirodát kell létesíteni.”[3]

A törvény végrehajtása, már annak kihirdetése előtt megkezdődött, s ennek során politikai szempontokat is érvényesítettek. A Magyarországi Tanácsköztársaság bukását követően felerősödő antiszemitizmus következményeként a zsidó értelmiséget, pedagógusokat, valamint politikailag megbízhatatlannak vélt hivatalnokokat bocsátottak el,[4][5] de csupán a tőlük való megszabadulás még nem oldotta volna meg a problémát, így hamarosan más társadalmi csoportokra is sor került.[6] A végrehajtás során szociális szempontokat is igyekeztek érvényesíteni. Egy családból nem volt szabad mindkét szülőt elbocsájtani (1§); az elbocsátottakat vagy nyugdíjazták, vagy végkielégítéssel küldték el (3§); az elbocsájtott személyeket a költségvetésből ellátott üres helyekre fel lehetett venni (6§).[7]

B-listázás 1945 után

1946. május 19-én megjelent az 5000/1946. sz. kormányrendelet, melynek címe Az államháztartás egyensúlyának helyreállítása érdekében szükséges egyes rendelkezések. Az 1920-as évekhez hasonlóan, ezúttal is a vesztes világháború következtében beálló pénzügyi válság volt az egyik fő oka a létszámcsökkentésnek. A rendelet a költségvetési deficit miatt a közszolgálati alkalmazottak elérendő létszámát az 1939. évi állomány 90%-ában állapította meg. Ám a költségvetési okok mellett az elbocsátások során itt is jelen voltak a politikai szempontok. Az elbocsájtások ugyanis elsősorban a politikailag megbízhatatlannak nyilvánított személyeket sújtották. Ezen személyektől a választói jogot is megvonták.[8]

Hogy ki számított politikailag megbízhatatlannak (vagy a „demokrácia ellenségének”) azt a területileg illetékes B-listázó bizottságok döntötték el. A vizsgálat során háromféle névsort készítettek: A = megbízható, B = elbocsájtható, de egy éven belül visszavehető, C = megbízhatatlan, nem visszavehető. A legenyhébb figyelmeztetés a „feddés” volt, ám akiket „elbocsájtásra” vagy „végelbánásra” ítéltek, azok B-listára kerültek.[9]

A törvény az elbocsátásra ítéltek kiválasztásához a következő irányelvet jelölte meg: „… hivatali működése az ország demokratikus szellemű újjáalakítását tevőlegesen nem szolgálja…” [10] A megfogalmazás mögött egyrészről az a szándék húzódott meg, hogy az előző rendszerben fasiszta, hungarista, háborúpárti tevékenységet folytató tisztviselők, közalkalmazottak, katonák, csendőrök legyenek elbocsájtva állásukból. Az ilyen személyek, ha már nyugdíjasok voltak, nyugdíjukat csökkentették, vagy megvonták.[11] Ám az eljárás során nem csupán az említett cselekményekben elmarasztaltak kerültek B-listára, hanem a Magyar Dolgozók Pártja számára kellemetlen, a párttal szemben kritikát megfogalmazók ezrei is. A rendszerszintűvé váló túlkapások miatt a Független Kisgazdapárt tiltakozását fejezte ki, és a „bélistázások” felülvizsgálatát kezdeményezte.[12] Nagy Ferenc miniszterelnök Eszterhás György kisgazda politikust jelölte ki a B-lista revízió előkészítő bizottság vezetésével.[13] A bizottság munkájának eredményeként a mintegy 94.000 B-listázott közalkalmazottból 6668 embert helyeztek vissza állásukba.[14] Ez az intézkedés elsősorban azokat érintette, akikkel szemben a múltban politikai kifogás nem merült fel. Akik közülük még így is B-listán maradtak, azok átképző tanfolyamokon vehettek részt, valamint rokkantság esetén segélyt kaphattak.[15][16]

Jegyzetek

  1. ↑ Magyar Nagylexikon. 4. kötet. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1995, 144. o.
  2. ↑ Magyar Nagylexikon 4. kötet. Főszerkesztő: Élesztős László. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1995, 144. o.
  3. ↑ Kft, Wolters Kluwer Hungary: 1923. évi XXXV. törvénycikk - 1.oldal - Ezer év törvényei (angol nyelven). (Hozzáférés: 2018. október 4.)
  4. ↑ Társadalmi lexikon. Bp., Népszava, 1928.
  5. ↑ A pedagógustársadalom fegyelmezése | Pedagógiai Folyóiratok (magyar nyelven). folyoiratok.ofi.hu. (Hozzáférés: 2018. október 5.)
  6. ↑ Pornói Imre: Az 1920-as évek népoktatása és a nyolcosztályos népiskola Magyarországon = Magyar Pedagógia 1995. 3-4. sz. 318. o.
  7. ↑ Kft, Wolters Kluwer Hungary: 1923. évi XXXV. törvénycikk - 1.oldal - Ezer év törvényei (angol nyelven). (Hozzáférés: 2018. október 4.)
  8. ↑ Nemzetgyűlési irományok, 1945. III. kötet • 173-209., IV-V. sz. | Könyvtár | Hungaricana (magyar nyelven). library.hungaricana.hu. (Hozzáférés: 2018. október 4.)
  9. ↑ B-listázás | Magyarország a második világháborúban • Lexikon A-ZS | Kézikönyvtár (magyar nyelven). www.arcanum.hu. (Hozzáférés: 2018. október 4.)
  10. ↑ A B-lista és a pedagógusok | Pedagógiai Folyóiratok (magyar nyelven). folyoiratok.ofi.hu. (Hozzáférés: 2018. október 4.)
  11. ↑ Ki veszti el nyugdíját? Felülvizsgálják a nyugdíjasokat = Kis Ujság 1946. június 15. 2. o.
  12. ↑ Magyarország történeti kronológiája 4. kötet. Szerkesztette: Bendák Kálmán, Glatz Ferenc, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1982, 1027. o.
  13. ↑ A jövő héten kézbesítik a B-lista revízió eredményét = Szentesi Újság 1947. január 8. 2. o.
  14. ↑ Gyarmati György: Harc a közigazgatás birtoklásáért = Századok 1996. III. szám 547-548. o.
  15. ↑ Akik megpróbálják újrakezdeni… = Szentesi Újság, 1946. december 18.
  16. ↑ „Kirívóan antiszociális esetben új rendelet alapján segítik meg a B-listásokat = Szentesi Újság, 1946. december 14. 3. o.”.  

Források

Ez a társadalomtudományi tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=B-lista&oldid=22396904”