Ausztráliai tüdőshal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Ausztráliai tüdőshal
Evolúciós időszak: Késő devon - jelenkor
Australian-Lungfish.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Izmosúszójú halak (Sarcopterygii)
Alosztály: Tüdőshalak (Dipnoi)
Rend: Tüdőshalalakúak (Ceratodontiformes)
Család: Ceratodontidae
Nem: Neoceratodus
Castelnau, 1876
Faj: N. forsteri
Tudományos név
Neoceratodus forsteri
(Krefft, 1870)
Szinonimák
  • Ceratodus forsteri
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Ausztráliai tüdőshal témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Ausztráliai tüdőshal témájú kategóriát.

Az ausztráliai tüdőshal (Neoceratodus forsteri) a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának az izmosúszójú halak (Sarcopterygii) osztályához, ezen belül a tüdőshalalakúak (Ceratodontiformes) rendjéhez és a Ceratodontidae családjához tartozó faj.

Az ausztráliai tüdőshal rendjének, családjának és nemének egyetlen élő képviselője. 380 millió év alatt alig változott.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ausztráliai tüdőshal Ausztrália endemikus hala. Queensland déli részén található meg, a Burnett- és Mary-folyók vízrendszerében. Queensland délkeleti részére sikeresen betelepítették. A CITES 2. listája szerint tilos kereskedni ezzel a halfajjal.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Általában 100 centiméter hosszú, de akár 170 centiméterre is megnőhet. Súlya legfeljebb 40 kilogramm. Hosszú, tömzsi teste van. Hátúszója a hát közepétől kezdődik és összeforr a farokkal. Pikkelyei nagyok és egymást fedik. Szeme kicsi. Mellúszói nagyok és lábszerűek.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Édesvízi hal, amely az iszapos, homokos vagy kavicsos élőhelyeket kedveli. Lusta állat, amely az álló vagy alig folydogáló vízrészeket keresi, s azoknak is a mélyebb részeit. Szárazság idején egyenesen a levegőből veszi az oxigént. Óránként egyszer-kétszer fel-feljön levegőt venni, azonban ha kivesszük a vízből és kopoltyúi kiszáradnak, a hal elpusztul. Éjszaka tevékeny. Táplálékát békák, ebihalak, halak, kisrákok, férgek, csigák, vízinövények és a vízbe hullott gyümölcsök képezik.

Az ausztráliai tüdőshal és az ember[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ezt a halat csak az élőhelyén lakó emberek halászhatják, s ők is csak táplálkozási célból.

San Francisco Steinhart Aquariumában található egy 65 éves példány, amely 100 centiméter hosszú és 20 kilogramm súlyú. 1933-ban a chicagoi Shedd Aquarium Ausztráliából egy 10 éves, kifejlett hím példányt kapott.

Képek az ausztráliai tüdőshalról[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]