Ausztráliai tüdőshal

Ausztráliai tüdőshal
	Evolúciós időszak: Késő devon - jelenkor
	;
Természetvédelmi státusz
	Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Csontos halak (Osteichthyes);
Osztály:	Izmosúszójú halak (Sarcopterygii);
Alosztály:	Tüdőshalak (Dipnoi);
Rend:	Tüdőshalalakúak (Ceratodontiformes);
Család:	Ceratodontidae;
Nem:	Neoceratodus; Castelnau, 1876
Faj:	N. forsteri;
Tudományos név
	Neoceratodus forsteri; (Krefft, 1870)
Szinonimák
	Ceratodus forsteri;
Hivatkozások
	A Wikifajok tartalmaz Ausztráliai tüdőshal témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Ausztráliai tüdőshal témájú médiaállományokat.

Az ausztráliai tüdőshal (Neoceratodus forsteri) a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának az izmosúszójú halak (Sarcopterygii) osztályához, ezen belül a tüdőshalalakúak (Ceratodontiformes) rendjéhez és a Ceratodontidae családjához tartozó faj.

Az ausztráliai tüdőshal rendjének, családjának és nemének egyetlen élő képviselője. 380 millió év alatt alig változott.

Előfordulása [szerkesztés]

Az ausztráliai tüdőshal Ausztrália endemikus hala. Queensland déli részén található meg, a Burnett- és Mary-folyók vízrendszerében. Queensland délkeleti részére sikeresen betelepítették. A CITES 2. listája szerint tilos kereskedni ezzel a halfajjal.

Megjelenése [szerkesztés]

Általában 100 centiméter hosszú, de akár 170 centiméterre is megnőhet. Súlya legfeljebb 40 kilogramm. Hosszú, tömzsi teste van. Hátúszója a hát közepétől kezdődik és összeforr a farokkal. Pikkelyei nagyok és egymást fedik. Szeme kicsi. Mellúszói nagyok és lábszerűek.

Életmódja [szerkesztés]

Édesvízi hal, amely az iszapos, homokos vagy kavicsos élőhelyeket kedveli. Lusta állat, amely az álló vagy alig folydogáló vízrészeket keresi, s azoknak is a mélyebb részeit. Szárazság idején egyenesen a levegőből veszi az oxigént. Óránként egyszer-kétszer fel-feljön levegőt venni, azonban ha kivesszük a vízből és kopoltyúi kiszáradnak, a hal elpusztul. Éjszaka tevékeny. Táplálékát békák, ebihalak, halak, kisrákok, férgek, csigák, vízinövények és a vízbe hullott gyümölcsök képezik.

Az ausztráliai tüdőshal és az ember [szerkesztés]

Ezt a halat csak az élőhelyén lakó emberek halászhatják, s ők is csak táplálkozási célból.

San Francisco Steinhart Aquariumában található egy 65 éves példány, amely 100 centiméter hosszú és 20 kilogramm súlyú. 1933-ban a chicagoi Shedd Aquarium Ausztráliából egy 10 éves, kifejlett hím példányt kapott.