Augustin Chaboseau
| Augustin Chaboseau | |
| Született | Pierre-Augustin Chaboseau 1868. június 17.[1] Versailles |
| Elhunyt | 1946. január 2. (77 évesen)[1] Párizs |
| Álneve | Sar Augustinus |
| Állampolgársága | francia |
| Foglalkozása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Augustin Chaboseau témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Augustin Chaboseau (Versailles, 1868. június 17. – Párizs, 1946. január 2.) francia történész, újságíró és okkultista.
Korai évek[szerkesztés]
Chaboseau Papustól különböző beavatási láncolaton keresztül került közel a martinizmushoz,[2] és amikor a két orvostanhallgató találkozott, átadták egymásnak, amit kaptak és együtt alapították meg a Martinista Rendet.[3] Később feladta orvosi hivatását, hogy az írásnak szentelhesse magát. Több újság szerkesztésében működött közre és 1891-ben esszét írt a buddhista filozófiáról. Chaboseau kurátor asszisztens volt a párizsi Guimet Múzeum könyvtárában.
1902. december 17-én elvette Louise Rosalie Napiast(fr), Franciaország egyik első női gyógyszerészét, feminista aktivistát. Politikailag elkötelezett baloldaliként az első világháború alatt Aristide Briand miniszterelnök személyi titkára volt.
Tradicionális Martinista Rend (TMO)[szerkesztés]
Papus 1916-ban bekövetkezett halála után a háború szétszórta a Martinista Rend Legfelsőbb Tanácsát és egyes martinisták megpróbálták átvenni az irányítást. Bosszankodva figyelte a lyoni és párizsi martinisták elhajlásait és az 1891-es Legfelsőbb Tanács néhány túlélőjét összehívva, 1931-ben talpra állította a Rendet, hozzáadva a „Tradicionális” jelzőt, megkülönböztetve azt más mozgalmaktól. Chaboseau-t választották meg nagymesterré, de ő ennek ellenére átadta a tisztséget Victor-Émile Michelet számára. Michelet 1938 januárjában elhunyt[4] és Chaboseau átvette a nagymesteri posztot, majd végül, 1939 végén csatlakozott rendjével a FUDOSI-hoz.[5] Chaboseau halála után a TMO Nagymestere Ralph Maxwell Lewis lett és a Rózsakeresztes rend (AMORC) azóta tölti be a tradicionális martinizmus feletti védnöki, támogatói szerepét.[6]
Szabadkőművesként[szerkesztés]
Augustin Chaboseau élete a szabadkőművességben is kiteljesedett. 1907-ben inassá avatták a Francia Nagyoriens(fr) „Szocialista akció” nevű páholyában, majd később az Szabadkőműves Otthon nevű páholyt látogatta, ahol elnyerte a mester fokozatot. 1919-től elhagyta e páholyt, hogy az Emberi Jogok(fr) vegyes (férfiakat és nőket is felvevő) rendszer tagja lehessen.
Környezetvédőként[szerkesztés]
Augustine szenvedélyes környezetvédő volt és segített megmenteni Sceaux település parkját. A Francia Tájvédelmi Társaság és különböző magánszemélyek támogatásával sikerült elkerülni azt, hogy a park az enyészeté legyen azzal, hogy Szajna megye megvásárolta a területet 1923 júliusában.
Történészként[szerkesztés]
1926-ban könyvet írt Bretagne XIII. század előtti történetéről, majd mikor a második világháború kitörése után elmenekült Párizsból, Saint-Malo közelében, Saint-Servan-ban, unokái körében fejezte be Bretagne történetét, a második és a harmadik kötet megírásával.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b BnF források (francia nyelven)
- ↑ Robert Ambelain szerint nagynénjén, Amélie de Boisse-Mortemart márkinén keresztül.
- ↑ Több alapítási dátumra is hivatkozni aszerint, hogy a legelső találkozást (1884), a Rend beindulását (1888) vagy a Legfelsőbb Tanács megalakulását (1891) tekintik kiindulópontnak.
- ↑ Victor-Émile Michelet
- ↑ "Ettől kezdve Augustin Chaboseau a F.U.D.O.S.I. három imperátorának egyike lett." link Archiválva 2015. november 21-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ History of Martinism and the F.U.D.O.S.I.. private publishing (2009). ISBN 978-1-4092-8260-0
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben az Augustin Chaboseau című francia Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
