Arno Holz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Erich Büttner portréja Arno Holzról (1916)

Arno Holz (1863. április 26. Rastenburg (Kelet-Poroszország) - Berlin, 1929. október 26.) német költő, drámaíró.

Élete[szerkesztés]

Holz 1875-ben családjával - apja gyógyszerész volt - érkezett Berlinbe és a ide járt gimnáziumba, majd az 1880-as évektől íróként kereste meg kenyerét. 1887-től 1892-ig Johannes Schlaffal élt és dolgozott. A viták azonban Arno Holz domináns személyiségének következtében elhatalmasodtak, barátságuk megpecsételődött. Arno Holz nem csak barátjától, de a naturalizmustól is eltávolodott, ez pedig növekvő izolációt jelentett.

Das Buch der Zeit (Az idő könyve) című elbeszélése egy újszerű realista irodalom képviselője, a nagyváros problémáit naturalisztikusan mutatja be. A kötet tartalmaz egy 13 versből álló ciklust is (Phantasus), amely egy szegény költő sorsáról mesél, aki magasröptű álmodozásai áldozata és valójában egy berlini bérkaszárnyában él; ez lett Holz későbbi lírai művészetének az alapja.

Konzekvens naturalizmus volt a célja a Schlaffal közösen írt Papa Hamlet című prózák valamint Die Familie Selicke című színdarabnak is. Aprólékos, lehetőleg objektív valóságábrázolás szolgálatában álló nyelvi eszközük az ún. „másodperc-stílus” volt. A művészetről alkotott elképzelésük elméleti megalapozása egy kétkötetes műben (Die Kunst - A művészet) következett. Elméletük lényege az, hogy a művészet a természet pontos visszaadására kell törekedjék (Mimézis), de ennek az emberi tökéletlenség és a művészi eszközök természetes határokat szabnak. Holz tudományos képlete „Művészet = természet - X”, és az x ebben az egyenletben az eszközök tökéletlenségének következménye. Ezt kell lehetőleg alacsony szinten tartani, adott esetben a szokásos művészi eszközökről való lemondás árán is; mint pl. időmérték, rím. Azt az elképzelését, hogy a művészet forradalma csak a művészi eszközök forradalmasítása által érhető el, a Phantasus című versében próbálta megvalósítani, amelyet egyfajta életműként többször átdolgozott és kibővített. Szerinte a lírában egyedül a ritmusról nem lehet lemondani. Egy versben a sor az az utolsó egység, és ezért aztán a szabálytalan hosszú sorokat egy képzeletbeli középső tengely köré kell csoportosítani. A Phantasus-vesek kiindulópontja mint az eredeti ciklusban is maga a költő, aki fantáziájával átalakítja a világot. Holz művével másrészt Ernst Haeckel példájának is eleget akart tenni, ennek eredménye a (Weltgedicht). 1903-ban készült el a (Lieder einer alten Laute - Költemények régi lanton), amely a barokk költemények stílusát utánozza. Ezt a kötetet később kibővítette és Dafnis címen jelentette meg a Piper kiadónál. Ez egyike lett a kevés anyagilag is jól jövedelmező írásainak. A dafnis kötet versei tartalmilag, stilisztikailag is a barokk költeményekhez hasonlítanak, elsősorban ünneplésről, évesről-ivásról és erotikáról van szó. Drámáinak témája is a művészet és a művészek voltak: naturalista kortársainak szatírája (Sozialaristokraten), a költő és a világ viszonyának bemutatása, akik a társadalom értetlenkedése ellen küzdenek (Sonnenfinsternis, Ignorabimus).

Fontosabb művei[szerkesztés]

  • Klinginsherz! 1883
  • Das Buch der Zeit. Lieder eines Modernen. 1886
  • Papa Hamlet. 1889. [Johannes Schlaf]fal közösen
  • Die Familie Selicke. 1890. [Johannes Schlaf]fal közösen
  • Die Kunst. Ihr Wesen und ihre Gesetze. 1891-92
  • Sozialaristokraten. 1896
  • Phantasus. 1898-99. (Bővített és átdolgozott kiadások 1913, 1916, 1924-25.)
  • Revolution der Lyrik. 1899
  • Die Blechschmiede. Lyrisch-satirisches Drama. 1902. (Bővített és átdolgozott kiadások 1917, 1921, 1924.)
  • Johannes Schlaf. Ein notgedrungenes Kapitel. 1902
  • Dafnis. Lyrisches Portrait aus dem 17.Jh. 1904
  • Sonnenfinsternis. 1908
  • Ignorabimus. 1913
  • Die befreite deutsche Wortkunst. 1921.

Források[szerkesztés]

  • Thorsten Fricke: Arno Holz und das Theater. Biografie – Werkgeschichte – Interpretation. Aisthesis Berlag, Bielefeld 2009. ISBN 978-3-89528-764-0
  • Helmut Scheuer: Arno Holz im literarischen Leben des ausgehenden 19. Jahrhunderts. 1883–1896. Eine biographische Studie. Winkler, München 1971
  • Gesine Lenore Schiewer: Poetische Gestaltkonzepte und Automatentheorie. Arno Holz – Robert Musil – Oswald Wiener. Königshausen und Neumann, Würzburg 2004, ISBN 3-8260-2399-4
  • Gerhard Schulz: Arno Holz. Dilemma eines bürgerlichen Dichterlebens. Beck, München 1974, ISBN 3-406-05377-7