Anthemius bizánci miniszter

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap aktuális változatát látod, az utolsó szerkesztést TurkászBot (vitalap | szerkesztései) végezte 2018. szeptember 15., 09:31-kor. Ezen a webcímen mindig ezt a változatot fogod látni. (Árván (paraméter nélkül) álló {{Személy infobox}} cseréje (WP:BÜ), apróbb javítások)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Anthemius bizánci miniszter
Született4. század
Diocese of Egypt
Elhunyt5. század
Állampolgárságarómai
GyermekeiAnthemius Isidorus
Foglalkozása
Tisztségerómai szenátor
SablonWikidataSegítség

Anthemius (?–414?) keletrómai politikus, az ifjú II. Theodosius uralkodásának első éveiben idején a kormányzat irányítója volt. Hasonló nevű unokája, Anthemius később a Nyugatrómai Birodalom császára lett.

Az előkelő családból származó Anthemius (nagyapja, Philippus Constantinus uralkodása idején volt miniszter) a Keletrómai Birodalom praefectus praetorio volt Flavius Arcadius és II. Theodosius császársága idején. Ilyen minőségében nagy munkát vitt végbe: igyekezett kiegyezni a nyugati birodalomfelet irányító Stilichóval, és ezt jelzendő 405-ben mindkettőjüket consullá választották. Anthemius sokat tett a kereszténység terjesztéséért és a pogányság visszaszorításáért is: több törvényt hoztak a pogányok, zsidók és eretnekek ellen.

A praefectus praetorio nagy általánosságban sikertelenül próbálta megállítani a Kis-Ázsiát dúló iszauri törzseket és a Balkánt fosztogató germán csoportokat. A 408-ban visszavert hun támadás után Konstantinápoly körül maradandó védműveket emeltetett már II. Theodosius idején (a munkálatok 413-ban fejeződtek be). Stilicho halála után érezhetően javult a két birodalomfél viszonya, és szorosabbra fűződtek a kapcsolatok: 409-ben Honorius unokaöccsével, a keleti császárral együtt lett konzul.

Anthemius 414-ben tűnt el a politikai palettáról: lehet, hogy meghalt, de az is előfordulhat, hogy Theodosius menesztette miniszterét, hiszen ekkor hivatalosan is nővére, az energikus Pulcheria vette át a császár és a birodalom ügyei feletti irányítást.

Források[szerkesztés]