Ansa Ikonen
| Ansa Ikonen | |
 | |
| Ansa Ikonen 1957-ben | |
| Életrajzi adatok | |
| Születési név | Aili Ansa Inkeri Ikonen |
| Született | 1913. december 19.[1][2][3] Szentpétervár |
| Elhunyt | 1989. május 23. (75 évesen)[1] Helsinki |
| Sírhely | Malmi temető |
| Nemzetiség | finn |
| Házastársa | Jalmari Rinne (1939. július 29. – 1985. október 24.) |
| Gyermekei |
|
| Díjai | |
| További díjak | Jussi-díj |
| Ansa Ikonen IMDb-adatlapja | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ansa Ikonen témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Aili Ansa Inkeri Ikonen (Szentpétervár, 1913. december 19. – Helsinki, 1989. május 23.) finn színésznő. Három évtizedet átfogó pályafutása alatt több tucat filmben játszott, és egyike volt a korszak legnépszerűbb színésznőinek. Tauno Palóval a finn filmművészet híres sztárpárosát alkották.
Életpályája[szerkesztés]
Oroszországban született finn családban. Az 1917-es októberi orosz forradalom után a család Finnországba költözött. Énektanárnak tanult, de soha nem dolgozott ezen a területen. Néhány kisebb filmszerep után Valentin Vaala rábízta a Kaikki rakastavat (Mindenki szeret, 1935) női főszerepét, partnere Tauno Palo volt. A következő évben Ikonen és Palo újabb vígjátékban játszottak együtt. Mindkét film sikeres lett, és Ansa Ikonen híressé vált. Éveken át Finnország legismertebb színésznői között volt; egyike az elsőknek, akinek a hírnevét tudatosan építették.[4][5][6]
1935 és 1956 között Ikonen és Palo összesen 12 filmben játszottak együtt, többnyire vígjátékokban.[4] Noha a való életben nem álltak párkapcsolatban, a nagyközönség a finn fim "arany párosaként" tekintett rájuk.[7][8][6] Mindketten énekeltek is a filmjeikben, a második világháború alatt együtt léptek fel szórakoztató műsorokban, és több közös felvételük is volt.[9]
Filmes pályafutása mellett Ikonen 44 éven át a finn nemzeti színház tagja volt, ahol finn és külföldi klasszikus szerzők darabjaiban lépett fel. 16 Shakespeare-darabban, 6 Molière-darabban játszott, és Ibsen Babaház-ában Nórát alakította.[4]
Ikonen intelligens komédiás és tehetséges karakterszínész volt, aki számára a szerzők néha külön szerepet írtak. Nem volt színészi végzettsége, de filmszínészként gyorsan elsajátította a szakma fogásait. 1949-ben ösztöndíjasként Londonban az Old Vic Színház iskolájába járt.[4]
1944-ben filmrendezőként jegyezte a Nainen on Valttia című vígjátékot.[9]
1956. november 11-én a Finn–Magyar Társaság Magyarország megsegítésére bemutatta a Körhinta című magyar filmet; a vetítés előtt Tauno Palo és Ansa Ikonen mintegy 25 000 márka adományt gyűjtöttek össze.[10]
Férje, Jalmari Rinne szintén színész volt. Két lányuk, Katriina Rinne és Marjatta Rinne is a színi pályát választotta. Mivel férje 20 évvel idősebb volt Ikonennél, többször játszottak apa és lánya szerepeket.[11]
Főbb filmszerepei[szerkesztés]
- Minä ja ministeri (1934)
- Syntipukki (1935)
- Koskenlaskijan Morsian (1937)
- Kuriton Sukupolvi (1937)
- Rykmentin murheenkryyni (1938)
- Runon kuningas ja muuttolintu (1940)
- Oi, Kallis Suomenmaa (1940)
- Kulkurin Valssi (1941)
- Vaivaisukon Morsian (1944; Jussi-díj a legjobb színésznőnek)
- Nainen on Valttia (1944); rendező is
- Nokea ja kultaa (1945)
- Pikajuna Pohjoiseen (1947)
- Gabriel, tule takaisin (1951)
- Tyttö kuunsillalta (1953)
- Rakas Lurjus (1955)
- Ratkaisun Päivät (1956)
- Äidittömät (1958)
- Telefon (1977)
Főbb színházi szerepei[szerkesztés]
- Roxane (Edmond Rostand: Cyrano de Bergerac)
- Catherine (Muriel Spark: Doctors of Philosophy)
- Lady Teazle (Richard Sheridan: A rágalom iskolája)
- Katarina Thorwöst (Serp: Katarina, kaunis leski)
- Isabella (William Shakespeare: Szeget szeggel)
- Nora (Henrik Ibsen: Babaház)
- Kirsti Mara (Tuuli Reijonen: Ovi avautuu)
- Beatrice (William Shakespeare: Sok hűhó semmiért)
- Marja Myllymies (Ilmari Turja: Raha ja sana)
- Hilde (Henrik Ibsen: Solness építőmester)
- Júlia (William Shakespeare: Rómeó és Júlia)
- Juulia (Maria Jotuni: Tohvelisankarin rouva)
- Portia (William Shakespeare: A velencei kalmár)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Internet Movie Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2016. július 16.)
- ↑ BnF források (francia nyelven)
- ↑ Ansa Ikonen (svéd nyelven). Society of Swedish Literature in Finland
- ↑ a b c d Ikonen, Ansa. www.blf.fi (Hozzáférés: 2017. november 1.)
- ↑ Tommi Römpötti: A finn film korszakai az 1800-as évektől napjainkig. www.filmtett.ro (2016. október 3.) (Hozzáférés: 2017. november 1.)
- ↑ a b Directory of World Cinema: Finland. Ed. Pietari Kääpä. Bristol: Intellect. 2012. 48. o. ISBN 978 1 84150 617 3
- ↑ Tämä on totuus Ansa Ikosen ja Tauno Palon suhteesta. www.iltalehti.fi (Hozzáférés: 2017. november 1.)
- ↑ Ansa Ikonen (obituary). www.hs.fi (Hozzáférés: 2017. november 1.)
- ↑ a b Johan Sundholm: Historical Dictionary of Scandinavian Cinema. (hely nélkül): Scarecrow Press. 2012. 209. o. ISBN 9780810855243
- ↑ Rokoni körben: A magyarországi finn képviselet története. Szerk. Jaakko Sievers. Budapest: Finn Nagykövetség. 2010. 43. o.
- ↑ Ansa Ikosen syntymästä 100 vuotta: Arvoituksellinen Ansa. www.iltasanomat.fi (2013. december 19.) (Hozzáférés: 2017. november 1.) arch
További információk[szerkesztés]
- Ansa Ikonen az Internet Movie Database-ben (angolul)
- Ansa Ikonen a Rotten Tomatoeson (angolul)
- Ansa Ikonen az AlloCiné weboldalán (franciául)
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben az Ansa Ikonen című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
