Andy LaRocque

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Andy LaRocque
Tuska 20130628 - King Diamond - 29.jpg
Életrajzi adatok
Születési név Anders Allhage
Született 1962november 19. (51 éves)
Svédország, Göteborg
Pályafutás
Műfajok heavy metal, death metal, thrash metal
Kapcsolódó előadó(k) King Diamond, Death, E.F. Band, IllWill, X-World/5
Hangszer Gitár, billentyűs hangszerek
Tevékenység Zenész, zeneszerző, producer
Kiadók Century Media Records, Nuclear Blast, Listenable Records, Metal Blade Records

Andy LaRocque Svédországban született gitáros, aki King Diamond gitárosaként a legismertebb, de játszott Chuck Schuldiner zenekarában is a Deathben. Nemcsak gitárosként tevékenykedik, hanem producerként is dolgozik.

Pályafutás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Andy LaRocque pályafutását egy svéd hard rock együttesben kezdte, mely Swedish Beauty néven indult, de később áttértek a Swedish Erotica névre. Andy tagja volt az E.F. Band nevű svéd heavy metal együttesnek is, mely 1979-ben alakult. A zenekar 1985-ös One Night Stand albumán LaRocque is gitározott, de hamarosan továbbállt, hogy King Diamond zenekarában folytassa karrierjét. Diamond debütáló lemeze 1986-ban jelent meg Fatal Portrait címmel. Andy a lemez megjelenése óta tagja King Diamond zenekarának. Utolsó lemezük 2007-ben jelent meg Give Me Your Soul...Please címmel. LaRocque a zenakarban nemcsak gitáros, hanem fő dalszerző is, valamint neki köszönhetőek az időnként felbukkanó billentyűs aláfestések is. Dalszerzői képességei, valamint gitárjátéka révén hamar kultikus tisztelet kezte övezni személyét, de pélyafutása során mindig is megmaradt egy szűk réteg által tisztelt, underground gitárhősnek.

1993-ban egy lemez erejéig (Individual Thought Patterns) tagja volt a Deathnek is. Szerepelt az At the Gates klasszikus Slaughter of the Soul albumán egy vendégszóló erejéig a Cold című dalban. Az ötletet a lemez producere Fredrik Nordström vetette fel, ő hívta meg Andyt a felvételekre. A zenekar gitárosa Anders Björler egy kazettát küldött Andy számára, aki fél órán belül megírta a dal gitárszólóját. Björler egy 2007-es interjújában elismerte, hogy a szólót maga sem tudja "rendesen" eljátszani. Emellett több metalegyüttes számára vendégeskedett egy-egy szóló erejéig, például a svéd Falconer Chapters from a Vale Forlorn albumán, ami 2002-ben jelent meg. 1999-ben szerepelt egy svés supergroupban is, mely IllWill néven lett ismert. A formáció Evilution című egyetlen albumán, olyan ismert zenészek voltak a társai, mint például Snowy Shaw vagy Sharlee D'Angelo.

Saját stúdiója a svédországi Angeredben található. A "Los Angered Recordings" névre keresztelt stúdiót 1995-ben hozta létre, ahol producerként több tucatnyi zenekarral dolgozott együtt. 2007-ben a stúdió Varberg városába költözött, valamint Andy új nevet adott neki (Sonic Train Studios).[1] 2010 októberében egy új supergrouphoz csatlakozott, melyben Magnus Rosén basszusgitáros (ex-Hammerfall), Anders Johansson dobos (Hammerfall, ex-Yngwie Malmsteen), Mats Olausson billentyűs (ex-Yngwie Malmsteen), valamint Mikael Agren énekes/gitáros (ex-Nostradameus) a társai.[2] Saját Caparison márkájú Signature gitárokat használ, melyek között akad 27 érintős is. A Floyd Rose tremolórendszerrel ellátott gitárjaiba Seymour Duncan hangszedőket rak.[3] Erősítők terén egy 100 wattos Randall RM márkájú készüléket használ, míg effektek terén egy Digitech GSP 1101 Preamp van a birtokában.[3] Ernie Ball húrokat, valamint Dunlop pengetőket használ.

Diszkográfia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

E.F. Band[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

King Diamond[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Death[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

IllWill[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Evilution (1999)

X-World/5[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • New Universal Order (2008)

Vendégszereplései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Produceri munkái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A teljes lista a sonictrainstudios.com oldalon található.

Válogatások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Metalmeister, Vol. 2 (1997)
  • Deathmeister, Vol. 1 (1998)
  • Metalmeister, Vol. 3 (1998)
  • Metal Blade Records 20th Anniversary (2002)
  • Louder Than the Dragon: The Essential of Limb Music (2004)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]