Ugrás a tartalomhoz

Alekszandr Harutjuni Bekzadján

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen XXLVenom999 (vitalap | szerkesztései) 2020. április 6., 14:31-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→Források)
A lap ellenőrzött változata (ellenőrizve: 2020. április 6.) ezen a változaton alapul.
Alekszandr Harutjuni Bekzadján
Született1879. szeptember 15.[1][2]
Şuşa[1][2]
Elhunyt

Kommunarka lőtér
Állampolgársága
Foglalkozása
Tisztségeszovjet nagykövet Magyarországon (1934–1937)
Iskolái
  • Shusha Realni School
  • Igor Szikorszkij Kijevi Műszaki Egyetem (1900–1902)
  • Zürichi Egyetem (–1911)
SírhelyeKommunarka lőtér
A Wikimédia Commons tartalmaz Alekszandr Harutjuni Bekzadján témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Alekszandr Harutjuni Bekzadján (Ալեքսանդր Հարությունի Բեկզադյան, oroszul Alekszandr Artyemjevics Bekzadjan) (Şuşa, 1879 – Moszkva, kommunarkai kivégzőhely, 1938. augusztus 1.) örmény bolsevik, szovjet diplomata, a Szovjetunió első magyarországi követe.

Élete és munkássága

Cári hivatalnok családjában született. A kijevi politechnikai intézetben tanult. 1901-ben kapcsolódott be a szociáldemokrata munkásmozgalomba. 1903-ban belépett az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspártba, amelynek a szakadása után a bolsevikokhoz csatlakozott és agitációs-propaganda munkát végzett. 1905 végén letartóztatták, a börtönből megszökött. 1906 és 1914 között Svájcban élt, folytatta tanulmányait, 1911-ben befejezte a zürichi egyetemet. 1913-ban jogi doktori címet szerzett. Disszertációjának témája az oroszországi rendőri provokátor ügynökök tevékenysége volt.

1911-ben részt vett a bolsevikok párizsi tanácskozásán, majd Második Internacionálé 1912-es bázeli kongresszusán. 1913 szeptemberében az orosz szociáldemokraták küldötte volt Németország Szociáldemokrata Pártja jénai kongresszusán. 1914-ben visszatért Oroszországba, és a kaukázusi területeken végzett pártmunkát.

Részt vett a szovjet delegációban az 1922-es genovai konferencián, ez utóbbi nyomán került sor a rapallói egyezmény (1922) aláírására as weimari Németország és a Szovjetunió között. Bekzadjan ezután a berlini szovjet kereskedelmi kirendeltség munkatársa lett. 1926-30 között kereskedelmi népbiztos volt, majd 1930 és 1934 között a Szovjetunió oslói követe lett.[4]

1934-ben a Szovjetunió első budapesti követének nevezték ki, megbízólevelét december 23-án adta át Horthy Miklósnak. 1937 novemberében hazahívták, Moszkvában ellenforradalmi tevékenység vádjával perbe fogták, majd 1938. augusztus 1-jén kivégezték.[5][6] 1956-ban rehabilitálták. 2015-ben emléktáblát helyeztek el Moszkvában utolsó lakása épületén.[7]

Jegyzetek

  1. ↑ a b c Örmény Enciklopédia
  2. ↑ a b c Who is Who: Armenians
  3. ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Бекзадян Александр Артемьевич, 2015. szeptember 27.
  4. ↑ Kolontári 158. o.
  5. ↑ Kolontári 175. o.
  6. ↑ Воздать бы каждому по чести
  7. ↑ Москва, Старопименовский переулок, 16 // Сайт «Последний адрес».

Fordítás

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Бекзадян, Александр Артемьевич című orosz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

  • ↑ Kolontári: Kolontári Attila: Magyar–szovjet diplomáciai, politikai kapcsolatok 1920–1941. Budapest: Napvilág. 2009. = Politikatörténeti füzetek, 31.   helytelen ISBN kód: 978 963 9350 54 4
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Alekszandr_Harutjuni_Bekzadján&oldid=22447989”