I. al-Mutadid abbászida kalifa
| al-Mutadid billáh | |
| Kalifa | |
| Uralkodási ideje 892. októbere – 902. április 5. |
|
| Elődje | al-Mutamid kalifa |
| Utódja | al-Muktafi kalifa |
| Életrajzi adatok | |
| Uralkodóház | Abbászidák |
| Teljes neve | Abu l-Abbász Ahmad al-Mutadid billáh |
| Született | 857 |
| Elhunyt | 902. április 5. (45 évesen) Bagdad |
| Házastársa | Sagab |
| Gyermekei | al-Muktafi kalifa al-Muktadir kalifa al-Káhir kalifa |
| Édesapja | al-Muvaffak |
I. Al-Mutadid billáh (arab betűkkel المعتضد بالله – al-Muʿtaḍid billāh), eredeti nevén Abu l-Abbász Ahmad (arabul أبو العباس أحمد – Abū l-ʿAbbās Aḥmad; 857 – Mezopotámia, Bagdad, 902. április 5.[1]), al-Mutamid unokaöccse volt az Abbászida-dinasztia tizenhatodik kalifája (uralkodott 892-től haláláig). Uralkodói nevének (al-Mutadid billáh) jelentése: Istennel együttműködő.
Tartalomjegyzék |
Útja a trónig [szerkesztés]
Al-Mutavakkil al-Muvaffak nevű fiától származott, aki 875 óta fivére, al-Mutamid helyett uralkodott gyakorlatilag teljhatalommal. 889 körül al-Muvaffak megbetegedett, ekkor fiára szálltak funkciói, akit korábban már el is ismertetett a kalifátus örökösének. Apja 891-ben halt meg, nagybátyja pedig 892-ben követte (feltehetően az ő közreműködésével), így lépett trónra.
Uralkodása [szerkesztés]
Al-Mutadid rendkívüli könyörtelenségéről volt ismert, amivel a lázadókkal és ellenfeleivel bánt: ezeket látványos és elrettentő módokon kínoztatta meg és végeztette ki. Börtönei is hírhedtek voltak. Mindemellett kiváló adminisztrátorokkal vette körül magát, akik segítségére voltak az állam megerősítésében. A kalifa költséges hadjáratai és építkezései ellenére évről évre mind nagyobb összegeket sikerült megtakarítani, így tovább növelve a bagdadi kormányzat mozgásterét.
Tíz évig tartó uralkodása során apja nyomdokain haladt a kalifai hatalom megerősítésében: igyekezett kihasználni az egyiptomi Túlúnidák hatalmának megrendülését, akik sikerei láttán siettek elismerni a főségét, keleten pedig egymás ellen hangolta a veszélyes hadurakat. Eközben számos hadjáratot indított Felső-Mezopotámia (arabul Dzsazíra) és Nyugat-Irán hódoltatására, sikeresen kiterjesztve a központi hatalom ellenőrzése alatt álló területeket.
898-ban Amr ibn al-Lajszot, Horászán emírjét Transzoxánia helytartói címével is megajándékozta, noha azt a számánida Iszmáíl már birtokolta. A 900-as balhi csata Iszmáíl diadalával ért véget, Amr maga fogságba esett, területeire pedig ellenfelét nevezte ki a kalifa. A Szaffáridák dinasztiája ezzel rövid virágzás után visszaszorult Szisztánba. Iszmáíl a következő évben a tabarisztáni zajdita síita államot is hódoltatta. Ezzel ugyan nem került közvetlen bagdadi irányítás alá Észak- és Kelet-Irán, de legalább egy olyan lojális dinasztia ellenőrzése alá kerültek a területek, amely névleg elismerte a kalifa fennhatóságát. Ugyanez volt igaz Muhammad ibn Abí sz-Szádzsra, Azerbajdzsán 889/890-ben kinevezett helytartójára, aki, bár eleinte függetlenül próbált uralkodni, végül elismerte al-Mutadid főségét.
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Klaus-Jürgen Matz: Ki mikor uralkodott, kormányzott?: Uralkodói táblák a világtörténelemhez : császárok, királyok, államfők, miniszterelnökök és pártvezérek. Átdolgozott, felújított kiadás. Budapest: Springer hungarica Kiadó Kft.. 1994. ISBN 963 7775 43 9 , 146. oldal
További információk [szerkesztés]
- The Cambridge History of Islam, I/A kötet. Szerk.: P. M. Holt, Ann K. S. Lambton, Bernard Lewis.
- Lapidus, Ira M.: A History of Islamic societies. Cambridge University Press, 1988.
- Cahen, Claude: Az iszlám a kezdetektől az oszmán birodalom létrejöttéig. Budapest, Gondolat, 1989.
Lásd még [szerkesztés]
| Elődje: al-Mutamid |
|
Utódja: al-Muktafí |
