Akindzsi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Egy akindzsi és egy magyar lovag harca

Az akindzsi (törökül akıncı) irreguláris könnyűlovas katona volt az oszmán hadseregben.

Az akindzsik általában kevés katonai képesítésben részesültek, de viszonylag jó lovasoknak bizonyultak. Egy részük az elővédet képezte, és mint egy „megtorló alakulatnak” számítottak, amely beszerezte az élelmet, és felperzselte a vidéket. Nyílt csatákban a képzettebb erőkkel szemben harci értékük elmaradt. A szpáhikkal vettek részt a nagy horderejű, döntő támadásokban. Hadjárat idején csak a fővezér engedélyével kezdhettek dúlást, békeidőben fogolyokat és híreket szereztek, s állandóan nyugtalanították a velük szemben állókat. Száz fő alatti osztagaikat csetének, az annál nagyobbakat hárimlinak nevezték.

Az akindzsik páncélt nem viseltek, könnyű felszerelésük lévén gyorsan mozogtak mind a harcmezőn, mind portyázásaik során. Fegyverzetük tipikusan könnyű kopja és szablya, íjjat - szemben a szpáhikkal - általában nem alkalmaztak. Jellegzetes piros föveget viseltek, védőfelszerelésként kerek, kisméretű, dudoros pajzsot használtak. (a belső-ázsiai (szkíta-hun-magyar) könnyűlovasság pajzsot kevéssé alkalmazott, de az íj felszerelésük legfontosabb, nélkülözhetetlen darabja: ez is mutatja, hogy az akindzsik nem tévesztendőek össze a belső-ázsiai, lovasnomád könnyűlovassággal, bár harcmodoruk számos eleme azonos).Hadviselésük a lesvetésekre, rosszul védett helységek megrohanására, portyázásra épültek, az ellenséges területeket nyugtalanító, gyengítő török betörések főerejét többnyire az akindzsi-lovasság képezte.

Őseiket a 11. század elején a bizánci uralkodók Örményországból telepítették át, határvédő céllal. A 14. század elején vezéreikkel együtt átálltak az oszmán hódítók oldalára, s lassan áttértek az iszlámra is. Az akindzsik Ruméliából kiindulva benyomultak mélyen Európába, hogy a többi országot is zavarhassák, közben felderítették a terepet és előkészítették a nagyobb hadjáratokat. 1475-ben az akindzsik már elérték Oroszországot is. Mindent összevetve pusztításuk és vadságuk elmaradt a tatárokéhoz képest. Az akindzsik súlyos veszteséget szenvedtek 1595-ben Gyurgyevónál (Giurgu) a Bocskai István vezette keresztény hadaktól: a Duna bal parján rekedt, a török sereg elővédjét alkotó, az átkelést biztosító könnyűlovasokat a folyóhoz szorították, és részben tüzérséggel, részben közelharcban lemészárolták. Állítólag százezer akindzsi esett el ebben a küzdelemben, amely nyilvánvalóan túlzás, de az akindzsik, mind hagyományra épülő fegyvernem, ez a vereséget sosem heverte ki, a továbbiakban jelentős szerepet a török hadviselésben már nem játszott, szerepüket az Oszmán Birodalom hűbéreseként, a Krími tatárokból szervezett lovasegységek vették át.[forrás?]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ágoston Gábor: Az európai hadügyi forradalom és az oszmánok. Történelmi Szemle
  • R. Várkonyi Ágnes: Megújulások kora. Magyar Könyvklub
  • lovas Lovasportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap