Akindzsi

Egy akindzsi és egy magyar lovag harca

Az akindzsi (törökül akıncı) könnyűlovas katona volt az oszmán hadseregben.

Az akindzsik általában kevés katonai képesítésben részesültek, de viszonylag jó lovasoknak bizonyultak. Egy részük az elővédet képezte, és mint egy „megtorló alakulatnak” számítottak, amely beszerezte az élelmet, és felperzselte a vidéket. Nyílt csatákban a képzettebb erőkkel szemben harci értékük elmaradt. A szpáhikkal vettek részt a nagy horderejű, döntő támadásokban. Hadjárat idején csak a fővezér engedélyével kezdhettek dúlást, békeidőben fogolyokat és híreket szereztek, s állandóan nyugtalanították a velük szemben állókat. Száz fő alatti osztagaikat csetének, az annál nagyobbakat hárimlinak nevezték.

Őseiket a 11. század elején a bizánci uralkodók Örményországból telepítették át, határvédő céllal. A 14. század elején vezéreikkel együtt átálltak az oszmán hódítók oldalára, s lassan áttértek az iszlámra is. Az akindzsik Ruméliából kiindulva benyomultak mélyen Európába, hogy a többi országot is zavarhassák, közben felderítették a terepet és előkészítették a nagyobb hadjáratokat. 1475-ben az akindzsik már elérték Oroszországot is. Mindent összevetve pusztításuk és vadságuk elmaradt a tatárokéhoz képest.

Forrás

• Ágoston Gábor: Az európai hadügyi forradalom és az oszmánok. Történelmi Szemle
• R. Várkonyi Ágnes: Megújulások kora. Magyar Könyvklub