A törvény nevében (film, 1926)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Karmela (vitalap | szerkesztései) 2019. március 18., 23:59-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (tcmdb ki AWB)
A törvény nevében
(По закону)
1926-os szovjet némafilm
RendezőLev Vlagyimirovics Kulesov
AlapműJack London: A váratlan
Műfaj
ForgatókönyvíróViktor Sklovszkij
Főszerepben
OperatőrKonsztantyin Kuznyecov
Gyártás
GyártóGoskino
Ország Szovjetunió
Nyelvnémafilm
Játékidő80 perc
Képarány1,37:1
Forgalmazás
BemutatóSzovjetunió 1926. december 3.
További információk
SablonWikidataSegítség

A törvény nevében (más címen: Dura lex), (eredeti címe: По закону) 1926-ban bemutatott fekete-fehér szovjet némafilm, Lev Kulesov filmrendező egyik legsikerültebb alkotása. Az orosz és szovjet filmművészetben az egyik legelső komoly próbálkozás volt a pszichológiai filmdráma megvalósítására.

Cselekménye

A film Jack London Alaszkában játszódó novellája, a The Unexpected (A váratlan) alapján készült.

A téli folyóparton öt aranymosó, köztük egy nő próbál szerencsét. Egyikük aranyat talál, de elhatározza, hogy nem fog osztozni. Két ebédelő társát lelövi, de a másik kettő, egy házaspár lefogja és megkötözi. A férj megölné, de felesége nem engedi: "Csak bíróság ítélkezhet, mi nem". A két holttestet éjszaka elássák. A váratlanul megáradt folyó azonban megakadályozza, hogy elmenjenek, a rabtartók így maguk is a helyzet rabjaivá válnak, összezárva egy kunyhóban a gyilkossal. Egy idő után mégis kénytelenek maguk ítélkezni: "a törvény nevében" ők mondják ki és hajtják is végre a halálos ítéletet. És este a kis faházba, szakadó esőben, váratlanul beállít a gyilkos, nyakában az elszakadt kötél.


Kulesov alkotása tele van feszültséggel. Eredete nem a korábbi filmjeit jellemző cselszövés és üldözés, a felfokozott tempó keltette izgalom, hanem a kivételes helyzet, amelyben feltörnek az egyéni indulatok: együttérzés, félelem, düh, halálvágy stb. A rendező nem az ideológiák vagy a tömegek harcát kívánta bemutatni, (mint a legtöbb korabeli szovjet film), hanem a némafilm szűkös eszközeivel megkísérelt közelebb kerülni az ember belső világához. Ebben nagy segítséget nyújtott a műhelyében nevelt színészek, elsősorban Alekszandra Hohlova kiemelkedő "alakítása".

Erőteljesek az éjszakai vihar képei a halottak temetésével és a befejezés. Különösen emlékezetes a születésnapi jelenetsor, (amely egyébként nem az eredeti novellából való, hanem Dosztojevszkij Ördögök című könyvének egyik epizódja nyomán született): amíg az ár levonulására várnak, gyertyafény mellett megünneplik a feleség születésnapját; a férj megborotválja és szépen megfésüli a gyilkost, ekkor mintha valami közösség teremtődne köztük. Így a nő több nap után végre meg tudja kérdezni a gyilkost, hogy miért tette. A választ emlékképekben kapjuk: anyjának akart pénzt szerezni. A nő sír, a kutya a gyilkos kezét nyalogatja. Majd később "a törvény nevében" felakasztják.

Elkészítésének körülményei

Kulesov és stábja I. Pál cárról készült filmet készíteni, de annak forgatókönyvét nem fogadták el. Gyorsan és olcsón leforgatható filmre volt szükség, és A törvény nevében éppen ilyen volt. A Viktor Sklovszkij által írt forgatókönyvben az állami tulajdonú és irányítású Goszkino stúdió vezetői nem nagyon bíztak, ezért csak "kísérleti jelleggel" engedélyezték megvalósítani. A szűkös költségvetésű, kevés szereplővel, egyetlen helyszínen forgatott film a legolcsóbb orosz játékfilmnek bizonyult. Az "alaszkai" folyópartot Moszkva mellett vették fel – a külsők, az olvadás képei kimondottan szépek, – a stáb tagjai a felvétel helyszínére naponta villamossal jártak ki. Úgy látszik, a mostoha körülmények a filmnek csak előnyére váltak: ezt tartják Kulesov legjobb alkotásának. 1926-ban mutatták be és sikert aratott, állítólag külföldön még inkább, mint hazájában.

Főbb szereplők

  • Edith Nelson (Alexandra Hohlova)
  • Hans Nelson (Szergej Komarov)
  • Michael Dennin (Vlagyimir Fogel)

Források


További információk