A szerelmi tilalom

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A szerelmi tilalom (avagy a palermói novícia) (németül Das Liebesverbot (oder die Novizie von Palermo)) Richard Wagner egyik kétfelvonásos operája. Librettója Shakespeare Szeget szeggel című színműve alapján készült. Ősbemutatójára 1836. március 29-én került sor a magdeburgii Stadttheaterben. Magyarországon még nem játszották.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szerelmi tilalom volt Richard Wagner második operája. Magdeburgi karmesterkedése alatt írta. Itt látta Bellini I Capuleti e i Montecchi című operáját. Ez az élmény illetve saját kudarca ötvözeteként név nélkül egy tanulmányt publikált A német opera címmel, melyben az olaszok természetesen áradó dallamosságát állította szembe a németek tanultságával. Elégedetlensége kora erkölcsi felfogására is kiterjedt. Új operaterve is tiltakozás a polgári álszenteskedés, a puritanizmus ellen. Shakespeare Szeget szeggel című drámája nyomán, meglehetősen szabadon dolgozta ki A szerelmi tilalom című kétfelvonásos opera vázlatát. A szicíliai történet egy német helytartóról szól, aki halálbüntetéssel akarja sújtani a házasságon kívüli szerelmet, ám az első halálra ítélt nemes ifjúnak hajlandó megkegyelmezni, ha húga titkon az övé lesz. A zsarnokot leleplezik, a szerelem visszanyeri jogait. A mű programszerűen hirdette a természetes életösztön diadalát az erénycsőszök felett. Az opera librettóját Teplitzben fejezte be. A szerelemi tilalom 1836. március 4-re készült el. A társulat csődbe jutott, de Wagnernek sikerült meggyőznie az énekeseket és zenészeket, és azok tíz nap alatt megtanulták a darabot. A március 29. bemutató bukás volt és ezt követően a társulat feloszlott.

Szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szereplő Hangfekvés
Friedrich, egy német, a király távollétében Szicília helytartója bariton
Luzio tenor
Claudio tenor
Antonio tenor
Angelo basszus
Isabella, Claudio húga szoprán
Mariana szoprán
Brighella, a városi poroszlók parancsnoka basszus
Danieli, fogadós basszus
Dorella, Isabella korábbi szobalánya szoprán
Pontio Pilato tenor
Szicília királya néma szerep

Cselekménye[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Helyszín: Palermo
Idő: a 16. században

Első felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első kép
Helyszín: Palermo vigalmi negyede

Brighella, a városi poroszlók parancsnoka a nép zúgolódása közepette elfogatja és börtönbe záratja Danielit, a fogadóst, mivel vétett Friedrich, a király helytartója legújabb rendelete ellen, ami halálbüntetés terhe mellett megtiltotta az italozás és szerelmeskedés minden formáját a városban, beleértve a karnevált is. A letartóztatottak között van Claudio, egy fiatal nemes és Dorella, Danieli alkalmazottja, aki korábban Isabella, Claudio testvérének szobalánya volt. Claudiónak sikerül barátjával Luzióval szót váltania. Arra kéri, keresse föl szüleik halála után novíciaként kolostorba vonult húgát, Isabellát és tájékoztassa a történtekről, mivel ő az egyetlen, aki segíthet szorult helyzetében.

Második kép
Helyszín: Az Erzsébet nővérek kolostorának udvara

A kolostorban Isabella összebarátkozott egy másik novíciával, Marianával, akitől megtudja, hogy valójában Friedrich, a helytartó felesége. Titokban összeházasodtak, ám amikor férje a magas tisztségbe jutott, eltaszította magától asszonyát és más kiutat nem látva, itt a kolostorban húzódott meg. Ígéretéhez híven Luzio felkeresi Isabellát és első látásra beleszeret a nőbe. Miközben beszámol a fivérével történtekről - nem hallgatva el, hogy Claudio elcsábított egy lányt, Júliát, s az őt most ért baj mellett emiatt is felelősségre fogják vonni -, feleségül is kéri a lányt. Isabella elhárítja ajánlatát és elhatározza, hogy alaposan elégtételt vesz a helytartón önkényeskedéséért.

Harmadik kép
Helyszín: Törvényszéki terem tribünökkel és galériával

Friedrich egyelőre késik, így nevében Brighella ítélkezik. Nagy sietősen száműzetésre ítéli Pontio Pilátót, Danieli egyik bizalmasát, mivel a fogadóban találkahelyet működtetett. Hamarosan megérkezik a helytartó is, rendre utasítja hatáskörét túllépő csatlósát és maga veszi át az ítélő szerepét. Mielőtt azonban dologhoz láthatna, fiatal nemesek küldöttsége keresi föl és illő tisztelettel egy kérvényt nyújt át, amelyben arra kérik Friedrichet, legalább rendeletének a karnevál tiltására vonatkozó részét vonja vissza. A helytartó elolvasás nélkül széttépi az írást. Ezután Claudiót vezetik elé. A Júliával folytatott szerelmi viszonyért mindkettőjüknek halállal kell lakolniuk. Alig kísérik el a poroszlók Claudiót, Isabella kér magánkihallgatást a helytartótól. Friedrichet lángra gyújtja az asszony szépsége és amikor megtudja látogatása okát, fivére életét kínálja egyetlen vele töltött szerelmes éjszakáért cserébe. Isabella első gondolata, hogy fellármázza a népet és nyilvánosan a helytartó fejéri olvassa becstelen ajánlatát, ám Friedrich kineveti. Ugyan ki hinné el az egy tanú nélkül, négyszemközt elhangzott ajánlatot. Ekkor eszébe jut a lánynak barátnője Mariana és azonnal új tervet sző: őt fogja maga helyett a találkára küldeni. Megállapodnak, amint a lány elküldi találkára hívó levelét, Friedrich átadja a küldöncnek a Claudio szabadon bocsátását tartalmazó írást. Minthogy azonban beszélgetésük végén az érdeklődők már újra megtöltik a terem karzatát, a helytartó szemforgató módon, fennhangon kijelenti: a törvény betartása rangra és nemre való tekintet nélkül, mindenkire egyformán kötelező.

Második felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első kép
Helyszín: A börtön kertje

Isabella felkeresi a börtönben testvérét és elmondja, mi az ára menekülésének, de elhallgatja, hogy milyen tervet eszelt ki Friedrich félrevezetésére. Claudio először felháborodik a hallottakon, aztán erőt vesz rajt a halálfélelem és arra kéri húgát, hozza meg érte ezt az áldozatot. Isabella tervébe beavatja Dorellát is, mivel Brighella szerelmes a lányba, ő lesz a küldönc, íg könnyebben mehet majd a levelek ide-oda továbbítása. Közben érdeklődik Luzio iránt is - mivel a fiatalember felkeltette érdeklődését - és elszomorodva hallja, hogy az ifjú a város majd minden eladósorba került lányának, asszonyának teszi a szépet.

Második kép
Helyszín: Szoba Friedrich palotájában

Brighella segítségével Dorella bejut a helytartóhoz és átnyújtja az Isabellától kapott, találkára hívó írást. A helytartó tudja, hogy megszegi a maga hozta rendeletet, de érzései erősebbek megfontolásainál. Úgy dönt azonban, hogy vétkét nem tetézi további bűnnel és ígérete ellenére mégsem kegyelmez meg Claudiónak. Amint távoznak, a fülig szerelmes Brighella is légyottra hívja Dorellát, amit a lány meg is ígér, egy feltétellel: mindketten jelmezben és álarcban jelennek meg.

Harmadik képt
Helyszín: A korzó egy részlete

A tilalomnak fittyet hányva Palermo népe karnevált tart. Brighella és emberei megkísérlik, hogy az önfeledt ünneplésnek véget parancsoljanak, ám nem sok sikerrel járnak. Csak Luzio közbelépése akadályozza meg a nyilvános összetűzést. Brighella a kudarccal nem törődve, köpenyét ledobva, Pierrot kosztümét viselve Dorella keresésére indul. Megjelenik az azonos ruhát viselő Isabella és Mariana, majd utóbbi a Friedrichhel egyeztetett találkahelyre indul. Luzio közben rádöbben, hogy Isabella mindenkinél fontosabb a számára. Tudomást szerezve a helytartó Isabellával kapcsolatos szándékáról, féltékenységében a nyomába indul. Jelmezében is felismeri Friedrichet. Úgy gondolja, hogy a mellette látott nő - Isabella. Már éppen melléjük érne, amikor váratlanul a nyakába ugrik Dorella és csak egy csók fejében hajlandó őt szabadon engedni. Nagy nehezen megszabadul Dorellától, amivel persze felkelti a közelben leskelődő Brighella és Isabella nemtetszését. Előkerül Pontio Pilato is - aki időközben a börtönben kapott állást - és átadja Isabellának a helytartó írását. A lány csak most értesül róla, hogy áldozatvállalása hiábavaló lett volna. Friedrich csalárd módon mégsem kegyelmezett meg fivérének, ám Claudio a váratlanul kitört karneválnak köszönhetően egyelőre megmenekült. Felháborodásában összehívja a népet, hogy leleplezze a helytartó magát és másokat különböző mércével mérő ítélkezését. A helytartót közrefogják, de az utolsó pillanatban megváltozik a közhangulat. Nem büntetés, hanem kegyelem a része, miként az Claudioé és Júliáé is. Egymásra talál Isabella és Luzio, valamint Dorella és Brighella is. Ekkor érkezik a városba a király is, akit az ünneplő tömeg megnyer a karneválon való részvételre. Parancsára a díszmenetet Friedrich vezeti.

Felhasznált irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]