A Rantzau fivérek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Rantzau fivérek (olasz nyelven I Rantzau) Pietro Mascagni egyik négyfelvonásos operája. Szövegkönyvét Guido Menasci és Giovanni Targioni-Tozzetti írták Emile Erckmann és Louis Gratien Alexandre Chatrian francia szerzőpáros 1882-ben megjelent Les deux frères című novellája alapján. Az ősbemutatóra 1892. november 10-én került sor a firenzei Teatro della Pergolában. Magyarországon még nem játszották.

A mű keletkezésének története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mascagni az elzászi szerzőpáros, Erckmann és Chatrian novelláját még tanulmányai idején olvasta és a Parasztbecsület bevált kettősét, a diákéveiben megismert, vele egyezően livornói születésű Targioni-Tozzettit és közös barátjukat, Menascit kérte fel a szövegkönyv megírására. A művet azonban hamar félretette, mivel időközben rátalált a Fritz barátunk történetére (szintén Erckmann és Chatrian műve), amely azonnal megtetszett neki, így inkább annak megzenésítésére összpontosított. A Fritz barátunk bemutatója után visszatért a Rantzau fivérek történetéhez. A partitúrát 1882 nyarán fejezte be. A bemutatóra a firenzei Teatro della Pergolában került sor november 10-én. A főszerepeket Mattia Battistini, Hariclea Darclée és Fernando de Lucia énekelték. A mű hatalmas sikernek örvendett, ennek ellenére hamar lekerült az operaházak repertoárjáról. Ennek oka valószínűleg abban keresendő, hogy a vallásos, szigorú erkölcsi elveket követő Olaszországban nehezen talált megértésre a mű cselekménye, az elsőfokú unokatestvérek szerelme, majd házassága.

Szereplők[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szereplő Hangfekvés
Gianni Rantzau, földbirtokos bariton
Giacomo Rantzau, a falu polgármestere tenor
Fiorenzo, iskolamester bariton
Giorgio, Giacomo fia tenor
Lebel, erdész tenor
Luisa, Gianni lánya szoprán
Giulia, Fiorenzo lánya mezzoszoprán

Cselekmény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A két Rantzau testvér, Gianni és Giacomo haragban állnak egymással, a családi örökség elosztása kapcsán. Viszályuk okat, egy jelentős telek a falu határában, amelyet mindketten a magukénak tartanak, de végül Gianni kapja meg. A falu is megoszlik a kérdésben: a lakosság egyik fele Giannit, míg a másik Giacomót támogatja. A két testvér viaskodásának áldozatai a gyerekeik: Luisa, Gianni leánya, valamint Giorgio, Giacomo fia, akik szerelmesek egymásba.

Második felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gianni az erdész fiához, Lebelhez akarja feleségül adni leányát, azzal a szándékkal, hogy sikerül majd meggyőznie és pártjára állítania a fivérével folytatott vitában. Giorgio is értesül erről a döntésről és, hogy szerelmét visszaszerezze, párbajra hívja ki Lebelt, akit le is győz.

Harmadik felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Luisa szomorúságában ágynak esik. Az apa nem tudja betegségének okát és csak később értesül az iskolamestertől a fiatalok szerelmi kapcsolatáról. Mivel a leány egyre rosszabb állapotba kerül, Gianni feladja büszkeségét, és a leány megmentése érdekében meglátogatja fivérét és kéri beleegyezését a fiatalok házasságába. Giacomo egy feltétellel hajlandó erre, ha Gianni elhagyja a vidéket és soha többé nem tér oda vissza.

Negyedik felvonás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Luisa gyógyulás érdekében Gianni távozni készül a faluból. Ez azonban Giorgio fülébe jut, aki azonban hallani sem akar erről és fenyegetően az apja elé áll. A megszeppent Giacomo enged. Előbb bosszúsan, csakhamar azonban felderülve lép fivéréhez, hogy átöleljék egymást.

Híres áriák, kórusművek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Vieni qui, stringiti qui sul mio petto - Luisa és Giorgio szerelmi kettőse (negyedik felvonás)
  • Troppo a lungo ho taciuto - Giorgio románca (negyedik felvonás)

Felhasznált irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Batta András: Opera, Vince Kiadó, Budapest, 2006
  • Kertész Iván: Operakalauz, Fiesta és Saxum Bt., Budapest, 1997
  • Till Géza: Opera, Zeneműkiadó, Budapest, 1985, ISBN 963-330-564-0
  • Winkler Gábor: Barangolás az operák világában, Tudomány Kiadó, Budapest, 2005, ISBN 963-8194-41-3