Öko-Tex

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A magyar akkreditált intézet által kiadott Öko-Tex Standard 100 címke mintája

Az Öko-Tex (más írásmóddal: Oeko-Tex) szabvány textiltermékek és az azokon alkalmazott kellékek (cérnák, gombok, cipzárak, tépőzárak, címkék stb.) számára kidolgozott, humánökológiai szempontok szerint összeállított vizsgálati és tanúsítási rendszer. Előírja a textil- és ruhaipari gyártásban használt anyagokban előforduló kémiai anyagoknak azt a még megengedett mennyiségét, ami az emberi szervezetre nézve nem jelent veszélyt. A nemzetközi Öko-Tex Szervezethez tartozó akkreditált vizsgáló intézetek hivatottak arra, hogy a termékeket ebből a szempontból minősítsék és ezt követően rendszeresen ellenőrzik, hogy az Öko-Tex tanúsítványt megszerzett termékek folyamatosan teljesítik-e az előírt követelményeket. Ez biztosítja a fogyasztóközönség számára, hogy az Öko-Tex megkülönböztető jelzéssel[1] ellátott termékek az egészségre nézve nem ártalmasak.

Történet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1990-es évek elején először Svájcban és Németországban vezettek be a textilanyagok körében olyan vizsgálati módszereket, amelyeket korábban csak más analitikai területeken alkalmaztak (például atomabszorpciós és gázkromatográfiás vizsgálatok). Ezek a vizsgálatok kimutatták, hogy még az olyan természetes szálasanyagok, mint a pamut, tartalmazhatnak az egészségre káros anyagokat, mint például nehézfémeket, formaldehidet stb.[2][3] Azonban olyan textíliákat előállítani, amelyek egyaránt megfelelnek a fogyasztói igényeknek (divatos színek, könnyű kezelhetőség, hosszú élettartam és egyéb funkcionális követelmények) és a környezetvédelem és az egészségvédelem követelményeinek is, egyáltalán nem egyszerű feladat. A divat- és funkcionális igények nem elégíthetők ki bizonyos vegyi anyagok alkalmazása nélkül.

Amikor világossá vált, hogy a textíliákban lehetnek az egészségre ártalmas anyagok, még nem létezett a textíliák humánökológiai minőségének megítéléséhez megbízható termékvédjegy, amely a fogyasztóközönséget tájékoztatta volna, sem pedig egységes határérték-rendszer, amely a textilgyáraknak és a ruhaipari vállalatoknak útmutatást adott volna arra, hogy a textiltermékekben előforduló ártalmas anyagok milyen mennyisége tekinthető még elfogadhatónak anélkül, hogy azok az egészségre ártalmasak lennének. Ezért az Osztrák Textilipari Kutatóintézet (ÖTI) és a német Hohenstein Kutatóintézet az akkor már rendelkezésre álló vizsgálati szabványok alapján közösen kialakította az ún. Öko-Tex Standard 100-at.[4] Ez egy vizsgáló és tanúsító rendszer, amely a modern textilfelhasználók sokrétű minőségi igényét veszi figyelembe, és egyidejűleg tekintettel van a textilipar összetett termelési feltételeire (globális szervezet, erős nemzetközi munkamegosztás, különböző felfogás a tekintetben, hogy mely anyagok és azok milyen mértékű előfordulása tekinthető károsnak) is.

1992-ben létrejött a nemzetközi Öko-Tex Szervezet[5], amelyet az osztrák, a német és a svájci textilipari kutató intézetek alapítottak, majd csatlakozott hozzá több más ország hasonló intézménye is (a magyar INNOVATEXT 1994-ben[6]). 2009. évi adatok szerint 43 országban van olyan intézet, amely az Öko-Tex Szervezettel munkakapcsolatban áll[7], ily módon az Öko-Tex Szervezet tevékenysége és hatásköre nemcsak Európára, hanem az USA-ra és több dél-amerikai és ázsiai országra is kiterjed. 18 országban van a szervezethez tartozó akkreditált vizsgáló intézet, közülük 14 európai és egy japán intézetnek van joga nemzetközileg is elismert tanúsítványt kiállítani. Magyarországon ez az INNOVATEXT Textilipari Műszaki Fejlesztő és Vizsgáló Intézet Zrt.[6], amelynek hatásköre több más kelet-európai országra is kiterjed.

Öko-Tex Standard 100[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szabvány célja és elterjedtsége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Öko-Tex Standard 100 célja, hogy a textil- és a textilruházati ipar humánökológiai szempontból kifogástalan termékeket gyártson, a kereskedők vevőiknek egészségügyi szempontból kifogástalan textilterméket ajánlhassanak és a fogyasztóközönséget megbízható módon tájékoztassa – a termék megfelelő megjelölésével – arról, hogy az Öko-Tex által tanúsított termék az egészségre nem ártalmas. Ezt fejezi ki a tanúsító címke „Bizalom a textíliában” felirata.

2009. évi adatok szerint megalapítása óta 86 országból mintegy 8500 textil- és ruhagyártó tanúsíttatta mintegy 73 ezer termékét az Öko-Tex Standard 100 szerint.[8][9] Ezáltal ez a megkülönböztető védjegy az ártalmas anyagokra vonatkozó, világszerte legismertebb és legelterjedtebb vizsgálati jelölés. A bizonyítványok 46,6%-át európai, 50,2%-át ázsiai, 3,2%-át pedig észak- és dél-amerikai, afrikai és ausztráliai gyártású termékekre adták ki. Magyar textil- és ruhaipari cégek is többen szerepelnek a tanúsított gyártmányok előállítói között.[6] Egy 2008-ban végzett nemzetközi közvélemény-kutatás azt mutatta, hogy az európai vásárlók 42%-a ismeri az Öko-Tex jelzést és annak lényegét.[10]

Vizsgálati szempontok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Öko-Tex Standard 100 szerinti minősítés széles körű anyagvizsgálattal kezdődik, amely több mint száz paramétert tartalmaz annak megállapítására, hogy a veszélyesnek minősített vegyi anyagok előfordulnak-e és milyen mennyiségben a vizsgált termékben. Ennek során vizsgálják a törvény által tiltott és szabályozott vegyületeket, az ismert egészségre ártalmas vegyi anyagokat, valamint az egészséggel összefüggő paramétereket. Az ezekkel kapcsolatos előírásokat rendszeresen aktualizálják a tudományos eredményeknek és a mindenkori törvényi előírásoknak megfelelően.

A szabvány ezekre az anyagokra nézve veszélyességi határértékeket tartalmaz.[11] Ahhoz, hogy a termék a szabvány szerint elfogadhatónak legyen minősíthető, a benne kimutatható vegyi anyagok mennyisége illetve az egyéb előírt paraméterek egyike sem haladhatja meg a határértéket. Ilyen kritérium vonatkozik többek között a követező anyagokra[12]:

továbbá határértékek vonatkoznak a következő tulajdonságokra:

A megengedett határértékek részletesen az Öko-Tex Standard 100 honlapjának erre vonatkozó oldalán[13] találhatók meg.

A terméken szükségszerűen elvégzendő vizsgálatokat a gyártásban alkalmazott azon vegyszerek határozzák meg, amelyek a textíliát minőségileg megváltoztatják.

Minősítés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Öko-Tex Standard 100 négy termékosztályt határoz meg[14]:

  • I. Csecsemők és kisgyermekek által használt termékek (2 éves korig)
  • II. A bőrrel közvetlenül és nagy felületen érintkező termékek
  • III. A bőrrel közvetlenül nem vagy csak kis felületen érintkező termékek
  • IV. Lakás- és dekorációs textilanyagok (amelyek a testtel közvetlenül nem vagy alig érintkeznek)

Az eddig megvizsgált és minősített termékek túlnyomó többsége (több mint 90%-a) az I. és II. termékosztályba tartozott.[15]

A szabvány a négy termékosztályra nézve más-más határértékeket ír(hat) elő, annak figyelembe vételével, hogy az adott paraméter a testfelülettel érintkezve mennyire lehet veszélyes az emberi szervezetre nézve. Minél intenzívebben érintkezik egy termék a bőrrel, annál szigorúbb humánökológiai követelményeknek kell megfelelnie. Ez magyarázza, hogy a szabvány különösen szigorú követelményeket támaszt a csecsemők és kisgyermekek által viselt illetve használt termékekre.

Ha a vizsgálatok mindegyike szerint megfelelően minősíthető a termék, megkaphatja az Öko-Tex védjegy használati jogát. Az erre vonatkozó bizonyítvány 1 évig érvényes, de érvényessége többször is meghosszabbítható.

Az akkreditált vizsgáló intézetek rendszeresen ellenőrzik a kereskedelemben kapható, az Öko-Tex Standard 100 szerint tanúsított termékeken, hogy azok minősége folyamatosan megfelel-e a követelményeknek. Amennyiben eltérnek attól, a védjegy használati engedélyét visszavonhatják.

Öko-Tex Standard 1000[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Öko-Tex Standard 1000[16][17] szorosan kapcsolódik az Öko-Tex Standard 100-hoz, és azt a hiányosságot pótolja, hogy a megkülönböztető jel ne csak a végtermék vizsgálatán alapuljon, hanem a teljes gyártási folyamat környezetvédelmi szempontból végrehajtott vizsgálatán is. Az Öko-Tex Standard 1000 szerinti tanúsításhoz a vállalatoknak a környezetkímélő gyártási folyamatukra vonatkozó, meghatározott követelményeknek kell megfelelniük, és igazolniuk kell, hogy a teljes termelésük legalább 30%-a az Öko-Tex Standard 100 szerint tanúsított.

A megkívánt követelmények közé tartozik többek között:

  • a környezetre ártalmas segédanyagok és színezékek kizárása,
  • a szennyvíz és a szennyezett levegő tisztítására vonatkozó törvények betartása,
  • az energiatakarékosság,
  • a zaj- és porképződés elkerülése,
  • a munkavédelmi előírások betartása,
  • a gyermekmunka tilalma,
  • egy környezetvédelmi menedzsment rendszer alapvető elemeinek bevezetése.

Az üzemet egy arra illetékes, az Öko-Tex Szervezethez tartozó intézet független auditora vizsgálja meg. A tanúsítvány három évig érvényes, és rendszeresen meg kell újítani.

Az első Öko-Tex Standard 1000 tanúsítványt 1995-ben adták ki.[17]

STeP[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Öko-Tex Szervezet 2013 júniusában az Öko-Tex 1000 Standard továbbfejlesztéseként bevezette a Sustainable Textile Production (STeP) (szó szerinti fordításában: Fenntartható Textilgyártás) elnevezésű tanúsítványt. Ezzel azt kívánják ösztönözni, hogy a gyártók a fokozottabb környezetvédelem, a munkahelyi biztonság és a szociális felelősségérzet szempontjai szerint optimalizálják gyártási technológiáikat és a munkakörülményeket.[18] 2013 júliusától ez a tanúsítás váltja fel az Öko-Tex 1000 Standard szerinti tanúsítványt.[19]

Öko-Tex Standard 100 plus[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Öko-Tex Standard 100 plus[20] védjeggyel a gyártó elnyerheti azt a jogot, hogy hirdethesse: egyrészt a gyártott termékeit sikeresen tanúsítják az Öko-Tex Standard 100 szerint, másrészt teljes termelési folyamata hiánytalanul megfelel az Öko-Tex Standard 1000 követelményeinek.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Az Öko-Tex Standard 100 védjegyoltalma. Sekretariat der Oeko-Tex® Gemeinschaft. (Hozzáférés: 2009. december 14.)
  2. Jancsó Eszter. Humánökológiai szempontok a textilipari környezetvédelemben ‑ "Öko-Tex". Környezetvédelmi füzetek 23. OMIKK (1996) 
  3. Az Öko-Tex bevezetésének okai. Sekretariat der Oeko-Tex® Gemeinschaft. (Hozzáférés: 2009. december 14.)
  4. Az Oeko-Tex® Szervezet 15 nyelven megjelenő honlapja (magyar nyelven). Sekretariat der Oeko-Tex® Gemeinschaft. (Hozzáférés: 2009. december 14.)
  5. Kutasi Csaba (2000. április 3.). „Textilökológia, avagy amit az Öko-Tex megkülönböztető jelzésről, védjegyről tudni kell”. Cél-Iránytű, 18–19. o.  
  6. ^ a b c Az INNOVATEXT Zrt. honlapja. (Hozzáférés: 2009. október 10.)
  7. Az Öko-Tex Szervezethez tartozó intézetek. Sekretariat der Oeko-Tex® Gemeinschaft. (Hozzáférés: 2009. december 14.)
  8. Kiállított nemzetközi Oeko-Tex® bizonyítványok (2008 decemberi állapot). Sekretariat der Oeko-Tex® Gemeinschaft. (Hozzáférés: 2009. december 14.)
  9. Az Öko-Tex standard 100. Sekretariat der Oeko-Tex® Gemeinschaft. (Hozzáférés: 2009. december 14.)
  10. Oeko-Tex News 2009/1 (német nyelven) (pdf). Oeko-Tex News pp. 3. (Hozzáférés: 2009. december 14.)
  11. Veszélyességi határértékek (angol, német, francia nyelven). (Hozzáférés: 2010. január 3.)
  12. (2005. március) „Kérdések és válaszok az Öko-Tex Standard 100-ról”, Kiadó: INNOVATEXT Zrt.  
  13. Határértékek és színtartóságok. (francia, angol, német nyelven). Sekretariat der Oeko-Tex® Gemeinschaft. (Hozzáférés: 2013. március 21.)
  14. (2001. június) „Bizalom a textíliákban – Ártalmas kísérőanyagokra vizsgált textíliák”. Öko-Tex Standard 100 – Kérdések és válaszok, Kiadó: INNOVATEXT Zrt..  
  15. Termékosztályok. Sekretariat der Oeko-Tex® Gemeinschaft. (Hozzáférés: 2009. december 14.)
  16. Az Öko-Tex 1000. Sekretariat der Oeko-Tex® Gemeinschaft. (Hozzáférés: 2009. december 14.)
  17. ^ a b Az Öko-Tex Standard 1000 (angol nyelven). www.oeko-tex.com. (Hozzáférés: 2009. december 14.)
  18. (2013.) „Oeko-Tex - New certification systems”. Melliand International (2), 114. o.  
  19. Sustainable Textile Production (STeP). (Hozzáférés: 2013. szeptember 22.)
  20. Az Öko-Tex Standard 100 plus. Sekretariat der Oeko-Tex® Gemeinschaft. (Hozzáférés: 2009. december 14.)

További források:

  • Lázár Károly (2009. április). „A kémia az energiatakarékos és környezetkímélő textilgyártás szolgálatában”. Textil Fórum 19, 10-12. o.  
  • Kutasi Csaba (2009. szeptember). „A gyermek nem kicsi felnőtt, így ruházatát sajátos kritériumok szerint kell kialakítani”. Textil Fórum 19, 16-21. o.  

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]