Énok (Járed fia)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Énokh (Biblia) szócikkből átirányítva)
Gerard Hoet illusztrációja:
Isten magához szólítja Énokhot

Énokh (vagy Énókh, héberül חנוך Chanóch[1]) a későbbi hagyomány szerint az első próféta, több apokrif szereplője. Nevének jelentése: a kánaániak nyelvén vazallus,[2] héber nyelven fölszentelt,[3] más forrás szerint beavatott, vagy tudó, illetve képzett, felkészített, tapasztalt.

A Henochról szóló könyvek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Említése a Bibliában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mózes első könyve, vagy a Teremtés könyve, másként a Genezis.

Két helyen is megtalálható, mint leszármazott:

  • az első emberpár, Ádám és Éva első fiának Káinnak fia és Irád apja, életkor említés nélkül szerepel. (Ter 4,17-18) Káin "várost épített, és azt fiáról Hénochnak nevezte." (Irád fia Mechujael, Mechujael fia Metusael, Metusael fia pedig Lámech. Lámech fiai Jabal, Jubal és Tubalkain).[4]
  • az első emberpár, Ádám és Éva harmadik fiának Sét ötödízigleni (Sét fia Énos, Énos fia Kenan, Kenan fia Mahalaleel, Mahalaleel fia Járed) leszármazottja (Ter 5,18-24), Jared (Járed) fia és Matuzsálem (Metuselach) apja, aki 365 évig "járt Isten színe előtt", egyszer csak "nem volt többé, mert Isten elvitte". (Metuselach fia Lámech. Lámech fia Noé).[5]

Júdás levele 1,14-15

Júdás apostol Énok egy bölcs mondását idézi, amely valójában részlet az Énok könyvéből (etióp változat 60,8).

Zsidókhoz írt levél 11,5

A szerző hitéért dicséri Henochot, ami a Henoch könyve (etióp változat) hatását mutatja.

Henoch (Énok) könyve (Henoch 1.)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Henoch (Énok) könyve vagy Henoch apokalipszise néven ismert mű az i. e. 6. század körül keletkezhetett. Az irat bevezője szerint közvetlenül az özönvíz után született, amit a keresztény hagyomány Kr. e. 2370-re tett. Júdás levele pontosan idéz a Énok könyvéből Énok prófétának tulajdonítva az idézett részt. (Júd. 1:14)

A mű eltűnése és újrafelfedezése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 4. századi egyházatyák szerint Henoch "túl misztikus" volt, ezért ekkor az apokrif könyvek közé sorolták, viszont a korai egyházatyák használták, de a 4. század után a kereszténység az egységes zsidó kánont vette át, ami a javnei (i. u. 100) zsinaton lett végleges. Kivételnek tekinthető az Etióp egyház, ami leszakadt a nyugati kereszténységről és kánonjában is eltér.

A műnek ezután csak egy i. e. 2. századi (részleges) görög fordítása maradt fenn, a teljes szöveg egyetlen példányban sem maradt az utókorra. Sokáig csak az ókeresztény szerzők utalásaiból tudtak róla.

Az irat azonban az Etióp Biblia része lett, amely az 5. században állt össze. Európában csak a 18. században vált ismertté ez a teljes etióp változat. A 20. században azután előkerült egy arámi töredékfordítás is az i. e. 2. századi Palesztina területéről (a kumráni tekercsek között).

A mű felépítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hénoki korpusz öt részből áll:

  • A Virrasztók könyve (1Hén 1-36) a bukott angyalokról szóló elbeszélést tartalmaz (1-16), egyfajta „tanulmány”, magyarázatot ad a világon lévő rossz eredetére. Az angyalok egyesülnek az emberekkel és feltárják nekik természetfeletti ismereteiket (bájitalok készítése, varázslatok, fémek ismerete, harcászat, asztrológia, írás, nők kozmetikája, gyermekek megölése az anyaméhben, írás stb.) Az egyesülés romlást eredményezett: a halandók és a halhatatlanok házasságából születtek az óriások, akik megtizedelték az állatokat és az embereket. Isten azonban közbeavatkozott, mert az emberek az éghez kiáltottak. A lázadó angyalok megkötözve a föld völgyeibe kerültek hetven nemzedékig. Fejedelmük, Azazel, aki vétkesnek találtatott a titkok elárulásában, a sivatagban a föld alá került. A Jubileumok könyve 4,21-22 különböző variánsokkal tud erről a tézisről.
  • A Képes beszédek könyve (1Hén 31-71) három példázatot közöl. Az első az igazakról, az angyalokról és az asztronómiai titkokról szól (38-44. fejezet), a második egy kinyilatkoztatás az igazak és a bűnösök messiási ítéletéről (45-57. fejezet), a harmadik pedig egy tanítást tartalmaz a kiválasztottak örök boldogságáról (58-69. fejezet). Feltűnik az Emberfia és a Választott alakja. Az Emberfia cím egyezik a Dániel 7. messiás címével. Szimbolikus cím, amely egy személyre utal. A Szellemek Ura választotta ki, preegzisztens és eszkatologikus szerepet tölt be, mivel minden ítélet rá bízatott (1Hén. 69,27). Az utolsó két fejezet Hénokról szól, aki a mennybe jut, hogy szemlélje az Ősöreget. (Korok Urát)
  • Az égi fények mozgásának könyve (1Hén 72-82) egy asztronómiai értekezés. Szerzője védelmébe veszi a Qumránban érvényes szoláris naptárt. Hénok asztronómiai tudománya égi eredetű (1Hén 75,3), valószínűleg egy Qumránhoz közeli környezetből származik.
  • Az Álmok könyve (1Hén 83-90) a választott nép teremtéstől kezdődő történetének újraolvasása egy bestiárium segítségéve: a juhok, bárányok és kosok szimbolizálják Izraelt, ellenségeik pedig az elefántok, tevék, szamarak és ragadozó madarak (tisztátalan állatok). Az 1Hén 90,6-tól kezdődően a szerző kortárs eseményeket említ: Óniás főpap meggyilkolását, a Makkabeusok vállalkozását, a betcúri csatát. Meg van győződve arról, hogy az eszkatológikus ítélet a küszöbön áll.
  • A Hetek apokalipszise (1Hén 91; 93) a világ történelmét tíz hétre osztja fel. Az ítélet az utolsó héten következik be, a bosszú az angyalokkal együtt lesz.
  • A Hénok levele (1Hén 92; 94-105) szembeállítja a bűnösökkel azonosított gazdagokat a szegényekkel, az üldözött igazakkal.
  • A Noé apokalipszise (1Hén 106-107). Egy olyan szerző fűzhette ezt a műhöz, aki erősíteni akarta a Messiás eljövetelére váró igazak hitét. Az igazak megdicsőülése a qumráni himnuszokra emlékeztet.

Az igazhitű Henoch könyve (Henoch 2.)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Henoch könyvének ezenkívül egy másik ősi változata is ismert, amely orosz fordításban maradt fenn, és a szentek életét tartalmazó 16. századi oroszországi műbe került be. (Csetyji Minyeji, magyar címe: „Az igazhitű Henoch könyve”.)

Henoch könyve az első emberiség pusztulását beszéli el, de a második emberiségnek szól. (Mereskovszkij)

A mű tartalmának rövid leírása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hénok partiárkát életének utolsó évében az angyalok a mennybe viszik, egészen a hetedik égig, amelyet körbejár és leír. A hetedik mennyben megadatik neki, hogy meglássa Istent, aki feltárja neki a teremtés, a bűnbeesés és a jövő titkait. Ezt követően egy hónapra visszatér a földre, hogy kinyilatkoztassa fiainak, amit látott. Az erkölcsi buzdítások megszaporodnak. Hénok 336 könyvet bíz rájuk, amelyeket a mennyben írt az angyal tollbamondása után, majd véglegesen visszavitetik a mennybe. A virrasztók, akik nem vétkeztek, az ötödik égben foglalnak helyet, míg azok akik vétkeztek, megkötözötten a második égben várnak az ítéletre. Melkizedek csodálatos születése egy meddő asszonytól (2Hén 23) emlékeztet Noé csodálatos születésére (Genezis Apokrifon 2,1). A könyv elismeréssel adózik az áldozatoknak (2Hén. 42,6; 59,1), tehát valószínűleg a Templom lerombolása előtti korba nyúlik vissza, és a Hasmoneus korszak végét követő időből származik, mert ismeri Sírák fia, a Bölcsesség és Hénok első könyvét.

Nevének írása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Bibla / Újszövetség fordításokban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyar nyelvű Bibla / Újszövetség fordításokban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

katolikus fordítások:

  • Énok: Káldi Biblia
  • Hénok: Káldi-Neovulgata; Békés-Dalos Újszövetség
  • Hénoch: Szent István Társulat

protestáns fordítások:

  • Enók: Kecskeméthy
  • Enókh: Budai Újszövetség
  • Énók: Magyar Biblia Tanács; egyszerű fordítású Újszövetség; Czeglédy Újszövetség
  • Énok: Károli; Vida Újszövetség; Csia Újszövetség; Raffay Újszövetség; Masznyik Újszövetség; P. Soós Újszövetség
  • Énokh: Ravasz Újszövetség

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. , a Szeptuaginta nyomán Henoch, Hénoch, Hénokh vagy Hénok
  2. Hénoch, szócikk (magyar nyelven). Magyar katolikus lexikon. (Hozzáférés: 2014. január 16.)
  3. Ladó-Bíró, 54. old.
  4. Biblia - Teremtés könyve 4. fejezet (magyar nyelven). Szent István Társulat. (Hozzáférés: 2014. január 16.)
  5. Biblia - Teremtés könyve 5. fejezet (magyar nyelven). A vízözön előtti ősatyák. Szent István Társulat. (Hozzáférés: 2014. január 16.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Hénoch apokalipszise. Hamvas Béla fordítása. In: Az ősök nagy csarnoka III. (Bp., 2005)