Énos (Sét fia)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Énos vagy Enos a Bibliában Ádám és Éva harmadik gyermekének, Sét fia (Ter 4,26).[1] Nevének héber jelentése: ember,[2] más forrás szerint halandó.[3] A nevéhez fűzött megjegyzést, hogy „ő volt az első, aki Isten nevét segítségül hívta”, általában úgy tekintik, mint a rendszeres és nyilvános istentisztelet első megjelenését.[2]

A bibliai személy neve a következő helyeken található: Ter 4,26 - Ter 5,6 - Ter 5,7 - Ter 5,9 - Ter 5,10 - Ter 5,11 - 1Krón 1,1 - Lk 3,38

Nevének írása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Bibliában/Újszövetségben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Bibla/Újszövetség fordításokban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A magyar nyelvű Bibla/Újszövetség fordításokban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

katolikus fordítások:

  • Énos: Káldi-Neovulgata (Újszövetségben); Békés-Dalos Újszövetség
  • Enós: Káldi-Neovulgata (Ószövetségben)
  • Enos: Szent István Társulat
  • Énosz: Káldi Biblia (Ószövetségben)
  • Hénosz: Káldi Biblia (Újszövetségben)

protestáns fordítások:

  • Énos: Vida Újszövetség; Ravasz Újszövetség; Raffay Újszövetség; Masznyik Újszövetség
  • Énós: Károli
  • Enós: Magyar Biblia Tanács; Kecskeméthy; Csia Újszövetség; egyszerű fordítású Újszövetség; Czeglédy Újszövetség
  • Enósz: Budai Újszövetség
  • Hénosz: P. Soós Újszövetség

Idézetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]