Ékfoltos domolykó
 |
||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
Nem fenyegetett       |
||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Petroleuciscus borysthenicus (Kessler, 1859) |
||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||
|
Leuciscus borysthenicus (Kessler, 1859) |
Az ékfoltos domolykó (Petroleuciscus borysthenicus, korábban Leuciscus borysthenicus) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a pontyalakúak (Cypriniformes) rendjéhez, ezen belül a pontyfélék (Cyprinidae) családjához tartozó faj.
Tartalomjegyzék |
Előfordulása [szerkesztés]
Az ékfoltos domolykó a tengerparthoz közeli tavak és lassú folyású síksági vizek lakója a Fekete-, Azovi- és Márvány-tenger körzetében, a Dnyeszter, Déli-Bug és Dnyeper folyók alsó szakaszai, a Kubány deltavidéke a Paleosztom-tóig (Nyugat-)Transzkaukázus.
Megjelenése [szerkesztés]
Alakja: A hal teste erősen megnyúlt, feje széles, rövid, szájrése kicsi. Nagy, vaskos pikkelyei vannak, 36-40 az oldalvonal mentén. Hátúszója 11-12, farok alatti úszója 10-12 sugarú; a farok alatti úszó pereme egyenes vagy (többnyire) gyengén kifelé domborodó. Garatfogai kétsorosak, 2.5-5.2.
Színezete': Háta sötét, a szürkétől a barnásszürkéig változik; oldalai világosabbak, ezüstösen csillognak. Hasa fehér, vörhenyes csillogással. A hát és a testoldal pikkelyeinek tövén barnás folt van. A sötét hosszanti sávot rendszerint csak a test hátulsó felén lehet jól látni. ívás idején a hasúszók és a farok alatti úszó élénk narancsszínű.
Mérete: Testhossza 15-35 centiméter, maximum 40 centiméter.
Életmódja [szerkesztés]
A fiatal halak kis csapatokba verődnek, gyakran fiatal vörösszárnyú keszegekkel együtt. Az idősebb példányok inkább magányosan élnek, vadászterületet (revír) birtokolnak, ahonnét fajtársaikat elüldözik. Tápláléka gerinctelenek és apró halak.
Szaporodása [szerkesztés]
Az ívási idő május-június között van. A ragadós ikrákat sekély, nyugodt parti vizekben, vízinövényekre és kövekre rakják le. 3.-4. életévük után ivarérettek.
Forrás [szerkesztés]
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. december 4.)
- Természetkalauz: Édesvízi halak, Magyar Könyvklub, Budapest, 1996., ISBN 963 547 140 8
