Ékfoltos domolykó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ékfoltos domolykó
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Pontyszerűek (Ostariophysi)
Rend: Pontyalakúak (Cypriniformes)
Öregcsalád: Cyprinoidea
Család: Pontyfélék (Cyprinidae)
Alcsalád: Leuciscinae
Nem: Petroleuciscus
Bogutskaya, 2002
Faj: P. borysthenicus
Tudományos név
Petroleuciscus borysthenicus
(Kessler, 1859)
Szinonimák
  • Leuciscus borysthenicus (Kessler, 1859)
  • Leuciscus borysthenicus heterandrius Battalgil, 1940
  • Leuciscus heterandrius Battalgil, 1940
  • Squalius borysthenicus Kessler, 1859
  • Telestes leucoides De Filippi, 1863
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Ékfoltos domolykó témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Ékfoltos domolykó témájú kategóriát.

Az ékfoltos domolykó (Petroleuciscus borysthenicus) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának a pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe, ezen belül a pontyfélék (Cyprinidae) családjába tartozó faj.

A Petroleuciscus halnem típusfaja.

Előfordulása[szerkesztés]

Az ékfoltos domolykó a tengerparthoz közeli tavak és lassú folyású síksági vizek lakója a Fekete-, Azovi- és Márvány-tenger körzetében, a Dnyeszter, Déli-Bug és Dnyeper folyók alsó szakaszai, a Kubány deltavidéke a Paleosztom-tóig Nyugat-Transzkaukázus.

Megjelenése[szerkesztés]

A hal teste erősen megnyúlt, feje széles, rövid, szájrése kicsi. Nagy, vaskos pikkelyei vannak, 36-40 az oldalvonal mentén. Hátúszója 11-12, farok alatti úszója 10-12 sugarú; a farok alatti úszó pereme egyenes vagy (többnyire) gyengén kifelé domborodó. Garatfogai kétsorosak, 2.5-5.2. Háta sötét, a szürkétől a barnásszürkéig változik; oldalai világosabbak, ezüstösen csillognak. Hasa fehér, vörhenyes csillogással. A hát és a testoldal pikkelyeinek tövén barnás folt van. A sötét hosszanti sávot rendszerint csak a test hátulsó felén lehet jól látni. ívás idején a hasúszók és a farok alatti úszó élénk narancsszínű. Átlagos testhossza 18 centiméter, legfeljebb 40 centiméterre nő meg. 36-38 csigolyája van.

Életmódja[szerkesztés]

A fiatal halak kis csapatokba verődnek, gyakran fiatal vörösszárnyú keszegekkel (Scardinius erythrophthalmus) együtt. Az idősebb példányok inkább magányosan élnek, vadászterületet (revír) birtokolnak, ahonnét fajtársaikat elüldözik. Egyaránt jól tűri az édes- és a brakkvizet is. Tápláléka gerinctelenek és apró halak. Legfeljebb 8 évig él.

Szaporodása[szerkesztés]

Az ívási idő május–június között van. Az íváshoz, kis 150 fős rajokba gyűlnek össze. A ragadós ikrákat sekély, nyugodt parti vizekben, vízinövényekre és kövekre rakják le. 3.-4. életévük után ivarérettek.

Források[szerkesztés]