Ámon Ottó
| Ámon Ottó | |
.jpg) | |
| A 8. Eszperantó Világkongresszus albumából (Krakkó, 1912) | |
| Született | 1879. szeptember 4. Brassó |
| Elhunyt | 1921. augusztus 8. (41 évesen) Kolozsvár |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ámon Ottó témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Ámon Ottó, eredetileg Altstädter Ottó (Brassó, 1879. szeptember 4.[1] – Kolozsvár, 1921. augusztus 8.) kolozsvári postatisztviselő, gyorsírástanár, újságíró, költő, eszperantista.
Életpályája[szerkesztés]
Erdélyben ő indította el az eszperantó mozgalmat. Eszperantó klubot alapított, amelynek titkára volt. A mozgalom jelentőségét mutatja, hogy Donald Evans Parrish (1889–1969) ismert eszperantista is ellátogatott Kolozsvárra. 1913-ban eszperantó kiállítást rendeztek. Eszperantó nyelven feliratozott képeslapokat is adtak ki.
1902-ben megjelent, Leányszemek című verseskötetéről[2] Ady Endre írt elismerő kritikát.[3] Ugyanakkor az Új Idők is ismertette a könyvet („Ámon Ottó pedig csakugyan tehetség, ha nem is az eget ostromló.”).[4]
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Székely Nemzeti Tanács mint az erdélyi magyarság reprezentatív képviselete, 1918. december 17-én új vezetőséget választott dr. Apáthy István elnökletével. Ennek a vezetőségnek Ámon Ottó is tagja volt.[5] A világ összes népéhez! című kiáltványukban tiltakoztak az ellen, hogy az erdélyi magyarság sorsáról, annak megkérdezése nélkül döntsenek.
1918 decemberétől, amikor a román hadsereg elfoglalta Kolozsvárt, Ámon Ottó az akkor induló Keleti Újság munkatársa volt.
Fiatalon halt meg tüdőbajban 1921-ben.[6] Elhagyatott sírja a kolozsvári Balassa (ma: Aviator Bădescu) utcai régi zsidó temetőben van, a Házsongárdi temető észak-keleti sarka szomszédságában.
Nekrológ (Ellenzék, 1921. augusztus 10.):
„Mostanában sokan itt hagynak bennünket. Mostanában olyan gyakori ez az égbe repatriálás, hogy összefacsarodik tőle a szívünk. Ámon Ottó is elment. Szinte látom, amint az égben gyorsan hadarva panaszkodik erről a csúf, komisz világról. Bizonyára eszperantó nyelven, mert eszperantóul csak az égben értenek. Szegény Ámon Ottó az égben majd megírja megnemírt regényét, soha elnemkezdett színdarabját, a százszor megálmodott versét. Bizonyára mindezt gyorsírással, mert a gyorsírást is nagyon szerette. És, ha a rózsaszínű felhőkön mosolygó pici angyalok nagyon megtetszenek neki, okvetlenül le fogja fényképezni őket, aminthogy itten is szorgalmasan fényképezte a földi angyalokat.
Az újságírás volt az igazi szerelme. Volt újságíró Brassóban, Szegeden és Budapesten. Brassóban megjelent egy verseskönyve és Budapesten Medgyaszay Vilmának írt kabarédalokat. Kolozsvárra már betegen érkezett meg. A redakciók nehéz, éjjeli munkája megtámadta tüdejét. Kolozsváron rendes ember akart lenni és beállott a postához hivatalnoknak. De nem bírta sokáig. Visszatért régi szerelméhez, az újságíráshoz. Itt jól érezte magát, itt újra otthon volt. Régi kedvvel, szívós kitartással szaladgált egész nap és dolgozott este, pedig tüdeje már majdnem versenyt zakatolt az újságnyomda gépeivel. A nyomdagépek tovább zihálnak, tovább zakatolnak és Ámon Ottó meghalt. Azt mondják: ez az élet rendje.
Furcsa ember volt ez az Ámon Ottó. Csak jó tudott lenni, csak kellemes dolgokat tudott mondani, csak simogatni, csak szeretni tudott. Nagy fantaszta, nagy álmodozó volt. Kék szemekről, fehér leányszobákról álmodott mindig. De Ámon Ottó nem volt szép ember és a kék szemek, a fehér leányszobák nem igen álmodtak róla. Ő ezt tudta, de nem haragudott érte. Nem haragudott ő semmiért a világon. Csak jó tudott lenni. Ezért a sok jóságért a jó Isten most megjutalmazta és elvitte erről a csúf világról.”
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ PIM
- ↑ Ámon Ottó: Leányszemek: [Versek]. Budapest: Károlyi György kvny. 1902.
- ↑ Nekrológ. Keleti Újság, (1921. augusztus 9.)
- ↑ T. R.: Leányszemek. Új Idők, 43. szám. sz. (1902. október 18.) 374–375. o.
- ↑ A felelősségvállalás dokumentuma. www.3szek.ro (2018. december 7.) (Hozzáférés: 2022. április 3.)
- ↑ Ámon Ottó meghalt. Ellenzék, (1921. augusztus 9.) 6. o. arch
Források[szerkesztés]
- Mimikri. anzix-art.hu (2015. január 4.) (Hozzáférés: 2022. április 3.)
- Enciklopedio de Esperanto, Budapest, 1933.