Szao kultúra

Szaó terrakotta szobor

A Sao kultúra (más néven So) Közép-Afrikában virágzott kb. a Kr. e. negyedik vagy hatodik századtól egészen az időszámításunk előtti tizenhatodik századig. A Csari folyó medencéjénél éltek, azon a területen, amely később Kamerun és Csád része lett. Ők a legkorábbi civilizáció, amely egyértelmű nyomokat hagyott jelenlétéről a mai Kamerun területén. . Valamikor a 16. század környékén az iszlámra való áttérés megváltoztatta az egykori sao kultúra identitását. Ma Észak-Kamerun és Dél-Csád több etnikai csoportja, de különösen a szarák, és a kotokó nép vallják magukat a szao kultúra leszármazottainak.

Eredet

A sao civilizáció már az i. e. 6 vagy 4 században elkezdődött, és az i. e. első évezred végére a Csád-tó körül és a Csari folyó közelében már jelen volt. A Szaó városállamok valamikor az i. e. 9 és 15. század között érték el csúcspontjukat. [4]

Bár egyes tudósok becslése szerint a Csád-tótól délre fekvő szaó civilizáció a 9. vagy a 15. századig tartott, a többségi vélemény szerint valamikor a 16. században, a Bornu Birodalom terjeszkedését követően megszűnt önálló kultúraként létezni.

Kultúra

Felmerült, hogy a szaók az ókori Egyiptomot meghódító hükszoszok leszármazottai voltak, a Nílus völgyéből délre, Közép-Afrikába költöztek, vagy a Csád-tótól északra fekvő Bilma-oázisból származtak. A szélesebb körben elfogadott elmélet szerint azonban a szaók egyszerűen a Csád-tó medencéjének őslakói voltak, és őshazájuk a tótól délre található. A legújabb régészeti kutatások pedig arra utalnak, hogy a sao civilizáció a térség korábbi kultúráiból (például a Gajiganna-kultúrából, amely i. e. 1800 körül kezdődött, és i. e. 800 körül kezdett erődített városokat építeni), fokozatosan egyre összetettebbé válva. Az olyan lelőhelyek, mint a Csád-medencei Zilum, példák erre. A leletek azt mutatják, hogy a szaó kultúra bronz, réz és vas felhasználásával dolgozó, kifinomult civilizáció volt.[13] A leletek között találhatók bronz és terrakotta szobrok emberi és állati alakokról, érmék, temetkezési urnák, háztartási eszközök, ékszerek, magasan díszített kerámiák és lándzsák. [14] A legtöbb Szaó kultúrához köthető lelet a Csád-tótól délre került elő.

G.T. Stride ezeket a fontos tényeket közli a Szaó civilizációról:

„[A szaó nép jelentős politikailag és művészileg fejlett volt. Bár soha nem egyesültek hatékonyan egy államba, városállamokat alakítottak ki, amelyek az erős helyi védekezés központjai voltak … Minden várost erős védőfal vett körül, és uralta a környező vidék életét, amelyet egyszerre védett és irányított. A kormányzás egy bonyolult rendszer alapján történt, amelynek élén egy isteni uralkodó állt ... Az uralkodók az ünnepélyes alkalmakat leszámítva ritkán jelentek meg nyilvánosan, és még ilyenkor is paravánnal voltak elrejtve a közvélemény elől. A nők köztiszteletben álló helyet foglaltak el a társadalomban, és az anyakirálynő és az uralkodó idősebb testvére jelentős politikai befolyást gyakorolt az államok kormányzására. A nép főként letelepedett földművesekből állt, de voltak közöttük jelentős ipari és művészi érdemeket szerzett kézművesek is. Képesek voltak mind az agyag, mind a fém megmunkálására, hogy háztartási eszközöket, szerszámokat és vallási célú műalkotásokat készítsenek. A régészek által talált lenyűgöző tárgyak közé tartoznak a temetkezési urnák, állat- és emberfigurák mind agyagból, mind bronzból. Mindezt körülbelül Kr. u. 700 előtt érték el... A kormányzat és a civilizáció erejét legjobban a kanem és a bornu birodalmakkal szembeni hosszú ellenállásuk bizonyítja, valamint az a tény, hogy a kanurik számos kulturális jellemzőjüket [később] a szaó kultúrából vették át..”

– G.T. Stride, Nyugat-Afrika népei és birodalmai (Peoples and Empires of West Africa)

A Csád-tó medencéjében élő népek, mint például a Buduma, Gamergu, Kanembu, Kotokó és Musgum, hiszik, hogy a Szaó kultúrából származnak. Lebeuf támogatja ezt a kapcsolatot, és a logone-birni nép guti és tukuri alcsoportjainak alkotásaiban a szaó művészet nyomait fedezte fel. [16] A szóbeli történetek további részletekkel szolgálnak a népről: A szaók több, apai ágon öröklődő nemzetségből álltak, amelyek egyetlen nyelvvel, néppel és vallással rendelkező államalakulatba tömörültek. Ezekben az elbeszélésekben a szaók óriásokként és hatalmas harcosokként jelennek meg, akik meghódították szomszédjaikat.

Források:

• DeLancey, Mark W.. Historical Dictionary of the Republic of Cameroon, 3rd, Scarecrow Press (2000). ISBN 978-0-8108-3775-1  – Fifth edition (2019) a Google Könyvekben
• Fanso, Verkijika G.. Cameroon History for Secondary Schools and Colleges. Macmillan (1989). ISBN 978-0-333-47121-0 
• Hudgens, Jim. The Rough Guide to West Africa, 3rd, Rough Guides (1999. május 18.)  – Fifth edition (2008) a Google Könyvekben
• Insoll, Timothy. The Archaeology of Islam in Sub-Saharan Africa, Cambridge World Archaeology. Cambridge University Press (2003). ISBN 978-0-521-65702-0 
• Lebeuf, Annie M. D.. Les principautés kotoko: essai sur le caractère sacré de lʼautorité (francia nyelven). Éditions du Centre national de la recherche scientifique (1969) 
• Lebeuf, Jean-Paul. La civilisation du Tchad suivi d'une étude sur les bronzes Sao (francia nyelven). Paris: Payot (1950) 
• Levtzion, Nehemia. Corpus of Early African Sources for West African History. Cambridge University Press (1981). ISBN 978-0-521-22422-2 
• Palmer, Herbert Richmond. Sudanese Memoirs. Being mainly translations of a number of Arabic Manuscripts relating to the Central and Western Sudan. Taylor & Francis. DOI: 10.4324/9780429057847 [1928] (1967. május 18.). ISBN 978-0-4290-5784-7 
• Stride, G.T.. Peoples and Empires of West Africa: West Africa in History, 1000-1800. Nelson (1971). ISBN 978-0-17-511448-1 
• Walker, Robin. When We Ruled: The Ancient and Mediæval History of Black Civilisations. Black Classic Press (2011). ISBN 978-1-58073-045-7 
• West, Ben. Cameroon, 3rd, Bradt Travel Guides (2011). ISBN 978-1-84162-353-5 

Fordítás:

Ez a szócikk részben vagy egészben a Sao civilisation című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.