Zsozef Jakovlevics Kotyin
Zsozef Jakovlevics Kotyin | |
Született | 1908. március 10. Pavlograd |
Meghalt | 1979. november 21. (71 évesen) Leningrád |
Sírhely | Novogyevicsi temető |
Állampolgársága | szovjet |
Nemzetisége | orosz |
Rendfokozata | vezérezredes |
Csatái | német–szovjet háború |
Kitüntetései |
|
Iskolái | Military Academy of the Strategic Missile Forces |
A Wikimédia Commons tartalmaz Zsozef Jakovlevics Kotyin témájú médiaállományokat. |
Zsozef Jakovlevics Kotyin (orosz betűkkel: Жозеф Яковлевич Котин; Pavlograd, ma: Pavlohrad Ukrajnában, 1908. március 10. – Leningrád, 1979. november 21.) szovjet harckocsitervező, a leningrádi Kirov Gyár (Kirovszkij Zavod) főkonstruktőre, a második világháború alatt a harckocsigyártásért felelős népbiztosság helyettes vezetője, 1968–1979 között hadiipari miniszterhelyettes volt. Számos ismert szovjet harckocsi tervezése fűződik a nevéhez.
Életrajza
[szerkesztés]1932-ben végzett a Dzerzsinszkij Katonai Műszaki Akadémián. 1937-ben nevezték ki a Kirov Gépgyár főkonstruktőrének (az SZKB–2 tervezőiroda vezetőjének). 1939-ben tervezte meg az első szovjet nehézharckocsikat, az SZMK és a KV (Kliment Vorosilov) típusokat. A második világháború alatt is nehézharckocsik, illetve az azok bázisán épített önjáró lövegek és egyéb harcjárművek fejlesztésével foglalkozott. Vezetésével tervezték 1942-ben a KV–8 és KV–1SZ, majd 1943-ban az ISZ–1 (Ioszif Sztálin) és ISZ–2 nehézharckocsikat. Kotyin nevéhez kötődik több nehéz alvázra épülő önjáró löveg, mint az SZU–152, ISZU–152 és az ISZU–122 megalkotása. A második világháború idején nem csak tervezőként dolgozott, hanem a harckocsigyártás megszervezése terén is tevékenykedett népbiztos-helyettesként. 1945 után a harckocsik mellett traktorokat is tervezett, de Kotyin volt a főkonstruktőre a PT–76 úszó harckocsinak, illetve az ennek alvázán alapuló harcjárműveknek.
1968-tól miniszter-helyettesként irányította a hadiipart, tervezői tevékenységet ekkor már nem végzett. 1972-től a szovjet védelmi minisztérium tudományos-műszaki tanácsának is tagja lett. Munkásságáért négyszer kapott Sztálin-díjat, 1941-ben pedig a Szocialista Munka Hőse kitüntetést is megkapta. Az SZKP-nak 1932-től volt tagja. Később párttisztségeket is betöltött, 1946–1950, majd 1966–1970 között a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának a képviselője volt.
Források
[szerkesztés]- Vojenno-promislennij Kompleksz – Enciklopegyija, II. kötet, Vojennij Parad, Moszkva, 2008, ISBN 978-5-902975-18-2, p. 455.
- N. Sz. Popov, M. V. Asik, I. V. Bah, B. A. Dobrjakov, L. M. Dmitrijeva, O. K. Iljin, V. I. Petrov: Konsztruktor bojevih masin, Lenizdat, Leningrád, 1988, ISBN 5-289-00102-6