Zsozef Jakovlevics Kotyin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Zsozef Jakovlevics Kotyin
Kotin Zhozef.jpg
Született 1908. március 10.
Pavlograd
Meghalt 1979. november 21. (71 évesen)
Leningrád
Sírhely Novogyevicsi temető
Állampolgársága
Nemzetisége orosz
Rendfokozata vezérezredes
Csatái német–szovjet háború
Kitüntetései
Iskolái Military Academy of Strategic Missile Forces
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Zsozef Jakovlevics Kotyin témájú médiaállományokat.

Zsozef Jakovlevics Kotyin (orosz betűkkel: Жозеф Яковлевич Котин; Pavlograd, ma: Pavlohrad Ukrajnában, 1908. március 10.Leningrád, 1979. november 21.) szovjet harckocsitervező, a leningrádi Kirov Gyár (Kirovszkij Zavod) főkonstruktőre, a második világháború alatt a harckocsigyártásért felelős népbiztosság helyettes vezetője, 19681979 között hadiipari miniszterhelyettes volt. Számos ismert szovjet harckocsi tervezése fűződik a nevéhez.

Életrajza[szerkesztés]

1932-ben végzett a Dzerzsinszkij Katonai Műszaki Akadémián. 1937-ben nevezték ki a Kirov Gépgyár főkonstruktőrének (az SZKB–2 tervezőiroda vezetőjének). 1939-ben tervezte meg az első szovjet nehézharckocsikat, az SZKM és a KV (Klim Vorosilov) típusokat. A második világháború alatt is nehézharckocsik, illetve az azok bázisán épített önjáró lövegek és egyéb harcjárművek fejlesztésével foglalkozott. Vezetésével tervezték 1942-ben a KV–8 és KV–1SZ, majd 1943-ban az ISZ–1 (Ioszif Sztálin) és ISZ–2 nehézharckocsikat. Kotyin nevéhez kötődik több nehéz alvázra épülő önjáró löveg, mint az SZU–152, ISZU–152 és az ISZU–122 megalkotása. A második világháború idején nem csak tervezőként dolgozott, hanem a harckocsigyártás megszervezése terén is tevékenykedett népbiztos-helyettesként. 1945 után a harckocsik mellett traktorokat is tervezett, de Kotyin volt a főkonstruktőre a PT–76 úszó harckocsinak, illetve az ennek alvázán alapuló harcjárműveknek.

1968-tól miniszter-helyettesként irányította a hadiipart, tervezői tevékenységet ekkor már nem végzett. 1972-től a szovjet védelmi minisztérium tudományos-műszaki tanácsának is tagja lett. Munkásságáért négyszer kapott Sztálin-díjat, 1941-ben pedig a Szocialista Munka Hőse kitüntetést is megkapta. Az SZKP-nak 1932-től volt tagja. Később párttisztségeket is betöltött, 1946–1950, majd 1966–1970 között a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának a képviselője volt.

Források[szerkesztés]

  • Vojenno-promislennij Kompleksz – Enciklopegyija, II. kötet, Vojennij Parad, Moszkva, 2008, ISBN 978-5-902975-18-2, p. 455.
  • N. Sz. Popov, M. V. Asik, I. V. Bah, B. A. Dobrjakov, L. M. Dmitrijeva, O. K. Iljin, V. I. Petrov: Konsztruktor bojevih masin, Lenizdat, Leningrád, 1988, ISBN 5-289-00102-6

További információk[szerkesztés]