Ugrás a tartalomhoz

Zsozef Jakovlevics Kotyin

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zsozef Jakovlevics Kotyin
Született1908. március 10.
Pavlograd
Meghalt1979. november 21. (71 évesen)
Leningrád
SírhelyNovogyevicsi temető
Állampolgárságaszovjet
Nemzetiségeorosz
Rendfokozatavezérezredes
Csatáinémet–szovjet háború
Kitüntetései
IskoláiMilitary Academy of the Strategic Missile Forces
A Wikimédia Commons tartalmaz Zsozef Jakovlevics Kotyin témájú médiaállományokat.

Zsozef Jakovlevics Kotyin (orosz betűkkel: Жозеф Яковлевич Котин; Pavlograd, ma: Pavlohrad Ukrajnában, 1908. március 10.Leningrád, 1979. november 21.) szovjet harckocsitervező, a leningrádi Kirov Gyár (Kirovszkij Zavod) főkonstruktőre, a második világháború alatt a harckocsigyártásért felelős népbiztosság helyettes vezetője, 19681979 között hadiipari miniszterhelyettes volt. Számos ismert szovjet harckocsi tervezése fűződik a nevéhez.

Életrajza

[szerkesztés]

1932-ben végzett a Dzerzsinszkij Katonai Műszaki Akadémián. 1937-ben nevezték ki a Kirov Gépgyár főkonstruktőrének (az SZKB–2 tervezőiroda vezetőjének). 1939-ben tervezte meg az első szovjet nehézharckocsikat, az SZMK és a KV (Kliment Vorosilov) típusokat. A második világháború alatt is nehézharckocsik, illetve az azok bázisán épített önjáró lövegek és egyéb harcjárművek fejlesztésével foglalkozott. Vezetésével tervezték 1942-ben a KV–8 és KV–1SZ, majd 1943-ban az ISZ–1 (Ioszif Sztálin) és ISZ–2 nehézharckocsikat. Kotyin nevéhez kötődik több nehéz alvázra épülő önjáró löveg, mint az SZU–152, ISZU–152 és az ISZU–122 megalkotása. A második világháború idején nem csak tervezőként dolgozott, hanem a harckocsigyártás megszervezése terén is tevékenykedett népbiztos-helyettesként. 1945 után a harckocsik mellett traktorokat is tervezett, de Kotyin volt a főkonstruktőre a PT–76 úszó harckocsinak, illetve az ennek alvázán alapuló harcjárműveknek.

1968-tól miniszter-helyettesként irányította a hadiipart, tervezői tevékenységet ekkor már nem végzett. 1972-től a szovjet védelmi minisztérium tudományos-műszaki tanácsának is tagja lett. Munkásságáért négyszer kapott Sztálin-díjat, 1941-ben pedig a Szocialista Munka Hőse kitüntetést is megkapta. Az SZKP-nak 1932-től volt tagja. Később párttisztségeket is betöltött, 1946–1950, majd 1966–1970 között a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának a képviselője volt.

Források

[szerkesztés]
  • Vojenno-promislennij Kompleksz – Enciklopegyija, II. kötet, Vojennij Parad, Moszkva, 2008, ISBN 978-5-902975-18-2, p. 455.
  • N. Sz. Popov, M. V. Asik, I. V. Bah, B. A. Dobrjakov, L. M. Dmitrijeva, O. K. Iljin, V. I. Petrov: Konsztruktor bojevih masin, Lenizdat, Leningrád, 1988, ISBN 5-289-00102-6

További információk

[szerkesztés]