Zsegora Ödön
| Zsegora Ödön | |
| Született | 1895[1] Gyertyánliget[1] |
| Elhunyt | 20. század[2] nem ismert |
| Állampolgársága | |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | magyarországi parlamenti képviselő (1939. június 30. – 1944. október) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Zsegora Ödön (Gyertyánliget, Máramaros vármegye, 1895 – Szibéria, 1946 körül) kárpátaljai magyar vasutas, országgyűlési képviselő.
Élete[szerkesztés]
1895-ben született Gyertyánligeten, görög katolikus vallású, régi lengyel nemesi családban, rokonságának számos tagja működött papi és hivatalnoki pályákon. Polgári iskoláit Máramarosszigeten végezte el, majd 1914-ben a Magyar Királyi Államvasutak kötelékébe lépett és mint távírász kezdett dolgozni Pozsonyban.
A következő évben bevonult a máramarosszigeti 85. gyalogezredhez, majd a korneuburgi vasutasezredhez osztották be, ahol mint haditávírász szolgált az északi harctéren, Szerbiában és az olasz fronton, Dél-Tirolban. Az első világháború utolsó időszakában a román frontra került, ahonnan az 1918-1919-es magyarországi forradalmak kitörése után csak nagy nehezen és sok viszontagság árán sikerült hazajutnia.
Bár a magyar és a ruszin mellett elsajátította a cseh nyelvet is, mivel a csehszlovák államfordulatot követően – melynek részeként Kárpátalja Magyarországtól Csehszlovákiához került – nem volt hajlandó letenni a cseh hűségesküt, állásából elbocsátották. Mint menekült vasutas Máramarosszigeten kapott beosztást, hamarosan azonban ott is el kellett hagynia állását, a román megszállás miatt. E kényszerhelyzetében egy ideig mint szatócs tartotta fenn magát.
Már az államfordulat körüli időszakban bekapcsolódott a politikai életbe, 1926-tól volt körzeti szervezője és titkára a Bródy András vezette Autonóm Földműves Szövetségnek, ahol sokoldalú munkásságot fejtett ki a régióban élők Magyarországhoz való hűségének ápolása érdekében. Tagja és titkára volt Nagybocskó vadászegyesületének, választmányi tagja a helyi sportegyesületnek és tagságot viselt a községi képviselő-testületben is.
Az első bécsi döntés és Kárpátalja visszafoglalása után a magyar országgyűlés egyhangúlag hívta meg a képviselőházba, ahol a Felső-Tisza-völgy képviselőjének tekintette magát. 1944. november 6-án – távollétében – a Naplóbíráló Bizottság tagjává választották.
A második világháború végét követően, miután Kárpátalja szovjet fennhatóság alá került, az ottani hatóságok – a korábbi magyar parlament legtöbb kárpátaljai képviselőjéhez hasonlóan – vele szemben is büntetőeljárást indítottak, bűnös népellenes tevékenység vádjával. A koholt perben a Kárpátontúli Területi Népbíróság 10 év szabadságvesztésre, majd a Rendkívüli Bíróság 1946 májusában 8 év kényszermunkára ítélte Zsegora Ödönt. További sorsa nem tisztázott, de valószínűleg még abban az évben meghalt valamelyik szibériai lágerben. 1991-ben rehabilitálták.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Petőfi Irodalmi Múzeum névtér, 2023. június 12.
- ↑ Nemzetünket szolgálták, 2024. február 2., 2020, Botlik József, 392-394
Források[szerkesztés]
- Életrajza a Magyar Országgyűlési Almanach 1939-1944-ben. Hungaricana, hozzáférés: 2024. március 5.
- Zsegora Ödön oldala a Magyar Nemzeti Névtér adatbázisában; hozzáférés: 2024. január 5.
- Zsegora Ödön oldala a Petőfi Irodalmi Múzeum adatbázisában; hozzáférés: 2024. január 5.
- Dupka György, Zubánics László (szerk.): A kivégzett, lágerekben elhunyt kárpátaljai magyar képviselők (1945–1949) – Bródy András és társainak emlékkönyve. Online hozzáférés: 2024. január 6