Willy Vlautin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Willy Vlautin
A 2018-as Texasi Könyvfesztiválon(wd) Austinban
A 2018-as Texasi Könyvfesztiválon(wd) Austinban
Született1967 (57 éves)[1][2][3]
Reno, Nevada,  USA
Állampolgárságaamerikai
Nemzetiségeamerikai
Foglalkozása
IskoláiReno High School
Kitüntetései
  • Ken Kesey Award for Fiction (2011)[4]
  • member of the Nevada Writers Hall of Fame (2016)[5]
Sablon • Wikidata • Segítség

Willy C. Vlautin (Reno, 1967. –) amerikai író, zenész és dalszerző. A portlandi Richmond Fontaine(wd) rockegyüttes[6] énekese, gitárosa és dalszerzője volt (1994–2016), jelenleg pedig a The Delines(wd) tagja. A nevadai Renóban született és nőtt fel, a kilencvenes évek közepe óta Richmond Fontaine-nel 14 stúdióalbumot adott ki, miközben hat regényt írt.

Pályafutása[szerkesztés]

Zene[szerkesztés]

Vlautin először énekesként, gitárosként és dalszerzőként aratott sikert a Richmond Fontaine[6] alt-country(wd) csoportban.[7] Tizenegy stúdióalbumot rögzítettek, és sokat turnéztak Európában, ahol különösen népszerűek, valamint Ausztráliában és az Egyesült Államokban, mielőtt 2016-ban feloszlottak. Vlautin jelenleg a The Delines[8] tagja.[9] 2008 decemberében kiadta az A Jockey's Christmas című spoken word EP-t, amelyet 2019 októberében debütáló szólóalbuma, a The Kill Switch követett.[10]

Később Vlautin prózai művében számos utalás jelent meg Richmond Fontaine dalaira. Northline című regénye a Winnemucca albumuk[11] egyik daláról[12] kapta a nevét, a főszereplő pedig az "Allison Johnson"-ról, a Post to Wire album egyik dalának[13] címéről kapta a nevét. Mind dalszövegében, mind fikciójában visszatérő helyszínként szerepel a Reno-i Fitzgerald Hotel.[14]

Irodalom[szerkesztés]

Vlautin első könyve, a The Motel Life 2007-ben jelent meg, és kritikai elismerést kapott.[15][16] A New York Times Book Review egyik szerkesztője választotta, és a Washington Post az év legjobb 25 könyve közé sorolta. A Polsky Films(wd) 2013 novemberében kiadott egy filmadaptációt Emile Hirsch, Stephen Dorff, Dakota Fanning és Kris Kristofferson főszereplésével.[17] A filmet az Egyesült Államok kritikusai dicsérték, és három díjat nyert a Római Nemzetközi Filmfesztiválon: közönségdíj, legjobb forgatókönyv és vágás.

Második regényét, a Northline-t szintén kritika fogadta.[18][19] George Pelecanos(wd)[20] az évtized kedvenc könyvének választotta. A regény első kiadása eredeti hangszeres hangsávval érkezett, amelyet Vlautin és Richmond Fontaine zenekartársa, Paul Brainard adott elő. Dalszerzőjéhez hasonlóan Vlaudin fikciója is erősen idézi az amerikai Nyugatot; mindhárom regénye Oregonban, Nevadában és Új-Mexikóban játszódik. Könyvei Amerika társadalmi és gazdasági spektrumának mélypontjához közeli, vándorló és gyakran alkoholista emberek körülményeit és kapcsolatait dolgozzák fel.

Harmadik regénye, a Lean on Pete egy 15 éves fiú története, aki egy lepusztult versenypályán dolgozik és él az oregoni Portlandban, és összebarátkozik egy sikertelen versenylóval. A Sunday Herald kijelentette: "A Lean on Pete megerősíti, hogy Amerika egyik legérzelmesebb írója...". Eileen Battersby, az Irish Times munkatársa kijelentette: "Mint egy fiú útja, a Lean on Pete olyan valóságos, mint a vér: regényként figyelemre méltó. Willy Vlautin, a romantikus és realista, írt valami különlegeset, amitől megborzongsz, sírsz, dühöngsz és csodálkozhatsz azon, hogyan történnek és mennek az ilyen dolgok, és hogy egyesek, mint például Charley, képesek elszenvedni őket, elnyelni a gyászt, és valahogy túlélni. Mennyire jó a kortárs amerikai szépirodalom? Ez jó: jó levegőt venni." Cheryl Strayed(wd), a The Oregonian munkatársa kijelenti: „Mire a „Lean on Pete” eléri édes, de érzelemmentes végét, Charley Thompson nem egy regény szereplője, hanem egy fiú, akit az olvasók megszerettek. A „Lean on Pete” magával ragadott. Amikor elolvastam, megtört a szívem és meghatódott; elbűvölt és meggyőzött ez az amerikai irodalom.” A Lean on Pete két Oregon Book Awardot nyert: a Ken Kesey Award for Fiction és a Peoples Choice Award díjat. A könyv alapján 2017-ben filmet mutattak be.[21]

Elismerések[szerkesztés]

2007-ben megkapta az Ezüst Toll-díjat a University of Nevada(wd) Reno Friends of the University Library-től, és 2016-ban bekerült a Nevadai Halhatatlan Írók Csarnoka(wd) tagságába.[22]

Befolyások[szerkesztés]

Vlautin olyan írókra hivatkozott, mint John Steinbeck, Raymond Carver, Barry Gifford(wd), Sam Shepard és William Kennedy(wd).[23] Dalszerzőként Tom Waits, Shane MacGowan, John Doe(wd) és az ausztrál zenész, Paul Kelly(wd) munkái ihlették.[24]

Magánélete[szerkesztés]

Vlautin Scappoose-ban él feleségével, kutyájával, macskáival és lovaival.[25]

Könyvei[szerkesztés]

Magyarul megjelent[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 15.)
  2. ↑ NUKAT
  3. ↑ Korean Authority File (koreai nyelven)
  4. ↑ https://literary-arts.org/what-we-do/oba-home/book-awards/fiction/
  5. ↑ https://library.unr.edu/nevada-writers-hall-of-fame/willy-vlautin
  6. ↑ a b A Richmond Fontaine egy amerikai négytagú rock és alternatív country zenekar volt az oregoni Portlandben.
  7. ↑ McKay, Alistair. „Richmond Fontaine – Thirteen Cities”, CD Review, Uncut. [2008. október 12-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. július 4.) 
  8. ↑ The Delines
  9. ↑ Ben Walsh: Richmond Fontaine: ‘We’re ending the band while we all still like each other’. The Independent, 2016. (Hozzáférés: 2017. március 25.)
  10. ↑ Willy Vlautin, The Delines – The Kill Switch. discogs.com . (Hozzáférés: 2020. december 16.)
  11. ↑ Richmond Fontaine: Winnemucca a YouTube-on
  12. ↑ Richmond Fontaine: Northline
  13. ↑ Richmond Fontaine: Allison Johnson
  14. ↑ Fitzgerald's Hotel. [2023. július 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. július 20.)
  15. ↑ Wray, John. „The Motel Life”, New York Times, 2007. június 24. (Hozzáférés: 2009. július 4.) 
  16. ↑ Gibbs, Jonathan. „The Motel Life”, The Independent, 2006. április 25.. [2011. június 7-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2009. július 4.) 
  17. ↑ Napról napra (film)
  18. ↑ Smart, James. „Northline”, The Guardian, 2008. december 20. (Hozzáférés: 2009. július 4.) 
  19. ↑ Marshall, John. „Down-and-out tale 'Northline' showcases up-and-coming Portland writer Vlautin”, Book Review, Seattle Post Intelligencer, 2008. május 1. (Hozzáférés: 2009. július 4.) 
  20. ↑ George P. Pelecanos (1957. február 18. –) amerikai író.
  21. ↑ Lean on Pete (film)
  22. ↑ Nevada Writers Hall of Fame. library.unr.edu /University of Nevada, Reno . [2018. augusztus 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. december 25.)
  23. ↑ Dicks, Brett Leigh. „Willy Vlautin Rides West with Richmond Fontaine”, Santa Barbara Independent, 2006. július 6. (Hozzáférés: 2017. január 16.) 
  24. ↑ Marshall, John. „Willy Vlautin plays a tune for his book”, Interview, Seattle Post Intelligencer, 2008. május 5. (Hozzáférés: 2009. július 4.) 
  25. ↑ biography

Egyéb információk[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Willy Vlautin című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Willy_Vlautin&oldid=27034375”