Spoken word

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A spoken word (szó szerint "kimondott szó") egy előadóművészet, amely elsősorban a költői, valamint az előadó esztétikai tulajdonságain alapszik. A kifejezés egy ősi szóbeli hagyomány 20. századvégi folytatására utal, amely a szavalat és a szójáték esztétikájára összpontosít. A spoken word olyan összefoglaló kifejezés, amely minden hangosan felolvasott költészetet magába foglal, beleértve a versolvasásokat, a slam poetryt, a jazz költészetet (jazz poetry) és a hip-hop zenét is, illetve szkeccseket és prózai monológokat is tartalmazhat.[1]

A spoken word műfaja régóta létezik. Jóval az írás előtt, gyakorlás, hallgatás és memorizálás után minden nyelv kialakította a "kimondott szó" műfaját.[2][3]

A költészet, hasonlóan a zenéhez, jól esik a fülnek (eufónia).[4]

A spoken word az, amelyet elsősorban a beszéd közvetít, szemben az írással.[5]

A huszadik század elején Vachel Lindsay segítette annak a fenntartását, hogy a költészet szóbeli művészet maradjon.[6] Robert Frost is jelentős alaknak számít a műfajban.[7] Robert Pinsky szerint "a költészet igazi lényege, hogy valaki hangosan olvassa. Aki hangosan olvas egy verset, a vers igazi közvetítőjévé válik."[8]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Poet's Glossary. New York: Houghton Mifflin Harcourt (2014. április 8.). ISBN 978-0151011957 
  2. Committed to Memory. New York: Riverhead Books (1996. július 9.). ISBN 9781573226462 
  3. Knight, Etheridge (1988). „On the Oral Nature of Poetry”. The Black Scholar, Abingdon 19, 92–96. o, Kiadó: Taylor and Francis. DOI:10.1080/00064246.1988.11412887.  
  4. An Introduction to Poetry. Longman (1998. július 9.). ISBN 9780321015563 
  5. The American Heritage Guide to Contemporary Usage and Style. Houghton Mifflin Harcourt (2005. július 9.). ISBN 978-0618604999 
  6. 'Reading list, Biography – Vachel Lindsay' Poetry Foundation.org Chicago 2015
  7. Thank You Thank You. The New Yorker , 2012. október 26. (Hozzáférés: 2018. augusztus 26.)
  8. (Summer 1998) „Robert Pinsky”. Bomb.