Wald Béla

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wald Béla
Született1906. szeptember 30.
Budapest VI. kerülete
Elhunyt1960. január 31. (53 évesen)
Budapest XII. kerülete
Állampolgárságamagyar
HázastársaPintér Katalin
(h. 1933–1960)
SzüleiWald Lajos
Eisler Gizella
Foglalkozása
  • orvos
  • radiológus
  • onkológus
IskoláiBécsi Egyetem (–1928)
SírhelyeFarkasréti temető (609-101. templomi fülke)[1][2]
SablonWikidataSegítség

Wald Béla (Budapest, Terézváros, 1904. szeptember 30.[3] – Budapest, 1960. január 31.)[4][5] röntgenológus, az orvostudományok kandidátusa (1952).

Élete[szerkesztés]

Wald Lajos (1868–1916) magánhivatalnok, kereskedő és Eisler Gizella (1875–1945) gyermekeként született zsidó családban.[6] Négy fivére volt. Egyetemi tanulmányait a numerus clausus miatt Würzburgban és Bécsben végezte. 1928-ban a Bécsi Egyetemen orvossá avatták, majd hazatért és a Szabolcs utcai Zsidókórház röntgenosztályán működött előbb segéd-, majd alorvosként Weiss Ármin, később pedig Bársony Tivadar mellett. Ekkoriban kapcsolatba került az illegális kommunista mozgalommal és 1932-ben a Sallai-Fürst per kapcsán őrizetbe vették, majd sokáig rendőri megfigyelés alatt állt, de mindezek ellenére a második világháború végéig segítette a Vörös Segélyen keresztül a pártot. 1938-ban megszűnt kórházi állása és megélhetési problémák miatt családjával Hollandiába emigrált. Röntgenszakértőként dolgozott a Philips gyárban, s ellenszolgáltatás nélkül egy amszterdami klinikán. Az ország náci megszállása után hazatért Magyarországra, s előbb magánorvosként működött, majd munkaszolgálatos volt a Szent János Kórházban. A háború után részt vett az Orvos-Egészségügy Szakszervezet megalakításában. 1945-ben rövid ideig a Zsidókórház röntgenosztályának, majd az Eötvös Loránd Rádium és Röntgenintézetnek főorvosa és később, az intézet Országos Onkológiai Intézetté való átszervezésekor, annak igazgatója, 1954-től pedig tudományos vezetője lett. Monográfiája, „Tanulmányok a szívárnyékről” és közleményei alapján 1948-ban a Budapesti Tudományegyetemen magántanári habilitációt nyert, majd 1953-ban elnyerte az orvostudományok kandidátusa fokozatát. Kiépítette az onkológiai gondozói hálózatot. Több tanulmánya jelent meg a röntgensugárzás biológiai hatásáról. Tagja volt az Orvosi Hetilap szerkesztőbizottságának.

Felesége, Pintér Katalin (1910–?), Madzsar Alice tanítványa, a felszabadulás után a gyógytorna egyik hazai meghonosítója, az Állami Gyógytornászképző Iskola igazgatója, akivel 1933. április 2-án Budapesten kötött házasságot.[7][8]

A budapesti Farkasréti temetőben helyezték nyugalomra.

Díjai, elismerései[szerkesztés]

  • Magyar Köztársasági Érdemérem bronz fokozata (1948)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]