Vesztergombi György

Vesztergombi György
Életrajzi adatok
Született	1943. október 13. Mohács
Elhunyt	2016. május 3.(72 évesen) Budapest
Ismeretes mint	fizikus
Nemzetiség	magyar
Állampolgárság	magyar
Iskolái	Eötvös Loránd Tudományegyetem Piarista Gimnázium
Iskolái
Középiskola	Piarista Gimnázium (1962)
Felsőoktatási intézmény	Eötvös Loránd Tudományegyetem (1962-1967)
Pályafutása
Szakterület	fizika
Kutatási terület	nehézion-fizika,részecskefizika,magfizika
Tudományos fokozat	a fizikai és matematikai tudományok kandidátusa (1974) a fizikai és matematikai tudományok doktora (1992)
Munkahelyek
Eötvös Loránd Tudományegyetem	nyugalmazott egyetemi tanár
MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont	tudományos tanácsadó, professor emeritus
Szakmai kitüntetések
Schmid Rezső-díj (1982) MTA Akadémiai Díj (1992) A Magyar Érdemrend tisztikeresztje (2009)

Vesztergombi György (Mohács, 1943. október 13. – Budapest, 2016. május 3.) fizikus, a magyar nagyenergiás fizikai kutatások meghatározó alakja, a KFKI-RMKI Részecskefizikai Főosztály főosztályvezetője, az MTA Wigner Fizikai Kutatóköpont professzor emeritusa, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Fizika Intézetének nyugalmazott egyetemi tanára.

Életút

1943-ban született Mohácson. Középiskolai tanulmányit a budapesti Piarista Gimnázium végezte, majd az érettségit követően beiratkozott az ELTE Természettudományi Karának fizikus szakára. Diplomamunkáját az KFKI Részecske- és Magfizikai Intézetének Magfizikai Főosztályán neutronok által előidézett reakciók vizsgálatából írta Pálla Gabriella témavezetésével. Fizikusi oklevelét 1967-ben szerezte meg.

Kísérleti fizikusi pályafutását a KFKI-RMKI Nagyenergiás Osztályán kezdte meg. Ezt követően csatlakozott a 70 GeV-es szerpuhovi gyorsítón végzett semleges kaonkísérlethez. A kísérletek célja a híres Pomerancsuk-tétel ellenőrzése volt. Itt kidolgozott egy módszert, amely lehetővé tette, hogy a fotografikus filmek helyett a mágnesszalagok feldolgozására térjenek át. Ez lehetővé tette, hogy a kísérlet adatainak nagy részét Budapesten értékelhették ki. Kandidátusi dolgozatát a dubnai Egyesített Atomkutató Intézetben (JINR) írta, témája "a szénen való regeneráció vizsgálata".

A kísérletek eredményes befejezése után Genfben dolgozott az Európai Nukleáris Társaságnál (CERN). Itt a nagy merőleges impulzusú jelenségek vizsgálatával foglalkozott, az ISR proton-proton ütközőnyalábos gyorsítóján, amely a világon az első volt.

1976-tól a protonok belső szerkezetének vizsgálatát a CERN SPS gyorsító adataival dolgozva az akkor nemzetközi tekintélynek számító Carlo Rubbia csoportjában az NA4 kísérlet keretében. A kísérletek során az elméleti számítások által jósolt skálasértéseket sikerült kimutatni nagy energiákon is. Emellett, a Nagy Elektron-Pozitron Ütköztető (LEP) L3 kísérletének tagjaként részt vett a W- és Z-bozonok részletes tanulmányozásában, illetve a magyar OPAL-csoport elindításában is közreműködött. A kísérletek egyik meghatározó eredménye volt, hogy bebizonyította, kizárólag 3 neutrínócsalád létezik a természetben.

1990-es hazatérése után kutatásainak középpontjába a ritkaságkeltés és ennek kvantumos korrelációi kerültek. 1991-ben szerezte meg a fizikai tudományok doktora címet, doktori értekezésének címe: "Kvark és mértékbozon kölcsönhatások" volt. Itthon támaszkodhatott az alacsonyabb energiákon dolgozó magyar kísérleti csoportokra, a kutatási téma jól illeszkedett a Zimányi József vezette elméleti csoport tevékenységéhez is. A magyar CERN-csatlakozást kihasználva – amelyben kiemelkedő szerepe volt – megalapította az NA49-kollaboráció magyar csoportját Pálla Gabriella, Fodor Zoltán és Sziklai János kutatókkal közösen. Fontos magyar hozzájárulásként megépítették és üzemeltették a Budapest-fal nevű detektort. Kutatómunkája mellett, több évtizeden át tanított kísérleti részecskefizikát. Emellett számtalan tudományos diákköri (TDK), diploma- és doktori dolgozat témavezetője volt. Nevét őrzi a Vesztergombi Nagyenergiás Laboratórium (VLAB).