Venyera–8

Venyera–8
Ország	Szovjetunió
Űrügynökség	NPO Lavocskin
Gyártó	NPO Lavocskin
Küldetés típusa	űrszonda leszállóegység
Küldetés
Célégitest	Vénusz
Indítás dátuma	1972. március 27.
Indítás helye	Bajkonuri űrrepülőtér 31. indítóállása
Hordozórakéta	Molnyija–M
Megérkezés	1972. július 22.
Az űrszonda
Tömeg	1180 kg
A Wikimédia Commons tartalmaz Venyera–8 témájú médiaállományokat.

A Venyera–8 a szovjet Venyera-program nyolcadik űrszondája volt. A küldetés célja az volt, hogy a leszállóegység a Vénusz Nap által megvilágított hajnali oldalára szálljon le (természetesen a bolygóközi térség fizikai jellemzőinek vizsgálatán túl). A megvilágított oldalra történő leszállás azzal a problémával jár, hogy a leszállóegység nagyon alacsony szögben látja a Földet, tehát a rádióközvetítés Földre irányítása nehezebb feladat.

Szovjet hatkopejkás bélyeg a Venyera-8-cal.

A leszállóegység

A Venyera–7 eredményeit felhasználva enyhítették a leszállóegység szilárdsági követelményeit, az így felszabaduló tömeget újabb tudományos műszerek beállítására használhatták. Az eddigiekhez hasonló műszerek mellett a Venyera–8 leszállóegysége kapott ammónia-mérő műszert, fotométert és gamma-spektrométert is. A felszíni közvetítés biztonságossá tételéhez két antennát használtak. Az egyik spirálantenna a korábbiakhoz hasonlóan a leszállóegység felső részén maradt, a másikat viszont a felszín elérése után egy több méter hosszú kábel végén kidobták. Az egység tömege így 495 kg lett.

A leszállás után

117 nap űrrepülés után, 1972. július 22-én 8 óra 40 perckor a leszállóegység levált az űrszondáról, majd 53 perc elteltével belépett a Vénusz légkörébe. Leereszkedés közben megkezdte a légköri méréseket. A leszállási helyét 10 óra 29 perckor érte el (3000 km-rel nyugatra a Venyera–7 leszállási helyétől). A felszínről még 50 percig küldött adatokat a légkörről és a talajról.

Az elküldött adatok

• A felszínen 470+-8 °C a hőmérséklet, 9+-0,2 MPa a nyomás.
• A gamma-spektrométeres mérések 4% kálium-, 0,0002% urán- és 0,00065% tóriumtartalmú, a földi gránit összetételéhez hasonlító talajra utaltak.
• A megvilágítási adatok azt mutatták, hogy a napfény egy része átjut a Vénusz több tíz km vastag felhőrétegén.

Források

• Űrhajózási lexikon. Főszerk. Almár Iván. Budapest: Akadémiai – Zrínyi. 1984. ISBN 963 326 544 4