Ugrás a tartalomhoz

Vajda Mihály

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vajda Mihály
(Vajda Mihály András)
Szilágyi Lenke felvétele
Szilágyi Lenke felvétele
Született1935. február 10.
Budapest
Elhunyt2023. november 27. (88 évesen)[1]
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozása
  • filozófus
  • egyetemi oktató
IskoláiEötvös Loránd Tudományegyetem (1957–1960)
Kitüntetései
SírhelyeÓbudai zsidó temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Vajda Mihály témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Vajda Mihály András (Budapest, 1935. február 10. – 2023. november 27.) Széchenyi-díjas magyar filozófus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Munkásságát elsősorban a fenomenológia, a 20. századi német filozófia és a totalitariánus társadalmak elmélete terén fejtette ki. 1996 és 2000 között a Kossuth Lajos Tudományegyetem Filozófiai Intézete, 2005 és 2009 között az MTA Filozófiai Kutatóintézet igazgatója.

Életpályája

[szerkesztés]

Vajda Marcel (1893–1962) bankhivatalnok és Nasser Magdolna (1907–1978) fiaként született.[2][3] 1953-ban érettségizett, majd a Lenin Intézetben kezdte meg felsőfokú tanulmányait. 1956-ig tanult ott, azután 1957-től 1960-ig az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsésztudományi Karának filozófia–német szakára járt és szerzett diplomát. Lukács György tanítványai közé fogadta; a budapesti iskola köréhez tartozott.

Egyetemi tanulmányainak befejeztével általános iskolai tanárként dolgozott, majd 1961-ben a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetének tudományos munkatársa lett. 1967-ben védte meg a filozófiai tudományok kandidátusi értekezését. Fokozatosan távolodott el a marxista eszmétől, illetve 1973-ban a budapesti iskolában betöltött szerepe miatt politikai alkalmatlanság címén elbocsátották az intézettől és szabadúszóvá vált: fordítóként, valamint nyelvtanárként dolgozott. 1977-ben Brémában lett vendégprofesszor, egészen 1980-ig tartott előadásokat. Az 1980-as években többször volt New Yorkban vendégprofesszor. 1991–92-ben Siegenben, 1994-ben Kasselban is tanított.

1989-ben rehabilitálták, majd 1990-ben a Kossuth Lajos Tudományegyetem (ma: Debreceni Egyetem) filozófia tanszékének tanszékvezető egyetemi tanárává nevezték ki. 1992-ben védte meg akadémiai doktori értekezését. 1994-ben az MTA közgyűlési képviselője, 2000-ben az MTA Filozófiai Bizottsága elnöke lett, majd 2001-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2007-ben pedig annak rendes tagjává. 1999 és 2002 között Széchenyi professzori ösztöndíjjal kutatott. 2005-ben emeritálták. Szintén 2005-ben az MTA Filozófiai Kutatóintézet igazgatójává nevezték ki. Az intézetet 2009-ig vezette.

2023. december 3-án helyezték örök nyugalomra az Óbudai Zsidó Temetőben.[4]

Munkássága

[szerkesztés]

Kutatási területe pályafutása elején a 20. századi fenomenológia, Edmund Husserl és Max Scheler munkássága volt, később a társadalomelmélet felé fordult.

Az ebben az időszakban a fasizmusról írt könyvét 1995-ig nem jelentethette meg magyarul. Az 1970-es évek felé marxizmuskritikus műveket írt, melyeket többségében szintén nem jelentethetett meg. A rendszerváltás után a posztmodern filozófia lehetőségének vagy lehetetlenségének kérdése foglalkoztatta. Továbbá foglalkozott filozófiatörténettel és politikai filozófiával.

Több mint nyolcvan publikációja jelent meg, ezeket elsősorban magyar, angol és német nyelven adja közre.

A filozófusok elleni lejáratókampány

[szerkesztés]

2011 elején a Magyar Nemzet cikksorozatban foglalkozott egy korábbi, 2004–2005-ös, hat pályázattal összesen csaknem félmilliárd forint kifizetésével Radnóti Sándor, Heller Ágnes, Vajda Mihály, Gábor György és Geréby György alkotta filozófusi kör számára.[5] A Magyar Filozófiai Társaság elnöksége állásfoglalásban tiltakozott a filozófusok meghurcolása ellen,[6] és több konzervatív tudós is megszólalt a szóban forgó filozófusok védelmében.[7] Az ügyben Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztos feljelentése alapján nyomozás zajlott.[8][9][10][11][12] A nyomozást bűncselekmény hiányában 2012 májusában megszüntették.[13][14][15]

Családja

[szerkesztés]

Nős, egy fiú- és egy leánygyermek édesapja, két unokája van.

Díjai, elismerései

[szerkesztés]

Főbb publikációi

[szerkesztés]
  • Zárójelbe tett tudomány. A husserli fenomenológia tudományfelfogásának bírálatához, Akadémiai, Budapest, 1968
  • A mítosz és a ráció határán. Edmund Husserl fenomenológiája, Gondolat, Budapest, 1969
  • Fascism as a Mass Movement (1976)
  • Sistemi sociali oltre Marx (1980)
  • The State and Socialism (1981)
  • A sztratokrácia közép-kelet-európai szemmel, AB Független Kiadó, Budapest, 1982
  • Orosz szocializmus Közép-Európában (1989)
  • Marx után szabadon, avagy miért nem vagyok már marxista? (1990)
  • Russischer Sozialismus in Mitteleuropa (Orosz szocializmus Közép-Európában), németre fordította: Maria Anna Dessewffy, Passagen, Wien, 1991, (Passagen Politik)
  • Változó evidenciák. Útban a posztmodern felé, Cserépfalvi–Századvég, Budapest, 1992, (Filozófia)
  • A történelem vége? Közép-Európa – 1989 (1992)
  • A posztmodern Heidegger (1993)
  • Orosz szocializmus Közép-Európában, sajtó alá rend. Gyurgyák János, 2. jav. kiad., Századvég, Budapest, 1994, (Politika)
  • Mit lehet remélni? Esszék Fehér Ferencről, Határ Irodalmi Alapítvány, Debrecen 1995, (Határ könyvek)
  • A fasizmusról. Politikai-szociológiai tanulmány, Osiris, Budapest, 1995
  • Nem az örökkévalóságnak. Filozófiai (láb)jegyzetek, Osiris, Budapest, 1996, (Horror metaphysicae)
  • Meditaţii anticarteziene, románra fordította, utószó Alexandru Polgár, szerk. Ciprian Mihali, Casa Cărţii de Ştiinţă, Cluj, 1999, (Diaphora)
  • Tükörben (2001)
  • Ilisszosz-parti beszélgetések (2001)
  • Mesék Napnyugatról (2003)
  • "Az aszketikus pap", MTA, Budapest, 2005, (Székfoglalók a Magyar Tudományos Akadémián)
  • Sisakrostély-hatás. Kísérteteim, Kalligram, Pozsony, 2007
  • Ethics and heritage. Essays on the philosophy of Ágnes Heller, szerkesztők: Boros János, Vajda Mihály; Brambauer, Pécs, 2007, (Kortárs magyar filozófusok)
  • Szókratészi huzatban (2009)
  • A lét hangoltsága – Tanulmányok a tudás sokféleségéről, szerkesztők: Gábor György, Vajda Mihály; Typotex Kiadó, Budapest, 2010, (Saeculum könyvek)
  • Túl a filozófián. Typotex Kiadó, Budapest, 2013, ISBN 978-963-2798-09-7
  • A szellem és a szellemek, MTA, Budapest, 2014, (Székfoglalók a Magyar Tudományos Akadémián)
  • Utam Marxtól, Kalligram–Pesti Kalligram, Pozsony–Budapest, 2015, (Vajda Mihály válogatott művei)
  • Rejtekutak a posztmodernben, Kalligram–Pesti Kalligram, Pozsony–Budapest, 2015, (Vajda Mihály válogatott művei)
  • Vajda Mihály–Kardos András: Kérdő evidenciák. Beszélgetések, szerk. Fehér Ildikó, Kardos András, Dupress–Líceum–Kalligram, Debrecen–Eger–Budapest, 2015
  • Meine Gespenster – Essays zur Zeitgeschichte (Sisakrostély-hatás), előszó Esterházy Péter, németre fordította: Heike Flemming, Passagen, Wien, 2016
  • A személyes emlékezet filozófiája, Pesti Kalligram–EKF Líceum, Budapest–Eger, 2016, (Vajda Mihály válogatott művei)
  • Szög a zsákból, Magvető, Budapest, 2017, (Tények és tanúk 130.), ISBN 9789631435337
  • Emlékezet – Idegenség - Zsidók és más idegenek, Múlt és Jövő, Budapest, 2018

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ ELHUNYT VAJDA MIHÁLY. (Hozzáférés: 2023. november 28.)
  2. ↑ Szülei házasságkötési bejegyzése a Budapest IV. kerületi (belvárosi) polgári házassági akv. 83/1933. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2023. november 30.)
  3. ↑ "Gondolom, ez így is marad" - Vajda Mihály filozófus, 1999. december 23. (Hozzáférés: 2023. november 30.)
  4. ↑ Vajda Mihályt vasárnap temetik az óbudai zsidó temetőben | Mazsihisz (magyar nyelven). mazsihisz.hu. (Hozzáférés: 2023. december 8.)
  5. ↑ Heller Ágnes: Ezek a pénzek mentek valamire[halott link]
  6. ↑ Állásfoglalás
  7. ↑ Újabb feljelentések születhetnek a filozófusok ellen (HVG/MTI)
  8. ↑ Hűtlen kezelés: filozófusok célkeresztben. Népszabadság, 2011. január 14. (Hozzáférés: 2011. január 15.)
  9. ↑ Bekért pályázatok: Budai vizsgálja Hellerék százmillióit. Magyar Nemzet Online, 2011. január 12. [2011. január 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 15.)
  10. ↑ [1][halott link]
  11. ↑ „Nincs semmilyen hálózatom” – Heller Ágnes a jobboldali vádakról
  12. ↑ Hűtlen kezelés: filozófusok célkeresztben. Magyar Hírlap, 2011. január 14. [2011. július 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 28.)
  13. ↑ Heller Ágnes: Ezzel most miért nincs tele a sajtó? Archiválva 2015. február 19-i dátummal a Wayback Machine-ben (Stop.hu, 2012. május 18.)
  14. ↑ Árnyékra vetődött Budai Gyula, felmentették a filozófusokat (HVG, 2012. május 24.)
  15. ↑ Megalapozottan nem nyomoznak a filozófusok ellen (Index, 2012. július 11.)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]
  • Majdnem nem lehet másként – Tanulmányok Vajda Mihály 60. születésnapjára, szerkesztő: Fehér Ferenc, Kardos András, Radnóti Sándor, Cserépfalvi, Budapest, 1995
  • Megkerült dilemmák. Vajda Mihály hatvanadik születésnapjára – debreceni tanítványaitól, szerkesztő: Gulyás Gábor, KLTE, Debrecen, 1995
  • Nagyerdei megálló – Tanulmányok Vajda Mihály 70. születésnapjára, szerk. Orosz László, Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 2005
  • Negatív küldetés. Esszék Vajda Mihály filozófiájáról, szerk. Boros János, Heller Ágnes, Brambauer, Pécs, 2008, (Kortárs magyar filozófusok), +DVD
  • Az aligtól a túlig. Bevezetés Vajda Mihály gondolkodásába. Pszeudo-szótár, szerkesztők: Széplaky Gerda, Valastyán Tamás; Dupress–Líceum–Kalligram, Debrecen–Eger–Budapest, 2015
  • Sümegi István: Talpalatnyi remény – Portrék Vajda Mihályról, Veszprémi Humán Tudományokért Alapítvány, Veszprém, 2015
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Vajda_Mihály&oldid=27362636”