Vaira Vīķe-Freiberga

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vaira Vīķe-Freiberga
Vaira Vike-Freiberga-13062007.jpg
Lettország 6. köztársasági elnöke
Hivatali idő
1999. július 8.2007. július 8.
Előd Guntis Ulmanis
Utód Valdis Zatlers
Született 1937. december 1. (77 éves)
Riga
Párt pártonkívüli

Foglalkozás politikus
Iskolái McGill University
Díjak Katolikus Izabella-rend
Fehér Sas-rend
Szent Olav-rend
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Vaira Vīķe-Freiberga témájú médiaállományokat.

Vaira Vīķe-Freiberga (Riga, 1937. december 1.) lett politikus, 1999-2007-ig Lettország elnöke.

Gyermekkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Apja Kārlis Vīķis tengerész volt, anyja Annamarija Vīķe. Vaira születése után néhány héttel apja egy tengeri balesetben életét veszítette. Anyja később újból férjhez ment, Edgars Hermanovičs tengerészhez. A második világháború végén, a Vörös Hadsereg elől menekülve, 1944. december 31-én családjával elhagyták Lettországot. A visszavonuló német csapatokkal először Németországba mentek, ahol néhány évig egy menekülttáborban éltek Lübeckben, ott végezte el az általános iskolát. Később a család Marokkóba, Casablancába költözött, középiskolai tanulmányait ott egy francia gimnáziumban végezte. 16 éves volt, amikor a család 1954-ben átköltözött Kanadába, ahol az észak-amerikai lett emigráció központjának számító Torontoban telepedtek le.

Szakmai karrierje[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kanadában először egy évig bankban dolgozott. 17 évesen iratkozott be a Torontói Egyetemre, ahol pszichológiát tanult. 1958-ban szerzett bachelor, majd 1960-ban master fokozatot, közben a montreali McGill Egyetemen is tanult. 19601961-ben gyakorló pszichológusként dolgozott, majd visszatért a McGill Egyetemre, ahol 1965-ben PhD-fokozatot szerzett. Vaira Vīķe-Freiberga tudományos kutatóként és egyetemi oktatóként is igen sikeres pályát futott be. 1965–1998 között a Montreali Egyetem Pszichológia tanszékének munkatársa volt. Kilenc könyve, 160 tudományos publikációja jelent meg a pszichológia témakörében. A Kanadai Királyi Tudományos Akadémia francia nyelvű szekciójának az elnökeként is tevékenykedett. Több éven keresztül képviselte Kanadát a NATO „Human Factor” nevű tudományos programjában Brüsszelben. 1957-től aktív tagja volt a kanadai lett közösségnek. Az emigráns lett fiataloknak lett néprajzi és népzenei előadásokat tartott.

Politikai pálya[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szovjet megszállás megszűnte után, 1998-ban visszatért Lettországba. A lett kultúra külföldi népszerűsítésével foglalkozó Lett Intézet vezetőjévé nevezték ki. Egy évvel később, 1999-ben a lett parlament, a Szejm (Saeima) Lettország elnökévé választotta. Vaira Vike-Freiberga eredetileg nem volt jelölt, de az elnökválasztási folyamat során előállt patthelyzetben mint pártoktól független jelölt merült fel a neve. A parlament 1999. június 10-én választotta meg államfőnek, és 1999. június 17-én lépett hivatalba. Az első négyéves elnöki ciklust követően, 2003. június 20-án másodszor is a Lett Köztársaság elnökévé választották, így 2007. július 7-éig töltötte be ezt a posztot.

A lett alkotmány 53. cikkelye által biztosított gyenge elnöki jogköréből adódóan belpolitikai téren kevésbé aktív, pártpolitikai ügyekbe nem bocsátkozik. Elnöki tevékenysége során inkább a külpolitikában mutat nagy aktivitást. Nemzetközi hírnevét és tekintélyét felhasználva sokat tett országa NATO- és EU-csatlakozása érdekében. A II. világháború utáni szovjet (orosz) megszállást elítéli, több alkalommal is követelte a bocsánatkérést Oroszországtól. Amerikai gyökereiből adódóan is erős amerikai kötődés jellemzi. Lettországban az egyik legnépszerűbb és legtekintélyesebb politikusnak számít.

Magánélet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Férje Imants Freibergs, informatikát tanított a Montreali Egyetemen. Két gyermekük van. Fia, Kārlis Lettországban él. Lánya, Indra Londonban dolgozik.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Vaira Vīķe-Freiberga témájú médiaállományokat.