Guntis Ulmanis

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Guntis Ulmanis
Flickr - Saeima - 10.Saeimas deputāts Guntis Ulmanis.jpg
Született 1939. szeptember 13. (80 éves)
Riga
Állampolgársága
Foglalkozása
Tisztség
  • deputy of Saeima
  • President of Latvia (1991. július 7. – 1999. július 7.)
  • President of Latvia (1993. július 7. – 1999. július 7.)
  • deputy of Saeima (2010. november 2. – 2011. október 17.)
Iskolái Lett Tudományegyetem
Kitüntetései
  • Fehér Sas-rend
  • Grand Cross of the White Rose of Finland
  • Knight Grand Cross of the Order of the Falcon
  • Három Csillag érdemrend nagykeresztje
  • Royal Order of the Seraphim
  • Grand Cross of the Order of Vytautas the Great
  • Collar of the Order of the Cross of Terra Mariana
  • Francia Köztársaság Becsületrendjének nagykeresztje
  • Knight Grand Cross with Collar of the Order of Merit of the Italian Republic
  • Knight Grand Cross of the Order of St Michael and St George
  • Grand Cross Special Class of the Order of Merit of the Federal Republic of Germany
  • Elefántrend (1997)[1]
  • Knight Grand Cross of the Order of St. Olav‎ (1998)

Guntis Ulmanis aláírása
Guntis Ulmanis aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Guntis Ulmanis témájú médiaállományokat.

Guntis Ulmanis (Riga, 1939. augusztus 13. –) lett közgazdász, politikus, az ország köztársasági elnöke 1993 és 1999 között.

Élete[szerkesztés]

Nagyapja testvére, Karl Ulmanis volt a háború előtti Lettország utolsó köztársasági elnöke. Az 1940-es szovjet megszállást követően 1941-ben - kétéves korában - családjával együtt a szibériai Krasznojarszki határterületre deportálták, ahonnan csak 1946-ban térhettek vissza. A fővárosba nem költözhettek, kezdetben Ēdole falu (Kurzeme), majd később Jūrmala városa volt otthonuk. A jūrmalai középiskola elvégzését követően katonai szolgálatot teljesített, majd Rigában tanulhatott.[2] A Lett Tudományegyetemen végzett közgazdászként, majd Riga város tanácstestületében dolgozott. 1965 és 1989 között tagja volt a Lett Kommunista Pártnak, de tisztséget nem töltött be. 1993-ban a Latvijas Zemnieku savienība (rövidítve: LZS, magyarul kb.: Lett Mezőgazdasági Termelők Pártja) jelöltjeként köztársasági elnöknek választották.[3]

Elnöksége alatt vonult ki az orosz hadsereg Lettországból, az erről szóló szerződések megkötésében Guntisnak jelentős szerepe volt. 1994-ben fogadta el a lett parlament az állampolgársági törvényt. 1996-ban Ulmanist újraválasztották, második elnökségi ciklusa alatt érte el a halálbüntetés eltörlését, és sok erőfeszítést tett országa nemzetközi szervezetekbe való felvételéért, Lettország uniós integrációjáért. Sokat foglalkozott történelemtudományi kérdésekkel, ő állította fel azt a történészekből álló kutatócsoportot, ami országának a szovjet megszállás időszaka alatti történetének kutatása volt a feladata.[2]

A lett alkotmány értelmében harmadik alkalommal már nem jelöltethette magát Ulmanis, így elnöki megbízása végeztével 1999-ben leköszönt, utódja Vaira Vīķe-Freiberga asszony lett.

Elődje:
Anatolijs Gorbunovs
Lettország
köztársasági elnöke

1993–1993
Utódja:
Vaira Vīķe-Freiberga

Források[szerkesztés]

  1. http://kongehuset.dk/modtagere-af-danske-dekorationer
  2. a b Guntis Ulmanis. A lett köztársasági elnök weboldala
  3. Petra Zwickert: Officina világévkönyv '94/95. Dortmund-Budapest: Officina Nova. 1994. 30. o.