Uhta (település)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Uhta (Ухта)
ViewFromVetlosyan.jpg
Uhta címere
Uhta címere
Közigazgatás
Ország Oroszország
Föderációs alanyKomiföld
Rang város
Városi jogokat kapott1943
Irányítószám 169300
Körzethívószám 82167
Népesség
Teljes népesség 97 806 fő (2017)[1]
Földrajzi adatok
Időzóna UTC+03:00
Elhelyezkedése
Uhta (Oroszország)
Uhta
Uhta
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 63° 34′, k. h. 53° 42′Koordináták: é. sz. 63° 34′, k. h. 53° 42′
Uhta (Komiföld)
Uhta
Uhta
Pozíció Komiföld térképén
Uhta weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Uhta témájú médiaállományokat.

Uhta (oroszul: Ухта) város Oroszország európai részén, Komiföldön. A köztársaság második legnépesebb városa, földgáz- és olajiparának központja.

Lakossága: 99 591 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[2]

Korábbi neve Csibju (azonos az itteni kisebb folyóéval), ezt 1939-ben változtatták Uhtára. Az Uhta folyó neve finnugor eredetű, az Uhta, illetve Ohta számos északi vízfolyás nevében előfordul.

Fekvése, éghajlata[szerkesztés]

Komiföld központi részén, Sziktivkartól 333 (325) km-re északkeletre, a Tyiman-hátság déli részén terül el. Az Uhta folyó partján, mellékfolyója, a Csibju torkolatánál épült.

Vasútállomás a Komiföldet délnyugat–északkeleti irányban átszelő KotlaszVorkuta vasúti fővonalon.

Éghajlata mérsékelten kontinentális. A levegő évi középhőmérséklete: –0,5 °C. A januári középhőmérséklet –16,5 °C, a júliusi 16,5 °C. A valaha mért legalacsonyabb hőmérséklet –49,0 °C (1978), a legmagasabb 34,0 °C (2007). A csapadék mennyisége éves átlagban 555 mm; a legtöbb csapadék július–augusztusban érkezik.[3]

Ezen a vidéken május végétől egy hónapon át tartanak a „fehér éjszakák”.

Története[szerkesztés]

A mai Uhtához közeli olajlelőhelyek létezéséről a 17. század óta tudtak, a 18. század közepén kezdetleges kitermelést is folytattak (kb. húsz évig). Az Uhta folyó medencéjében a 19. század közepén fúrták az első olajkutakat, a századfordulón állami olajkutató expedíciót is szerveztek.

Uhtát és első üzemeit az alapítástól kezdve 1953-ig alapvetően a Gulag foglyai építették. 1929 augusztusában elítéltekből és őrszemélyzetből álló 125 fős „expedíció” érkezett a Csibju torkolatához, köztük több geológus és más szakember is. Feladatuk volt többek között az uhtai olajlelőhelyek ipari hasznosíthatóságának felmérése és újabb lelőhelyek felkutatása.[4] Elkezdődött a láger és egyúttal a leendő település építése, és a következő év őszén olajat adott az első kút. Húsz km-rel arrébb (a mai Vodnij helyén) kémiai laboratóriumot hoztak létre, melyben a radioaktív vizet, a földgáz és a kísérőgáz jellemzőit vizsgálták, majd ennek alapján megszervezték a rádiumkoncentrátum kinyerését a földalatti ásványi vizekből.

1931 második felétől az itteni bázis az Uhta és a Pecsora folyók közötti hatalmas területen felállítandó lágerek – orosz rövidítéssel: UhtPecsLag – központja lett. A lágerek foglyai építették többek között az Uszty-Vim és Csibju (Uhta) közötti 260 km-es utat (1930–1933) és az 1267 km hosszú KotlaszVorkuta vasútvonalat. Az uhtai állomásra 1939 októberében futott be az első személyvonat (a teljes vasútvonalon az állandó forgalom 1942-ben indult meg).[5] 1941-ben a település tágabb körzetében új földgáz- és olajlelőhelyeket tártak fel. Közben Uhta is kezdett kiépülni és 1943-ban városi rangot kapott. A háború után nagy erőkkel láttak hozzá az olaj- és földgázipar, a feldolgozóipar létesítményeinek felépítéséhez, az építőanyag- és az építőipar is fejlődésnek indult.

Népesség[szerkesztés]

  • 1959-ben 36 154 lakosa volt.
  • 1979-ben 87 467 lakosa volt.
  • 1989-ben 110 548 lakosa volt.
  • 2002-ben 103 340 lakosa volt.
  • 2010-ben 99 591 lakosa volt, melynek 81,6%-a orosz, 7,5%-a komi, 4,2%-a ukrán, 1,1%-a fehérorosz és 1,1%-a tatár.

Gazdasága[szerkesztés]

Uhta Komiföld ipari, elsősorban földgáz- és olajipari központja. Vezető iparvállalata a kőolajfinomító kombinát, ahol többek között benzint, repülőbenzint, bitument, alacsony dermedéspontú kenőanyagokat és más finomítványokat állítanak elő. Az alapítás évének 1934-et tartják, amikor a kis üzemben elkezdtek termelni benzint. Az 1950-es évek közepéig a gyár is a Gulag rendszerének része volt. A 20. század végén a Kominyefty részvénytársasághoz tartozott, a századfordulón került át a Lukoil mamutvállalathoz. Azóta tart az elhanyagolt üzemek és az elavult technológia korszerűsítése.[6]

A városban van a Gazprom óriáskonszern egyik nagy leányvállalatának (Gazprom Transzgaz Uhta) központja. Fő tevékenysége a kitermelt földgáz csővezetéken történő szállítása Oroszország északnyugati területein. Története 1967-ben, a vuktili földgázlelőhely kiaknázásával kezdődött, 2014-ben több mint 11 000 km-nyi gázvezeték hálózattal rendelkezett. Üzemelteti többek között az északkeleti Vuktilból Uhtán át Torzsokba kiépített távolsági csővezetéket, annak kompresszorállomásait és egyéb létesítményeit. Folyamatban van és 2016-ra befejeződik a Jamal-félszigetről Komiföldön át délnyugat felé irányuló, több mint 2200 km-es Bovanyenkovo–Uhta távolsági földgázvezeték kiépítése.[7]

Az uhtai acélszerkezeti gyár (2012 óta SztalKonsztrukcija néven) nagyméretű fémszerkezetek, például hídszerkezeti egységek, gyárépületekhez és stadionokhoz fémvázak, nagy űrtartalmú tartályok készítését és helyszíni összeszerelését végzi.[8] A nagy múltú Uhtai Mechanikai Gyár, ahol sokáig az északi tájak építkezéseihez gyártottak különleges toronydarukat, 2012-ben csődbe ment.[9]

Oktatás, kultúra[szerkesztés]

A város felsőfokú oktatási intézménye az Uhtai Állami Műszaki Egyetem. 1967-től ipari főiskola volt, 1999-ben nyilvánították és szervezték át egyetemmé. Kilenc épületében négy intézet és hat kar működik, kb. 8000 hallgatója van. Vorkutában és Uszinszkban is van kihelyezett tagozata.[10]

Középfokú szakképesítést nyújtó intézmények:

  • Bánya- és olajipari technikum (kolledzs); az 1930-as években alakult szénbányászati profillal, a 21. század elején elsősorban gáz- olajipari szakembereket képez[11]
  • Vasúti közlekedési technikum; a Szentpétervári Közelekedési és Távközlési Egyetem (?) fiókintézménye[12]
  • Ápolóképző tanintézet (kolledzs); 1986-ban alapították[13]

Múzeumok[szerkesztés]

A járási múzeumi egyesüléshez öt kisebb múzeum tartozik, közül két természetrajzi és két helytörténeti múzeum Uhtában van.[14] A Gulag uhtai történetét és áldozatait ismertető, 1981-ben alapított múzeum egy különálló faházban található. Anyagának egy részét a Memorial Társaság helyi szervezetének önkéntesei gyűjtötték.[15]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. 2017. július 31., http://www.gks.ru/free_doc/doc_2017/bul_dr/mun_obr2017.rar, 2017. július 31., http://web.archive.org/web/20170731141731/http://www.gks.ru/free_doc/doc_2017/bul_dr/mun_obr2017.rar
  2. A 2010. évi népszámlálás adatai. Oroszország statisztikai hivatala
  3. A város éghajlata (orosz nyelven). Pogodaklimat.ru. (Hozzáférés: 2015. január 12.)
  4. Uhto-Izsemszkij ITL (orosz nyelven). Memorial. (Hozzáférés: 2014. november 14.)
  5. A. N. Kanyeva: Uhtpecslag: sztranyici isztorii (orosz nyelven). Pokayanie-komi.ru. (Hozzáférés: 2014. november 14.)
  6. Az olajfinomító története (orosz nyelven). Lukoil.ru. (Hozzáférés: 2014. november 16.)
  7. „Gazprom transzgaz Uhta” szevodnya (orosz nyelven). Gazprom Transzgaz Uhta. (Hozzáférés: 2014. november 21.)
  8. Az olajfinomító története (orosz nyelven). SztalKonsztrukcija. (Hozzáférés: 2014. november 21.)
  9. Novosztyi (orosz nyelven). Uhta24.ru, 2012. január 12. (Hozzáférés: 2014. november 17.)
  10. Az egyetem honlapja] (Hozzáférés: 2014-11-20).
  11. A bánya- és olajipari technikum honlapja (Hozzáférés: 2014-11-20).
  12. A vasúti technikum honlapja (Hozzáférés: 2014-11-20).
  13. Az ápolóképző honlapja (Hozzáférés: 2014-11-20).
  14. A múzeumi egyesülés honlapja (Hozzáférés: 2014-11-20).
  15. A Gulag múzeum honlapja (Hozzáférés: 2014-11-20).

Források[szerkesztés]