Vodnij
| Vodnij (Водный) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Oroszország |
| Föderációs alany | Komiföld |
| Irányítószám | 169336 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 5995 fő (2018. jan. 1.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Elhelyezkedése | |
.svg)
 Vodnij
Pozíció Oroszország térképén
| |
 é. sz. 63° 30′ 17″, k. h. 53° 24′ 34″Koordináták: é. sz. 63° 30′ 17″, k. h. 53° 24′ 34″ | |
Vodnij
Pozíció Komiföld térképén
| |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Vodnij témájú médiaállományokat. | |
Vodnij (oroszul: Водный) városi jellegű település Oroszországban, Komiföldön. Önkormányzati szempontból Uhta városi körzethez tartozik.
Lakossága: 6382 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[2]
Fekvése[szerkesztés]
Komiföld központi részén, Uhta mellett 32 km-re délnyugatra, az Uhta bal partján helyezkedik el.
Története[szerkesztés]
A Gulag lágerrendszer elítéltjeinek munkatáboraként egy kémiai üzem kiszolgálására hozták létre 1931-ben. Az üzemben a talajvíz radioaktív sóoldatából rádiumot vontak ki. Ugyanitt az Uhta–Pecsora medencében kialakított lágerekhez mezőgazdasági „melléküzemág” is működött.
A rádium kitermelését 1956-ig folytatták. A keletkezett nagy mennyiségű radioaktív hulladék biztonságos eltemetéséről azonban nem gondoskodtak, ez napjainkig ható következményekkel járt. Fennmaradtak a kitermelést egykor folytató vállalat épületei és a temetetlen hulladék maradványai, közelükben éli a település mindennapi életét.
Az 1956-ot követő években a Progressz ('haladás') nevet kapott vállalat kerámiából nagyfeszültségű kondenzátorok, tv-készülék alkatrészek és egyebek gyártására állt át, az 1990-es évek végén csődbe ment. Kisebb részlege talán napjainkban is működik, bár ezt helyszíni beszámolók cáfolják. A településen található az állami gazdaság központja is.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ 26. Численность постоянного населения Российской Федерации по муниципальным образованиям на 1 января 2018 года. Orosz Szövetségi Állami Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2019. január 23.)
- ↑ A 2010. évi népszámlálás adatai. Oroszország statisztikai hivatala. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. február 6.)
Források[szerkesztés]
- Poszjolok „Vodnij” (orosz nyelven). Leonyid Tomov. (Hozzáférés: 2014. december 26.)
- Jevgennyij Szuvorov: Izotopi veri (orosz nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 27.)
- Tyehnogennoje ragyioaktyivnoje zagrjaznyenyije poszjolka Vodnij (orosz nyelven). Uhta24.ru, 2013. november 4. (Hozzáférés: 2014. december 27.) (A Nyezaviszimaja Gazeta cikke alapján)
További információk[szerkesztés]
- Yaplakal.com Archiválva 2015. február 6-i dátummal a Wayback Machine-ben Fotók az elhagyott üzemről (Mihail Csuhlomin, 2010-05-13).