Tylosaurus
 | ||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Evolúciós időszak: Késő kréta | ||||||||||||||||||||||||||
 Tylosaurus pembinensis csontváza
| ||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||
| Fosszilis | ||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||
| Fajok | ||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Tylosaurus témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Tylosaurus témájú kategóriát. |
A Tylosaurus a hüllők (Reptilia) osztályának pikkelyes hüllők (Squamata) rendjébe, ezen belül a Scleroglossa alrendjébe és a moszaszaurusz-félék (Mosasauridae) családjába tartozó nem.
Tudnivalók
[szerkesztés]A Tylosaurus egy hatalmas tengeri ragadozónem, amely rokonságban áll a mai varánuszfélékkel és kígyókkal. Az állat a plezioszauruszokkal, cápákkal, halakkal és más moszaszaurusznemekkel együtt uralta az észak-amerikai Nyugati-beltengert a késő kréta korszak idején. A Tylosaurus proriger volt a legnagyobb moszaszaurusz a Hainosaurusszal és a Mosasaurus hoffmanniival együtt; hossza elérte a 14 métert.[2] A Tylosaurus fő ismertetője a megnyúlt, henger alakú pofa. A T. proriger gyomrában változatos állatmaradványokat találtak, ami arra utal, hogy az állat nem volt válogatós. Tápláléka halakból, cápákból, kisebb moszaszauruszokból, plezioszauruszokból és röpképtelen, merülő madarakból, mint amilyen a Hesperornis, állt. A Tylosaurusok egyes helyeken a sekélyebb vizeket (alabamai Eutaw Formation és Mooreville Chalk Formation), míg máshol a mélyebb tengereket kedvelték (az Amerikai Egyesült Államok nyugati területén levő Niobrara Chalk).
Felfedezésük
[szerkesztés]
Más moszaszauruszokéhoz hasonlóan e taxon története is „viharos”. Két amerikai paleontológus, Edward Drinker Cope és Othniel Charles Marsh rivalizált egymással a faj pontos leírásának és rendszertani besorolásának elsőségéért. Cope eredetileg a Macrosaurus proriger nevet adta a fajnak[3] egy töredékes koponyából és tizenhárom csigolyából álló lelet alapján, amelyet Nyugat-Kansasban, a Monument Rocks mellett talált 1868-ban. A maradványokat a Harvard Összehasonlító Állattani Múzeumában helyezték el. Alig egy évvel később Cope részletesebben leírta ugyanazokat a kövületeket, és ezúttal az Angliából ismert Liodon nemhez sorolta. 1872-ben Marsh egy újabb, teljesebb maradványt írt le, ennek a Rhinosaurus nevet adta, de később kitudódott, hogy ez a név már foglalt. Cope ekkor azt javasolta, hogy az új taxont nevezzék át Rhamposaurusra, de erről is kitudódott, hogy már foglalt. Végül Marsh 1872-ben megalkotta a Tylosaurus nevet, amelybe a Cope által felfedezett maradványokat és még néhány épen megmaradt, csak Kansasból ismert moszaszauruszkövületet sorolt. 1911-ben C. D Bunker a kansasi Wallace mellett a T. proriger egy óriási példányát fedezte fel. Ez az egyik legnagyobb ismert Tylosaurus-maradvány, amelyet a Kansasi Egyetem Természettudományi Múzeumában állítottak ki.
1918-ban Charles H. Sternberg egy olyan Tylosaurus-maradványt fedezett fel, amelynek gyomrában egy Plesiosaurus volt.[4] A csontvázat a Smithsonian Intézetben rekonstruálták és kiállították, és a Plesiosaurus-maradványt is a múzeum gyűjteményében őrzik. Bár Sternberg 1922-ben rövid összefoglalót írt ezekről a fontos példányokról, de a leletek és az adatok 2001-ig ismeretlenek maradtak. 2004-ben Everhart újra felfedezte és leírta az állati maradványokat. Ennek alapján készült 2007-ben a National Geographic Sea Monsters: A Prehistoric Adventure című IMAX film, és azonos címmel egy könyvet is kiadtak (Everhart, 2007).
Fajok
[szerkesztés]Bár az évek során sok Tylosaurus-fajt írtak le, manapság csak néhányat fogadnak el különálló fajként. Az elfogadott fajok felfedezésük idejével és helyével, illetve az őstörténeti korszakkal:
- Tylosaurus proriger (Cope, 1869[3]), Észak-Amerika (Kansas, Alabama, Nebraska stb.), santoni és alsó–középső campaniai;
- Tylosaurus nepaeolicus (Cope, 1874[5]), Észak-Amerika (Kansas), santoni;
- Tylosaurus haumuriensis (Hector, 1874; = Taniwhasaurus oweni), Új-Zéland, alsó–középső campaniai;
- Tylosaurus kansasensis (Everhart, 2005,[6]), Észak-Amerika (Kansas), késő coniaci.
A Tylosaurusokéval közeli rokon nem, a Hainosaurus, amely nevét a belgiumi Haine folyóról kapta, Észak-Amerika és Európa kréta kori rétegeiből ismert. Mindkét nemet a Tylosaurinae[7] alcsaládba sorolják. Bell a Tylosaurinae alcsaládot és a Plioplatecarpine (Platecarpus, Plioplatecarpus) moszaszauruszokat összevonta a Russellosaurinae nevű monofiletikus csoportba.[8]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Marsh OC. 1872. Note on Rhinosaurus. American Journal of Science 4 (20): 147.
- ↑ Fact File: Tylosaurus Proriger from National Geographic. [2010. február 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. május 12.)
- ↑ a b Cope ED. 1869. [Remarks on Macrosaurus proriger.] Proceedings of the Academy of Natural Sciences of Philadelphia 11(81): 123.
- ↑ Tylosaur food. Oceansofkansas.com. (Hozzáférés: 2013. január 28.)
- ↑ Cope ED. 1874. Review of the vertebrata of the Cretaceous period found west of the Mississippi River. U. S. Geological Survey of the Territories, Bulletin 1 (2): 3-48.
- ↑ Everhart MJ. 2005. Tylosaurus kansasensis, a new species of tylosaurine (Squamata: Mosasauridae) from the Niobrara Chalk of western Kansas, U.S.A. Netherlands Journal of Geosciences / Geologie en Mijnbouw 84 (3): 231-240.
- ↑ Williston SW. 1898. Mosasaurs. The University Geological Survey of Kansas, Part V. 4: 81-347 (pls. 10-72).
- ↑ Bell GL. Jr. 1997. A phylogenetic revision of North American and Adriatic Mosasauroidea. pp. 293-332 In: Callaway J. M. and E. L Nicholls, (eds.), Ancient Marine Reptiles, Academic Press, 501 pages.
Irodalom
[szerkesztés]- Bell GL. Jr. 1997. Part IV: Mosasauridae - Introduction. pp. 281–292 In: Callaway J. M. and E. L Nicholls, (eds.), Ancient Marine Reptiles, Academic Press, 501 oldal.
- Everhart MJ. 2001. Revisions to the biostratigraphy of the Mosasauridae (Squamata) in the Smoky Hill Chalk Member of the Niobrara Chalk (Late Cretaceous) of Kansas. Kansas Academy of Science, Transactions 104 (1-2): 56-75.
- Everhart MJ. 2002. New data on cranial measurements and body length of the mosasaur, Tylosaurus nepaeolicus (Squamata; Mosasauridae), from the Niobrara Formation of western Kansas. Kansas Academy of Science, Transactions 105 (1-2): 33-43.
- Everhart MJ. 2005. Earliest record of the genus Tylosaurus (Squamata; Mosasauridae) from the Fort Hays Limestone (Lower Coniacian) of western Kansas. Transactions 108 (3/4): 149-155.
- Everhart MJ. 2005. Oceans of Kansas - A Natural History of the Western Interior Sea. Indiana University Press, 322 pp.
- Kiernan CR. 2002. Stratigraphic distribution and habitat segregation of mosasaurs in the Upper Cretaceous of western and central Alabama, with an historical review of Alabama mosasaur discoveries. Journal of Vertebrate Paleontology 22 (1): 91-103.
- Russell DA. 1967. Systematics and morphology of American mosasaurs (Reptilia, Sauria). Yale Univ. Bull. 23: 241 pp.
- Novas FE, Fernández M, Gasparini ZB, Lirio JM, Nuñez HJ, Puerta P. 2002. Lakumasaurus antarcticus, n. gen. et sp., a new mosasaur (Reptilia, Squamata) from the Upper Cretaceous of Antarctica. Ameghiniana 39 (2): 245-249.
