Turchányi Imre

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Turchányi Imre (Nyitrarudnó, 1889. február 23.Budapest, 1955. szeptember 5.) ügyvéd, földbirtokos, politikus, országgyűlési képviselő.

Élete[szerkesztés]

A Divék nemzetségből származó Turchányi család tagja.

Érsekújvárott érettségizett, majd a Pozsonyi Jogakadémián és a budapesti Tudományegyetem tanult jogot. A jog- és államtudományok doktora lett. Ügyvédjelöltként ügyészi megbízott volt, majd az első világháborúban önkéntes tüzér az olasz fronton. Részt vett a doberdói ütközetekben. Megszerezte az összes legénységi kitüntetéseket, az arany vitézségi éremmel együtt. Azután másfél évig repülőtiszt, 1918-ban a Gotha-repülőszázad parancsnoka. Századosként szerelt le.

1918–1919 fordulóján a Szmrecsányi–Turchányi-féle különítmények szervezője és vezetője, amely a Mátyusföldre benyomult cseheket próbálta föltartóztatni. Részt vett a vágsellyei csatában is, melynek sikerét a kommunista Pogány (Schwarz) József (1886–1938) akadályozta meg. A csehek elfogták, halálra ítélték, de végrehajtását fölfüggesztették és közkegyelemmel szabadult, de hosszabb ideig háziőrizetben tartották.

1919-ben részt vett az Országos Kereresztényszocialista Párt csallóközi és mátyusföldi megszervezésében, melynek érsekújvári körzetének elnöke lett. A tartományi, majd a nemzetgyűlési választásokon képviselő jelölt volt. 1935–1938 között a prágai szenátusban az Egyesült Magyar Párt szenátora, annak külügyi bizottságában egyetlen magyarként föltárta és bírálta a csehek magyarellenes törekvéseit. 1938-ban a prágai szenátusban előterjesztett nyilatkozatában a magyarok, németek és szlovákok egységesen fordultak szembe a csehszlovák központosító politikával. A párizsi interparlamentáris konferencián ismertette a csehek elnyomó politikáját. 1938-ban a Magyar Nemzeti Tanács pozsonyi alakulásakor Prágába küldték az ottani magyar közösség érdekvédelmére.

Az első bécsi döntés után az Érsekújvárra bevonuló honvédeket Jaross Andorral együtt üdvözölte a város főterén. A felvidéki Egyesült Magyar Párt képviselőházba behívott tagja.[1] Az érsekújvári Katolikus Egyházközség világi elnöke volt. A városi tanács és a képviselőtestület tagja, a könyvtártanács és kultúrbizottság, az Érsekújvári Dalárda, az Érsekújvári Takarék, a Katolikus Kör, és a Szemke érsekújvári elnöke. A felvidéki Magyar Frontharcos Szövetség országos ügyvezető elnöke. A Királyi Magyar Természettudományi Társulat és 1939-1944 között az Országos Magyar Sajtókamara újságíró szakosztályának tagja.

1939–1944 között az Érsekújvár és Vidéke főmunkatársa.

1944-ben a németek elrendelték elfogatását, ezért Budapesten rejtőzött el.[2] A második világháború után Magyarországon telepedett le, és fordítói munkából élt.

Művei[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]