Trócsányi György

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Trócsányi György
Született1896. március 29.[1]
Sárospatak
Elhunyt1973. július 5. (77 évesen)[1]
Budapest[2]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
IskoláiEötvös Loránd Tudományegyetem
SírhelyeFarkasréti temető (DD-432. fülke)[3][4]
SablonWikidataSegítség


Trócsányi György (Sárospatak, 1896. március 29.Budapest, 1973. július 5.) magyar könyvtáros, társadalomtudományi szakíró, műfordító. Trócsányi Dezső és Trócsányi Zoltán (nyelvész) testvére.

Életpályája[szerkesztés]

A budapesti tudományegyetem jogi karán végzett. 1915 és 1917 között a keleti fronton harcolt, majd 1917 és 1921 között orosz hadifogságban volt. 1922-ben doktorált, ösztöndíjasként Párizsban és Berlinben tanult (1929–30). Társadalomtudományi és könyvtárügyi tanulmányokat írt, Szombatfalvy Györggyel a Társadalomtudomány szerkesztője (1943–44). 1921-től az Országgyűlési Könyvtár munkatársa, 1941-től főigazgatója volt. 1949-ben nyugdíjazták. Számos szépirodalmi és irodalomtörténeti munkát fordított magyarra oroszból.

Jelentősebb műfordításai[szerkesztés]

  • A dekabristák emlékiratai (Bp., 1954),
  • nyolc életrajzi tanulmány (Az orosz irodalom klasszikusai című műben (Bp., 1956)
  • Szaltikov-Scsedrin: Külföldön (Bp., 1951),
  • Goncsarov: A „Pallada” fregatt (Bp., 1952),
  • Scserbina: Alekszej Tolsztoj (Bp., 1952),
  • Danyilin: Maupassant (Bp., 1953),
  • Jelizarova: Balzac (Bp., 1953),
  • Bobrova: Mark Twain (Bp., 1953)

Forrás[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Trócsányi György (Könyvtáros, 1973. 9. sz.).