Fülöp Áron (költő)
| Fülöp Áron | |
 | |
| Élete | |
| Született | 1861. március 15. Felsőboldogfalva |
| Elhunyt | 1920. október 22. (59 évesen) Felsőboldogfalva |
| Pályafutása | |
| Jellemző műfaj(ok) | vers |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Fülöp Áron témájú médiaállományokat. | |
Fülöp Áron (Felsőboldogfalva, 1861. március 15. – Felsőboldogfalva,[1] 1920. október 22.) magyar költő, a Képviselőházi Könyvtár vezetője, igazgatója.
Életútja[szerkesztés]
Tanulmányait a székelyudvarhelyi kollégiumban, majd a budapesti egyetemen végezte magyar-latin szakon. 1885-ben Hódmezővásárhelyen, 1886-90-ben a szatmári gimnáziumban tanított. 1893-tól a Szatmári Hírlap szerkesztője.
1896-ban került a Magyar Országgyűlés Képviselőházának könyvtárába, ahol 1916-ig, nyugdíjazásáig dolgozott. Szakszerű munkát végzett az összefoglaló katalóguskötet elkészítésében, és irányító munkát 1902-ben az akkor ötvenezer kötetes könyvtár Országházba költöztetésében.1904-től könyvtárnokként, 1905-től főkönyvtárnokként, 1911-től 1916-ig igazgatóként vezette a könyvtárat. Nevéhez fűződik az Országházban az új könyvtári rend kialakítása, a katalógus és szakrendszerének, valamint a részben máig élő raktározási rendszerének összehangolt újjászervezése, valamint az első könyvtári ügyrend kidolgozása is. Munkatársai (Plechl Béla, Nagy Miklós, Panka Károly) mellette fejlődtek szakmailag képzett és gyakorlott könyvtárosokká, egészen 1942-ig tanítványai voltak a könyvtár egymást követő igazgatói.
A Kemény Zsigmond Társaság (KZST) tagja. Arany János költészetének hatására kezdte el feldolgozni a hun-magyar mondakört, Attila fiai c. ciklusát (Ellák. Budapest, 1885; Aladár. Szatmár, 1893; Csaba. Budapest, 1908). További munkái: Debreczeni Márton és a kióvi csata (Szatmár, 1887); Attila (költői elbeszélés, Budapest, 1909). Kisebb költeményeit Bakóczi Károly rendezte sajtó alá (Székelyudvarhely, 1921). Teljes kiadás: Fülöp Áron munkái (Budapest, 1929).[2]
Irodalom[szerkesztés]
- Bakóczi Károly: Fülöp Áron élete és költészete. Székelyudvarhely, 1923
- Jónás Károly – Veredy Katalin: Az Országgyűlési Könyvtár története 1870-1995. Budapest,1995, ISBN 963-03-3968-4
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Az ÚMIL i.m. Székelyudvarhelyet jelöli meg a halál helyeként.
- ↑ A román cenzúra a teljes szócikket törölte az RMIL-ból 1980-ban.
Források[szerkesztés]
- Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés I. (A–F). Főszerk. Balogh Edgár. Bukarest: Kriterion. 1981.
- Új magyar irodalmi lexikon I. (A–Gy). Főszerk. Péter László. Budapest: Akadémiai. 1994. 631. o. ISBN 963-05-6805-5
Az Országgyűlési Könyvtár (fő)könyvtárnokai, igazgatói és osztályvezetői[1] | ||
|---|---|---|
Okolicsányi Antal (1869–1875, levéltárnokként), Bassó Ármin (1875–1884) · Küffer Béla (1884–1904) · Fülöp Áron (1904–1916) · Plechl Béla (1916–1921) · Nagy Miklós (1921–1940) · Panka Károly (1940–1941) · Trócsányi György (1941–1949) · Beőthy Ottó (1949–1950) · Daka Sándor (1950–1951) · Tordai György (1951–1952) · Podonyi András (1952, megbízottként) · Vértes György (1953–1971) · Vályi Gábor (1971–1983) · Balázsné Veredy Katalin (1983–1989) · Pintér Katalin (1989–1991, megbízottként) · Száva-Kovács Endre (1991–1996) · Ambrus János (1996–2013) · Markója Szilárd (2013–2021) · Redl Károly (2021–)
|  | |
.svg){kind=small}