Trócsányi Zoltán (nyelvész)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Trócsányi Zoltán
Született 1886. december 25.[1]
Sárospatak
Elhunyt 1971. február 17. (84 évesen)
Budapest

Trócsányi Zoltán (Sárospatak, 1886. december 25.Budapest, 1971. február 17.) magyar nyelvész, irodalom- és könyvtörténész, műfordító, könyvtáros, a nyelvtudományok kandidátusa (1957). Trócsányi Dezső és Trócsányi György testvére.

Életpályája[szerkesztés]

Budapesten végezte el a tudományegyetemet, mint Eötvös-kollégista. 1908 és 1913 között az Akadémiai Könyvtár tisztviselőjeként, 1921-ig az MTA főtitkári hivatalának igazgatójaként dolgozott. 1921-től újságíró és Király Györggyel együtt ő volt a Kétnyelvű Klasszikus Könyvtár szerkesztője. 1925 és 1928 között az általa alapított Magyarság Könyvterjesztő Vállalat igazgatója volt. 1928–1933 között az Új Barázda című napilap főszerkesztője volt. 1935-től az OSZK főkönyvtárnoka volt; szerkesztette a Magyar Könyvszemlét. 1939-ben kinevezték a magyar könyvtörténet ny. rk. tanárává. 1939-től a budapesti egyetem orosz nyelvi és irodalmi tanszékén előbb megbízott előadóként, majd 1943-tól nyugalmazott rendkívüli tanárként, végül 1946-tól 1950-ben történt nyugdíjazásáig ny. r. tanárként tanított.

Életének az utolsó két évtizedét majdnem teljes visszavonultságban töltötte.

Társadalmi szerepvállalása[szerkesztés]

A Magyar Nyelvtudományi Társaság tagja, 1914-ben pénztárosa is volt.

Művei[szerkesztés]

"Sokat foglalkozott a rokon népekkel, könyvet írt a szibériai tundrák nomádjairól (Észak nomádjai, Bp., 1934), rendszeresen ismertette a finn irodalmat. Finnországi levelek címmel összegyűjtötte és magyarra fordította a finn tudósoknak m. barátaikhoz írt leveleit. Mint művelődéstörténész gyűjtött és kiadott a m. történelemmel kapcsolatos érdekességeket, színes képeket, furcsaságokat: Magyar régiségek és furcsaságok (I–VI., Bp., 1924–28), Magyar falu (Bp., 1933). Számos ilyen tárgyú cikke jelent meg a napilapokban, folyóiratokban, és előadása hangzott el a rádióban."[2] Szerkesztett egy Dosztojevszkij- és egy Merezskovszkij-breviáriumot, valamint összeállított két antológiát, az egyiket régi magyar, a másikat orosz íróktól.

Írt elbeszéléseket Gilárty Zoltán, Zoltán deák, Erdő Gábor, Hosszú Gáspár és Csányi Zsolt álnéven. Legismertebb elbeszélése az archaizáló nyelvű Az ördög meg a lánya (Bp., 1921).

  • Vogul szójegyzék (Budapest, 1910);
  • A magyar irodalom breviáriuma Gyöngyösiig (Bp., 1925);
  • A történelem árnyékában (Bp., 1936);
  • Kirándulás a magyar múltba (Bp., 1937);
  • A XVIII. századi magyar nyomtatványok meghatározása (Bp., 1938);
  • Az orosz irodalom kincsesháza (Bp., 1947)
  • Impresszum nélküli nyomtatványok és töredékek meghatározása (Bp., 1959).[3]

Fordított orosz nyelvből[4]), német nyelvből[5]), francia nyelvből[6] és finnből.

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC15363/16068.htm, Trócsányi Zoltán, 2017. október 9.
  2. MÉL
  3. megjelent: a Magyar Nyelvtudomány Kézikönyve 10. füzeteként
  4. Dosztojevszkij, Gogol, Puskin, Lev Tolsztoj
  5. E. T. A. Hoffmann, G. Keller
  6. Maupassant

Források[szerkesztés]

  • Magyar életrajzi lexikon
  • Magyar nagylexikon XVII. (Szp–Ung). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2003. 745. o. ISBN 9639257176   [1]
  • Új magyar lexikon. Kiegészítő kötet 1962 - 1980. 622. old.

További információk[szerkesztés]

  • a MÉL alapján