Tours-i Berengár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tours-i Berengár
Francia Királyság
Középkori filozófia
Bérenger de Tours.jpg
Élete
Született 998/999 körül
Tours
Elhunyt 1088. január 6. (kb. 89–90 évesen)
La Riche
Pályafutása
Iskola/Irányzat skolasztika
Fontosabb művei De coena

Tours-i Berengár (latinul: Bérenger de Tours, franciául: Beringerius Turonensis), (Tours, 998/999 körül – La Riche, 1088. január 6.) középkori latin nyelven író francia skolasztikus teológus.

Élete[szerkesztés]

Tours városában született, majd Fulbert chartres-i püspök iskolájában tanult. 1031-ben a tours-i iskola előljárója, 1040-ben Angers városának főesperese lett. Racionalisztikus gondolkodását alkalmazta az eucharisztiával kapcsolatos tanítására Ratramnus nyomán azt tanítvaː a kenyér és a bor csak jele és záloga Krisztus testének és vérének, de lényegükben nem változnak. Ezzel a nézetével Berengár összeütközésbe került barátjával, az ortodox Lanfranc-kal.

Lanfranc bevádolta Berengárt Rómában, és 1050-ben ott, illetve Vercelliben tartott zsinatokon elítélték Berengárt. Berengár ragaszkodott nézetéhez, és kifejtetteː az igazság keresésében inkább az észre, mint a tekintélyekre kell támaszkodni, ezért viszont Berengárt egy időre fogságba is vetették. Hildebrand bíboros (a későbbi VII. Gergely pápa) közbenjárására a Tours-i zsinat 1054-ben beérte Berengárnak egy kevéssé határozott nyilatkozatával, így egy ideig Berengár nem támadták. Amikor Berengár Hildebrandban bízva egy 1059-es római zsinaton nézeteit újból fejtegette, arra kényszerítették, hogy eretnekségét elátkozza és kinyílvánításaː az eucharisztiában a kenyér és a bor Krisztus igazi teste és vére. Visszatérése után Berengár kinyilatkoztatta, hogy megbánja hamis esküjét, amelyet csak a haláltól való félelem hatására tett. Emiatt a nyilatkozata miatt ismét kiátkozták több zsinaton, (Angersː 1062, Rouenː 1063, St.-Maixentː 1075, Rómaː 1079). A római zsinaton végül VII. Gergely rábeszélésére visszavont mindent és hallgatást fogadott. Ezután St.-Côme szigetére vonult vissza, ahol egyházi felügyelet alatt élt 1088-ban bekövetkezett haláláig.

Berengár fő művét a De coena-t Gotthold Ephraim Lessing találta meg a wolfenbütteli könyvtárban. Többi művét Vischer A. F. és F. Th. adta ki Berlinben 1834-ben, míg a rá vonatkozó leveleket Sudendorf B. adta ki először (Gotha, 1850). Érdekesség, hogy a Berengár-féle vitában a vercelli-i zsinat a Berengár által hivatkozott Johannes Scotus Erigenanak a műveit is eltiltotta. Ettől az időtől kezdve az egyház általában hangoztattaː a hitbeli igazságokat nem szabad az ésszel vizsgálni. Berengár nézetei később ugyanakkor még is hatással voltak a későbbi gondolkodókra, elsősorban Pierre Abélardra.

Forrás[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]