Tongeren

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tongeren
A bazilika és Ambiorix szobrának látképe
A bazilika és Ambiorix szobrának látképe
Tongeren címere
Tongeren címere
Tongeren zászlaja
Tongeren zászlaja
Tongeren városának elhelyezkedése Limburg tartományban
Tongeren városának elhelyezkedése Limburg tartományban
Közigazgatás
Ország  Belgium
Régió Flandria zászlója Flandria
Közösség A belgiumi flamand közösség zászlója Flamand Közösség
Tartomány A belga Limburg tartomány zászlója Limburg
Járás Tongeren
Polgármester Patrick Dewael, helyettese
Carmen Willems (mindkettő VLD)
Irányítószám 3700:
Tongeren
Berg
Diets-Heur
Henis
's Herenelderen
Koninksem
Lauw
Mal
Neerrepen
Nerem
Overrepen
Piringen
Riksingen
Rutten
Sluizen
Vreren
Widooie
Körzethívószám 012
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség 30 042 fő (2010. jan 1.)[1] +/-
Férfi 48,96%
Nők 51,04%
Népsűrűség 340 fő/km2
Kor szerinti eloszlás (2006)
0–19 19,90%
20–64 61,20%
65 felett 18,90%
Más nemzetiségűek 3,57% (2007)
Gazdaság
Munkanélküliségi ráta 10,77 (2006) %
Átlagos éves jövedelem 12 759 €/fő (2003)
Földrajzi adatok
Terület 87,56 km2
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Tongeren (Belgium)
Tongeren
Tongeren
Pozíció Belgium térképén
é. sz. 50° 47′, k. h. 5° 28′Koordináták: é. sz. 50° 47′, k. h. 5° 28′
Tongeren weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Tongeren témájú médiaállományokat.

Tongeren (holland, franciául: Tongres, németül: Tongern) Belgiumban, a flandriai Limburg tartományban található város. Az egyik legrégebbi település a mai Belgium területén, a római időkben mint Atuatuca Tungrorum volt ismert, és a Gallia Belgica tartomány Tungri körzetének volt a székhelye.

Története[szerkesztés]

Atuatuca Tungrorum[szerkesztés]

Ambiorix szobra Tongeren főterén

A római hódítást megelőzően Tongeren környéke az egyik belga törzs, az Eburones szállásterülete volt. A római megszállás után a törzs vezetője, Ambiorix fellázította népét és Julius Caesar csapataira támadt. A felkelés kezdeti sikerei után (Ambiorixnak sikerült egy teljes római légiót - csellel - megsemmisíteni Atuatuca közelében) maga Caesar vonult a felkelők ellen és szinte a teljes törzset kiirtotta. Maga Ambiorix megmenekült, mert a befagyott Rajnán keresztül átmenekült Germániába, az Eburones törzs helyét a rómának behódólt Tungri törzs vette át.

A környéken állomásozó római légiók tábora hamarosan jelentős településsé fejlődött Atuatuca Tungrorum néven, amit részben szerencsés helyzetének is köszönhetett: a Bagacum-ot (Bavay) Colonia Agrippina (Köln) városával összekötő út mellett feküdt és a Hesbaye régió termékeny földjei vették körül. A város hamarosan az i.sz. 1. sz. egyik legnagyobb gallo-román tartományi és katonai központjává fejlődött. I. sz. 70-ben jelentős károkat szenvedett, amikor a Batavians törzs ostrom alá vette a várost. A 2. sz.-ban megépültek a várost védelmező falak, amelynek maradványait ma is lehet látni. A város átvette a korra jellemző római építészeti stílust és környékén a gazdag polgárok építették fel villáikat.

Kora középkor[szerkesztés]

A 4. században alakult meg az egyik első németalföldi egyházmegye Tongeren körül, a terület előtte a trieri, majd később a kölni püspökség fennhatósága alá tartozott. Az első tongereni püspök Szent Szerváciusz volt, aki 344 vagy 345-ben foglalta el hivatalát.A püspökség határait a "Civitas Tungrorum" rögzítette és 1559-ig változatlanok maradtak.[2]

Az 5. században a térség a germán népek támadásainak egyik célpontja lett: i. sz. 406-ban a vandálok, az alánok és a szvévek átlépték a Rajnát és megtámadták és időlegesen elfoglalták a galliai római tartományokat. Bár Rómának ekkor még sikerült visszaverni a támadást, a püspökséget hosszú ideig nem tudták újjászervezni. A római birodalom szétesése után a frankok uralma alá került a város és környéke, akiket i.sz. 6.sz. első felében Falco térített (részben) keresztény hitre. A későbbi püspökök sokat küzdöttek a maradék helyi pogányok ellen, Szent Amandusz (647-50)[3] kétségbeesésében lemondott a püspöki székről, akárcsak utóda, Szent Remakulusz (650-60). A következő püspök, Szent Teodárd (660-69)[4] mártírhalált szenvedett el. A pogányok megtérítését csak Szent Lambert (669–705?) püspök tudta befejezni. Utóda, Szent Hubertusz, Liège városába helyezte át a püspökség székhelyét, bár a püspökök továbbra is a Tongresi vagy a Tongres és Liège-i egyházmegye püspöke címet viselték hivatalosan.

Az Onze-Lieve-Vrouwe Basiliek katedrális, amelynek harangtornya az UNESCO világörökség része

A Meroving uralkodók korából (5-8. sz.) kevés információ maradt fenn Tongeren történetét illetően. A Karoling dinasztia alatt került sor egy új templom felépítésére, illetve rendház megalapítására. Ezeket a régi püspöki rezidencia helyére építették, ahol ma a bazilika épülete is áll.

A bazilika építése a 13. században kezdődött, a korra jellemző gótikus stílusban, ezzel egy időben más, világi célú épületek is megjelentek a város egyházi központjában: piacok és kereskedők, kórházak, valamint művészek lakhelyei. Szintén ebben az időben épült a középkori városfal, számos új templom, apátság, illetve a begina-ház. A szépen fejlődő város a Liège-i Püspökség egyik jeles városa (“bonnes villes”) lett.

A 17. századtól napjainkig[szerkesztés]

1677-ben a várost szinte teljesen kifosztották és leégették XIV. Lajos francia király katonái, és ezt a pusztítást a várost szinte sosem tudta teljesen kiheverni. Jelentős újjáépítés csak a belga függetlenség kivívása, 1830 után kezdődött.

Napjainkban Tongerenben szép számmal láthatók a múlt emlékei. A város megtartotta helyi pozícióját, hiszen a limburgi tartományi bíróság székhelye itt található.

Földrajzi adottságai[szerkesztés]

A tongereni városháza, amelynek alagsorában a turistairoda működik.

Tongeren városa kb. 15 km-re északra található Liège-től, míg ugyanekkora távolságra nyugatra hollandiai Maastricht-tól és kb. 20 km-re délre Hasselttől. A város a Jeker-folyó és a Rooy-patak folyása között fekszik. A város központja a tengerszint felett kb. 105 magasságban van.

A város a Haspengouw (holland) v. La Hesbaye (francia) régióban[5] található, amely a sűrűn lakott és iparosodott Belgium egyik legvidékiesebb, leginkább érintetlen természettel rendelkező tájegysége.

Látnivalók[szerkesztés]

  • A begina rendház az UNESCO világörökség része 1998-tól (ld. pl.:[1], [2])
  • A harangtorony szintén az UNESCO világörökség része 1999-től[6]
  • A tongereni bazilika (Onze-Lieve-Vrouwe Basiliek) területén folytatott ásatások[7] Flandriában egyedülállóan gazdag leleteket tártak fel a város római kori és középkori történelmével kapcsolatban. Ld. pl.:[3], [4])
  • A Gallo-román múzeumban kelta aranytárgyak, római kori üvegedények, Meroving-kori ékszerek, illetve a Dodecahedron, egy szokatlan gallo-román maradvány, találhatók.[8][9]
  • Az i.sz. 2.sz.-ban épült római falnak több mint 1500 méteres maradványa ma is látható, akárcsak a középkori városfal fennmaradt részei.

Képek a városból[szerkesztés]

Híres lakosok[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]