Tomori Anasztáz
| Tomori Anasztáz | |
 | |
| Ellinger Ede felvétele (Vasárnapi Ujság, 1894. 42. sz.) | |
| Született | 1824. május 1. Dunaföldvár |
| Elhunyt | 1894. október 9. (70 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | mérnök, pedagógus, mecénás |
| Sírhelye | Új köztemető (16/4-1-39/40) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Tomori Anasztáz témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Tomori Anasztáz (eredeti nevén: Theodorovits) (Dunaföldvár, 1824. május 1. – Budapest, 1894. október 9.[1]) mérnök, református főgimnáziumi tanár, a magyar tudományos és művészeti élet híres támogatója, az MTA levelező tagja (1858).
Élete[szerkesztés]
Apja Dunaföldváron volt boltoskereskedő. Vezetéknevét Anasztáz még ifjú korában megmagyarosította. Pesten mérnöki tanfolyamot végzett. 1853-ban a nagykőrösi gimnázium matematikatanára, így Arany János, Salamon Ferenc, Mentovich Ferenc, Szilágyi Sándor, ill. Szász Károly tanártársa lett. Ugyanott a görögkeleti fiókegyház gondnoka is volt. 1854-ben anyai nagybátyja Baranovszky Miklós halálával hatalmas örökséghez jutott, majd tanári állásáról lemondott és vagyona nagy részét a tudományok és művészetek támogatására fordította. Ezután a fővárosban vagy gombai birtokán élt.
Új drámák megírására pályadíjakat tűzött ki, irodalmi vállalatokat, rászoruló művészeket támogatott, szobrokat emeltetett. Az MTA-nak tízezer forintot hagyott matematikai művek díjazására, ő tette lehetővé, hogy Shakespeare összes műveit magyarul kiadhatta a Kisfaludy Társaság, amelynek egyik alapító tagja volt. A belvederei Apollón szobrának ércmását a Magyar Nemzeti Múzeumnak hagyta, amelynek ma a parkjában található.
Felesége Nikolits Ilona, lányai Erzsébet és Konstancia voltak. Unokahúgai Halász Izabella és Mária Csepy Dániel feleségei voltak.
Művei[szerkesztés]
- 1852 Emlékkönyv a magyar irodalomból. Pest.
- 1854 Elemi mennyiségtan. Pest. (Pesti Napló 169)
- 1856 Splényi Henrik báró és a székesfejérvári állandó színház ügye. Magyar Sajtó 1856/186.
- 1857 Viszhang Fáy András indítványára. Magyar Sajtó 1857/26.
- 1861 könyvismertetés. Magyar Sajtó 1861/201.
További cikkei: a Vasárnapi Ujságban (1855), az Akadémiai Értesítőben (Math. és Természettudományi Közlöny 1860; A gabona-, különösen a víz- és gőzmalmokról. Székfoglaló), a Falusi Gazdában (1860/3, 6, 7), a Nemzetben (1886/211 Emlékezés Vörösmartyra, kivonat naplómból); levele (Irodalomtörténeti Közlemények 1903), levele Arany Jánoshoz a Shakespeare fordítás ügyében (Shakespeare-Tár 1908).
Emlékezete[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
Irodalom[szerkesztés]
- Magyar Nemzet - Vasárnap 1964. 7. 12.
- Csányi László: Egy mecénás arcképe. Tolna-Megyei Népújság 1964/69.
- Magyar László: A nagykőrösi mecénás. Pestmegyei Hírlap 1964/259.
- Új Idők 1944. 8. 26.
- Uj Magyarság 1943. 11. 21
- Tolnai Nagylexikon
- Danielik, Magyar Írók II, 433.
- Hölgyfutár 1857/7.
- Vasárnapi Ujság 1857/3; 1894/41-42.
- Az én Albumom. Szerk. Sárosi Gyula. Pest, 1857.
- Pester Lloyd 1858/19.
- Szinnyei Könyvészete.
- Kisfaludy-Társaság Évlapjai XXIX. 1896. (Vadnai).
- 1894 Akadémiai Értesítő 718.
- 1894 Nemzet 280.
- 1894 Fővárosi Lapok 281.
- A Pallas nagy lexikona XVI, 251.
- Ádám Gerson, Nagykőrösi Athenás. Nagykőrös, 1904, 263.
- néhány Tomoriakhoz köthető irat a Duna Menti Múzeum gyűjteményében
További információk[szerkesztés]
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XIV. (Telgárti–Zsutai). Budapest: Hornyánszky. 1914.
- Magyar életrajzi lexikon 1000-1990