Tom Gehrels

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tom Gehrels
Gehrels 1974-ben
Gehrels 1974-ben
Életrajzi adatok
Született 1925. február 21.
Haarlemmermeer, Hollandia
Elhunyt 2011. július 11. (86 évesen)
Tucson, Arizona
Nemzetiség holland-amerikai
Gyermekek
  • Neil Gehrels
  • George Gehrels
  • Jo-Ann Gehrels
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény
Pályafutása
Szakterület csillagászat

Anton M.J. "Tom" Gehrels[1] (1925. február 21. – 2011. július 11.) holland-amerikai[2] csillagász. A csillagászat és a bolygókutatás professzora az Arizonai Egyetemen, Tucsonban.

Életrajz[szerkesztés]

Fiatal évei és tanulmányai[szerkesztés]

Gehrels a hollandiai Haarlemmermeerben született 1925. február 21-én. A második világháború alatt tinédzserként a holland ellenállásban tevékenykedett.[1] Angliába menekülése után visszaküldték ejtőernyővel mint különleges műveleti szervező, hogy szabotázsokat szervezzen a német csapatok ellen.[1] A háború után jelentkezett a Leideni Egyetemre ahol fizikából és csillagászatból diplomázott 1951-ben. Tanulmányait a Chicagói Egyetemen folytatta, ahol 1956-ban doktori címet szerzett csillagászatból és asztrofizikából. 1960-ban átköltözött Gerald Kuiperrel együtt az Arizonai Egyetemre ahol 50 évig maradt.[3]

Csillagász munkássága[szerkesztés]

Gehrelsnek úttörő munkája volt az első aszteroida-rendszerek fotometriájában az 1950-es években, a csillagok és a bolygók polarizációjának hullámhossz-függőségében az 1960-as években. Mindkét munka hosszabb sorozatot eredményezett az Astronomical Journal csillagászati folyóiratban.

Közösen fedeztek fel (a férj és feleség) Cornelis Johannes van Houten és Ingrid van Houten-Groeneveld teammel közösen több mint 4000 aszteroidát, köztük az Apollo aszteroidákat, az Amor aszteroidákat valamint több tucat trójai kisbolygót. Mindezt a Palomar Obszervatórium 122 cm-es távcsövével készített felvételekkel, melyeket a van Houten házaspárnak továbbított a Leiden Obszervatóriumba, akik új kisbolygókat kerestek rajtuk. A trió több ezer felfedezést tett és Gehrels maga is felfedezett számos üstököst.

Ő volt kutatásvezető a Pioneer–10 és Pioneer–11 képalkotó fotopolariméterének kísérletében a Jupiter és a Szaturnusz első közelrepülésénél az 1970-es években.

Gehrels indította útjára a Space Science tankönyvsorozatot, melynek első 30 kötetét magas szinten szerkesztette és határozta meg stílusát az Arizonai Egyetemen.[3] Ő kezdeményezte a Spacewatch programot 1980-ban, melyben aszteroidák és üstökösök (beleértve a Föld-közeli kisbolygók) elektromos statisztikai felméréseinek vezető kutatója volt. Bob McMillan volt a társ-kutatója és menedzsere, és lett vezető kutató 1997-ben.

Gehrels tanított egy egyetemi kurzus nem tudományos őszi szakán Tucsonban, a tavaszi szakokon pedig rövid előadásokat tartott nemzetközi posztgraduális csoportoknak az indiai Ahmadábád fizikai kutató laboratóriumában.

Felfedezett üstökösök, például:
64P/Swift-Gehrels*
78P/Gehrels 2
82P/Gehrels 3
90P/Gehrels 1

* Swift (1889.), újra felfedezve

A legutóbbi kutatási területe az egyetemes evolúció volt, melyet vezérfonalként szőtt keresztül ezeken a kurzusokon. Ő volt a 2007-es Masursky-díj megnevezett győztese a csillagász tudományban végzett kiemelkedő munkájáért.

Gehrelset megkérték a Nature Journaltól, hogy írja meg kritikáját a Wernher von Braunról szóló könyvről, amelyben a Mittelbau-Dora koncentrációs táborban fogvatartottakat idéz. Ő ezért azzal vádolta von Braunt, hogy nagyobb felelősség terheli, mint azt a hivatalos életrajza mutatja.[4] A könyv vége felé egy értékelés olvasható a következő szöveggel: Von Braun nem igényel hamis védelmet, mert egy nagy ember volt a saját tudományos területén... Amire szükség volna, kifinomultabb történelmi megvilágítás....

Tom Gehrelsnek három gyereke született: Neil Gehrels, George Gehrels és Jo-Ann Gehrels. Az arizonai Tucsonban halt meg.

Munkássága könyvekben[szerkesztés]

  • Physical Studies of Minor Planets, szerkesztette Tom Gehrels (1971), NASA SP-267
  • Planets Stars and Nebulae Studied With Photopolarimetry, szerkesztette Tom Gehrels (1974) Tucson: University of Arizona Press ISBN 0816504288
  • Jupiter: Studies of the Interior, Atmosphere, Magnetosphere, and Satellites, szerkesztette Tom Gehrels és Mildred Shapley Matthews (1976) Tucson: University of Arizona Press ISBN 0816505306
  • Protostars & Planets: Studies of Star Formation and of the Origin of the Solar System, szerkesztette Tom Gehrels és Mildred Shapley Matthews (1978) Tucson: University of Arizona Press ISBN 0816506744
Felfedezett aszteroidák, például:
1979 Sakharov
2247 Hiroshima
4065 Meinel
11184 Postma
  • Asteroids, szerkesztette Tom Gehrels és Mildred Shapley Matthews (1979), ISBN 0816506957
  • Saturn, szerkesztette Tom Gehrels és Mildred Shapley Matthews (1984) Tucson: University of Arizona Press ISBN 0816508291
  • Asteroids II, szerkesztette Richard P. Binzel, Tom Gehrels, és Mildred Shapely Matthews (1989)Tucson: University of Arizona Press ISBN 0816511233
  • Hazards Due to Comets and Asteroids, szerkesztette Tom Gehrels, Mildred Shapley Matthews, és A. M. Schumann (1994) Tucson: University of Arizona Press ISBN 0816515050
  • On the Glassy Sea, in Search of a Worldview, Tom Gehrels (2007, eredeti kiadás 1988-ban), ISBN 1419682474
  • Survival Through Evolution: From Multiverse to Modern Society, Tom Gehrels (2007), ISBN 1419670557

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b c The University of Arizona: Astronomer Tom Gehrels, 1925-2011, 2011. július 12. (Hozzáférés: 2013. július 28.) (angolul)
  2. Radio Netherlands Worldwide: Dutch-American astronomer Tom Gehrels dies, 2011. július 13. (Hozzáférés: 2013. július 28.) (angolul)
  3. ^ a b New Netherland Institute: Anton (Tom) Gehrels [1925-2011]. (Hozzáférés: 2013. július 28.) (angolul)
  4. Of Truth and Consequences, Tom Gehrels (1994). Nature 372, 511-512

További információk[szerkesztés]

  • Gehrels - university page (angolul)
  • Obituary - obituary from University of Arizona (angolul)