Tibeti antilop

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Tibeti antilop
Morph-unit4.jpg
Természetvédelmi státusz
Veszélyeztetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülők (Theria)
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Alrend: Kérődzők (Ruminantia)
Alrendág: Pecora
Család: Tülkösszarvúak (Bovidae)
Alcsalád: Antilopformák (Antilopinae)
Nem: Pantholops
Faj: P. hodgsonii
Tudományos név
Pantholops hodgsonii
(Abel, 1826)
Elterjedés
Pantholops hodgsonii distribution.png
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Tibeti antilop témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Tibeti antilop témájú kategóriát.

A tibeti antilop vagy csiru (Pantholops hodgsonii) az emlősök (Mammalia) osztályának a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába tartozó faj. Egyes rendszertanok az antilopformák (Antilopinae),[1] mások a kecskeformák (Caprinae) alcsaládjába sorolják,[2] de olyanok is vannak, akik szerint külön alcsaládot alkot (tibetiantilop-formák, Pantholopinae). Abban minden szerző egyetért, hogy különálló nembe tartozik (Pantholops), amelynek egyetlen faja. Egy időben a szajgával (Saiga tatarica) sorolták egy nemzetségbe (Saigini).

Tudományos nevében a hodgsonii kitétel a nemet leíró zoológus, Brian Houghton Hodgson emlékét őrzi, aki egy évtizedet Nepálban töltött.

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eredetileg a Tibeti-fennsík egészén előfordult, de mára már kiszorult a keleti területeiről (így Nepálból is). Állományának zöme az északnyugat-tibeti Csangtang fennsíkjain él, ahonnan rendszeresen átvándorol a szomszédos India Ladak tartományába is. Élőhelyül a sík és dombos fennsíkok, hegységi völgyek szolgálnak 3700-5500 méteres tengerszint feletti magasságon.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tibeti antilopok puha, gyapjas szőrzetükkel alkalmazkodtak a zegernyés hegyvidéki időjáráshoz. A bunda fakó, rózsaszínes beütésű, a has és az állrész krémfehér. A fej és a lábak elülső fele sötétbarna vagy fekete a téli időszakban. Patái hosszúak és keskenyek, gumós orra két oldalán egy-egy tojásnyi méretűre felfújható bőrzacskó helyezkedik el.

A csiruk testhossza 120-130 centiméteres, amihez 18-30 centiméter hosszú farok csatlakozik. A tehenek kisebbek a bikáknál: marmagasságuk 75 centiméter, testtömegük 25-30 kilogramm, míg a bikák válla 80-85 centiméter magas, tömegük pedig 35-40 kilogramm között mozog. Szarvai csak a bikáknak vannak, ezek függőlegesen állnak koponyájukon, és enyhe S-görbület jellemző rájuk. A fekete és alsó felükön recés szarvak hossza 50-70 centiméteres lehet.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rendkívül félénk és óvatos, nehezen megközelíthető faj, amely gyors futással képes menekülni a vélt veszélyforrás elől. Táplálkozásra főként reggelente és estefelé kerül sor, a déli órákat pihenéssel töltik. A csordák a megfelelő növényzetet keresve folyamatos mozgásban vannak. Telente alsóbb fekvésű legelőket keresnek, itt kerül sor a párzásra is, majd a nyáron mintegy 300 kilométerrel északabbra vonulnak. Pihenéskor a csiru 30 centiméteres mélyedést kapar a talajba magának, így védekezve a szél ellen és elrejtőzve a ragadozók elől. A tehenek borjaikkal tíz-tizenöt állatot számláló csordákban élnek, az ivarérett hímek viszont magányosak.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A párzásra kora télen, november és december során kerül sor. Ilyenkor a bikák megpróbálnak minél több nőstényt maguk köré gyűjteni, ennek érdekében rendkívül heves és veszélyes összecsapásokat vívnak riválisaikkal. Ezek a küzdelmek nem ritkán halálos sebekkel érnek véget. Az átlagos hárem 10-20 nőstényből áll. A bikák ágaskodva, felszegett fejjel próbálnak imponálni a fogamzásképes teheneknek, mielőtt megtermékenyíthetnék őket. A párzás után hét-nyolc hónapig tartó vemhességet követően, május-júniusban jön világra az egy vagy két borjú. A csiruborjak között rendkívül magas a mortalitás: az első két hónap során az utódok fele elpusztul a mostoha körülmények között, az ivarérettséget pedig alig harmaduk éli meg. A tibeti antilopok 1,5-2,5 évesen érik el ivarérettségüket, élettartamuk vadon általában nyolc év; fogságban 10-15 évig is élhetnek.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Élőhelyének természeti viszonyai és kiterjedtsége miatt pontosan még nem mérték fel a csiruk számát, de a becslések 75-150 000 között mozognak. A fajt régóta vadászták jó minőségű, finom aljszőrzete miatt, amit az indiai Szrínagarban és Kasmírban dolgoztak fel, hogy belőle kendőket és sálakat készítsenek. A sáhtus („gyapjúkirály”) néven ismert anyag előállítása érdekében évente akár húszezer állatot is kilőttek. Szarvait a hagyományos kínai orvoslásban használták, illetve gyakran készítettek belőle puskaállványt. Mielőtt vadászat az 1980-as évek végén és az 1990-es években kereskedelmi méreteket öltött volna, becslések szerint akár ötszázezres vagy milliós lehetett a faj állománya.

Mára mind Kínában, mind Indiában védetté nyilvánították a fajt, és egyre hatékonyabban akadályozzák az illegális vadászatot. 2002-ben az indiai kormány megtiltotta a sáhtusfeldolgozást is. Élőhelyének kínai részén több természetvédelmi területen is biztonságra lelhet. A mezőgazdasági hasznosítású területek terjeszkedése és lekerítése, illetve az út- és vasútépítés egyaránt a populációk feldarabolásával és élőhelye beszűkülésével fenyegeti. Az emberi tevékenység mellett a kiugróan hideg telek is komoly veszélyforrást jelentenek a fajra nézve.

Mivel a vadászat következtében az elmúlt három generáció során az állomány mintegy fele elpusztult, élőhelye pedig jelentősen beszűkült, a Természetvédelmi Világszövetség veszélyeztetettnek nyilvánítja a fajt, ám a védelmi intézkedéseknek köszönhetően elképzelhetőnek tartja az értékelés pozitív revízióját. A faj szerepel a CITES első függelékében is.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]