Tavaszi aggófű

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tavaszi aggófű
Virágzó példány
Virágzó példány
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Asteridae
Csoport: Euasterids II
Rend: Fészkesvirágzatúak (Asterales)
Család: Őszirózsafélék (Asteraceae)
Alcsalád: Őszirózsaformák (Asteroideae)
Nemzetség-
csoport
:
Senecioneae
Nemzetség: Aggófű (Senecio)
L.
Faj: Senecio leucanthemifolius Poir.
Tudományos név
Senecio leucanthemifolius subsp. vernalis
(Waldst. & Kit.) Greuter
Szinonimák
  • Doronicum arnottii DC.
  • Senecio euxinus Minderova[1][2]
  • Senecio polycephalus Ledeb.
  • Senecio vernalis Waldst. & Kit.[3][4]
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Tavaszi aggófű témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Tavaszi aggófű témájú médiaállományokat és Tavaszi aggófű témájú kategóriát.

A tavaszi aggófű (Senecio leucanthemifolius subsp. vernalis) a fészkesvirágzatúak (Asterales) rendjébe és az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó Senecio leucanthemifolius növényfaj egyik alfaja.

A 18. századtól kezdve Kelet- és Délkelet-Európából bevándorolt Közép- és Észak-Európába, azóta (Magyarországon is) elterjedt gyomnövénnyé vált.[5][6] Bolygatott területek, szántók gyomtársulásaiban csoportosan található meg, többnyire homokos, vályogos talajon.

Bár régóta Senecio vernalis néven ismert, egy 2008-as tanulmány a Senecio leucanthemifolius Poir. alfajaként azonosította.[3]

Jellemzői[szerkesztés]

15–40 cm magasra növő, egy- vagy kétéves növény. Hosszúkás, enyhén bőrnemű levelei hosszúkásak, öblösen hasogatottak, szélük hegyesen fogazott. A száron váltakozva helyezkednek el, szárcsomónként 1-1 levél.[7] Alsó levelei nyelesek, a felsők ülő helyzetűek, füles vállal. Fészkes virágai április-májusban nyílnak; a világossárga fészek 2–3 cm széles, csöves és elálló nyelves virágok (általában 13 db) egyaránt találhatók benne. Rovarok porozzák be, magjait a szél terjeszti. Pirrolizidin-alkaloidokat tartalmaz, emiatt lovak és szarvasmarhák számára mérgező.[8][9]

Diploid Senecio-fajként a Senecio vernalis a S. flavus, S. gallicus, S. squalidus és S. glaucus fajokkal közös fajcsoportot alkot. A fajcsoport földrajzilag kiterjedt, a „génökológia” (a genetikai különbségek környezeti hatásokkal való összefüggése) és a növények evolúciójának vizsgálatának fontos alanyai.[10]

Galéria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Royal Botanic Gardens, Kew: Flora Europaea Search Results (HTML). Seed Information Database. Board of Trustees of the Royal Botanic Gardens, Kew. [2011. július 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. április 9.)
  2. Tropicos: 'Senecio vernalis Waldst. & Kit. (HTML). Missouri Botanical Garden Press. (Hozzáférés: 2008. április 9.)
  3. a b Botanic Garden and Botanical Museum Berlin-Dahlem: Details for: Senecio leucanthemifolius subsp. vernalis' (HTML). Euro+Med PlantBase. Freie Universität Berlin. (Hozzáférés: 2008. április 9.)
  4. Germplasm Resources Information Network (GRIN): Taxon: Senecio vernalis Waldst. & Kit. (HTML). Taxonomy for Plants. United States Department of Agriculture, 2007. január 24. [2011. június 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. április 9.)
  5. A növényföldrajz alapjai jegyzet[halott link]
  6. Bertram Münker: Közép-Európa vadvirágai. Budapest: Magyar Könyvklub. 1998. = Természetkalauz, ISBN 963 548 672 3  
  7. Flora of Israel Online: 'Senecio vernalis Waldst. & Kit. (HTML). Hebrew University of Jerusalem. [2011. július 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. április 9.)
  8. Dr. Abdel-Fatta Rizk: Naturally Occurring Pyrrolizidine Alkaloids ISBN 978-0849346507
  9. Interplant alkaloid variation and Senecio vernalis toxicity in cattle PMID 11383654
  10. Hollingsworth, Peter, Richard M. Bateman, Richard Gornall. Monophyly populations and species, Molecular Systematics and Plant Evolution (HTML), CRC Press, 504 pages. o. (1999. április 25.). ISBN 0748409084. Hozzáférés ideje: 2008. április 23. 

Források[szerkesztés]