Ugrás a tartalomhoz

Tarjei Vesaas

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tarjei Vesaas
1967-ben
1967-ben
Élete
Született1897. augusztus 20.
Vinje(wd), Telemark, Norvégia
Elhunyt1970. március 15. (72 évesen)
Oslo, Norvégia
Nemzetiségnorvég Norvég
HázastársaHalldis Moren Vesaas (1934. április 12. – )
Gyermekei
  • Olav Vesaas
  • Guri Vesaas
Jellemző műfaj(ok)
Kitüntetései
A Wikimédia Commons tartalmaz Tarjei Vesaas témájú médiaállományokat.

Tarjei Vesaas (Vinje, 1897. augusztus 20. – Rikshospitalet, 1970. március 15.) norvég költő és regényíró. Vesaast széles körben a huszadik század egyik legnagyobb norvég írójaként tartják számon, és a második világháború óta talán a legjelentősebb íróként.[1]

Vesaas műveit egyszerű, tömör és szimbolikus próza jellemzi.[2] Történeteiben gyakran szerepelnek vidéki emberek, akik súlyos lelki változásokon mennek keresztül. E művekre jellemző az igényes norvég táj és olyan témák használata, mint a bűntudat és a halál.[2][3] A nynorsk nyelv mesteri elsajátítása hozzájárult ahhoz, hogy a nynorsk nyelvet a világirodalom egyik médiumaként fogadták el.[4]

A termékeny író számos díjat kapott, többek között 1943-ban a Gyldendal-díjat(wd), 1957-ben pedig a Dobloug-díjat(wd). 57 alkalommal jelölték irodalmi Nobel-díjra (1946-ban egyszer, 1950 és 1970 között pedig gyakran minden évben többször is).[5]

Regényeit 28 nyelvre fordították le. Számos könyvét lefordították angolra - közülük sokat a Peter Owen Kiadó[6] adott ki -, köztük a Spring Night, The Birds, Through Naked Branches, és The Ice Palace.[3]

Életrajza

[szerkesztés]

Vesaas a norvégiai Telemark megyei Vinjében(wd) született Olav Vesaas (1870-1951) földműves és Signe Øygarden (1870-1953) tanár gyermekeként.[4] Három fiú közül ő volt a legidősebb, és bűntudata volt, hogy nem volt hajlandó átvenni a családi gazdaságot, amely közel 300 éve a család tulajdonában volt.[2] Tizennégy évesen kénytelen volt otthagyni az iskolát, és soha nem részesült felsőfokú oktatásban, kivéve egy évet a Voss Népfőiskolában 1917-18 között.[2][7][8] Lars Eskeland, Vesaas tanára a Voss Folkban, lefordította Rabindranath Tagore néhány írását; ezek később hatással voltak Vesaas írói stílusára.[9]

Ifjúkorának nagy részét magányosan töltötte, vigaszt és vigaszt keresett a természetben. Feleségül vette Halldis Moren Vesaas(wd)[10] írónőt (Sven Moren(wd)[11] lányát és Sigmund Moren(wd)[12] nővérét), és 1934-ben Midtbø-be, szülőhelye, Vinje kerületébe költözött. Két gyermekük született: egy fiú, Olav Vesaas(wd)[13] és egy lány, Guri Vesaas(wd)[14].[4][15]

Midtbø Vinje-ben, Tarjei Vesaas író és Halldis Moren Vesaas(wd) költő otthona.

Pályafutása

[szerkesztés]

1923-1933

[szerkesztés]

Korai írásai a neoromantikus(wd) hagyományra összpontosítottak, kiemelkedő vallásos érzelmekkel.[4][9] E korai művekre számos írói hatás érte, többek között Rabindranath Tagore; Rudyard Kipling; Selma Lagerlöf, különösen a Gösta Berling Saga(wd); Knut Hamsun, különösen a Pan és a Victoria című neoromantikus regényei; Henrik Ibsen; és Hans E. Kinck(wd).[7][9][16] Edith Södergran versei hatására egyre inkább a szabad versforma felé mozdult el; Olav Aukrust(wd), Olav Nygard(wd) és Olaf Bull szintén költői inspirációt jelentettek számára..[17][18]

Vesaas az 1920-as évek elején adta el első novelláit egy folyóiratnak.[2] Első regényírói kísérletét a kiadók elutasították, és tűzre vetették.[16] 1923-ban debütált a Menneskebonn (Az ember gyermekei) című regényével. A regény egy fiú történetét meséli el, aki elveszíti szüleit és szeretőjét, mégis hisz abban, hogy fontos, hogy jó legyen.[7] Egy évvel később jelent meg második regénye, a Sendemann Huskuld (Huskuld, a hírnök), amely egy falusi különc történetét meséli el, akinek utolsó éveit feldobja, hogy összebarátkozik egy kisgyerekkel, akit az anyja elhagyott.[7] 1925-ben és 1926-ban Vesaas regényei, a Grindegard: Morgonen (Grinde farm) és Grinde-kveld, eller Den gode engelen (Este Grindében, avagy a jó angyal) című regényei jelentek meg.[7][8]

Első sikeres regénye a Dei svarte hestane (Fekete lovak) 1928-as megjelenése volt, miután korábbi műveit negatív kritika érte.[4][7][16] Ez egyben a realizmus és a kortudatosság növekedését is jelentette Vesaas regényeiben.[4] A következő évben jelent meg első novelláskötete, a Klokka i haugen (A harang a dombon), amely hét, kifejezetten a gyűjtemény számára írt novellát tartalmazott. Ez volt az első olyan könyve, amelyet más nyelvre is lefordítottak.[19]

1930-ban Vesaas kiadta a Fars reise (Apám utazása) című regényt, a Klas Dyregodt főhősre összpontosító tetralógia első kötetét. A sorozat második és harmadik könyve, a Sigrid Stallbrokk és a Dei ukjende mennene (Az ismeretlen férfiak) 1931-ben, illetve 1932-ben jelent meg. 1932-ben a sorozat utolsó regénye, a Hjarta høyrer sine heimlandstonar (A szív hallja a szülőföld zenéjét),[4] bár eredetileg trilógiának szánták,[20] hat évvel később, 1938-ban jelent meg. Ez sokkal könnyedebb hangvételű, mint az első három regény.[4][7]

1933-ban jelent meg Sandeltreet (A szantálfa) című regénye. A könyv 1933 nyarán, Vesaas utolsó külföldi útja után néhány hét alatt íródott. A középpontjában egy terhes nő áll, aki úgy véli, hogy nem fogja túlélni a szülést, ezért útra kel, hogy minél többet megtapasztaljon az életből.[17]

Irodalmi áttörés és siker (1934-1939)

[szerkesztés]

Vesaas áttörését 1934-ben a Det store spelet (A nagy ciklus) hozta meg, amelyet a korabeli kritika elismerően méltatott. A folytatás, a Kvinnor ropar heim (A nők hazahívnak) egy évvel később, 1935-ben jelent meg.[4]

Szintén 1934-ben jelent meg Vesaas második darabja, az Ultimatum, amelyet elsősorban két évvel korábban, 1932 szeptemberében Strasbourgban írt.[21] Az Ultimatum egy csoport fiatal reakcióit állítja középpontba, közvetlenül a háború kitörése előtt. A darabban egy villogó neonfelirat szerepel, amelyet Vesaas a Németországban tett utazásai során látott színpadi effektek alapján adaptált. A darabot Vesaas ijedt reakciója ihlette, amikor német katonák masíroztak és horogkeresztet tartottak a kezükben.[17] A norvég közönség nem fogadta jól, amikor először bemutatták az oslói Norvég Színházban(wd).[17]

Két évvel később jelent meg Vesaas második novelláskötete, a Leiret og hjulet (Az agyag és a kerék). A novellák többsége a vidéki élet aspektusaival foglalkozik.[7][22]

Kísérletezés (1940-1956)

[szerkesztés]

Vesaas Kimen (A mag) című regényét gyakran választóvonalnak tekintik korábbi realista regényei és későbbi, szimbolikusabb és kísérletezőbb művei között.[4][7] Vesaas így nyilatkozott: „Könyveim között a Kimen választóvonalként áll. Nem így terveztem, de valami olyan szörnyű és hihetetlen dolog történt, ami egyszerűen magával hozta az írás új módját. ... Valamiféle újfajta reakciót a dolgokra."[23] A regény 1940 nyarán, Norvégia német megszállásának(wd) első hónapjaiban íródott.[24]

1945 telén és tavaszán Vesaas megírta következő regényét, a Huset i mørkret (Ház a sötétben) című allegorikus regényét a német megszállásról(wd) és a norvég ellenállási mozgalomról a második világháború idején.[25][26] A kézirat birtoklásával járó veszélyek miatt a megszállás végéig, 1945 májusáig egy horganyos dobozban rejtették el. A könyv még az év őszén jelent meg.[4][26] A Kjeldene (Források), első verseskötete 1946-ban jelent meg.[27] 1931-ben felesége, Halldis Moren(wd)[10] adott neki egy verses gyűjteményt Edith Södergrantól; ezek inspirálták Vesaas-t, hogy maga kezdjen el verset írni. Kezdeti próbálkozásai sikertelenek voltak, emiatt elfordult a költészettől. Tizennégy évvel később azonban újra fellángolt a költészet iránti szenvedélye, és megírta a Kjeldene-t.[17][28]

Szintén 1946-ban jelent meg Vesaas Bleikeplassen (A fehérítő hely) című regénye. A könyv a Vaskehuset című, kiadatlan drámájának alaposan átdolgozott változata, amelyet hat évvel korábban visszavont a nyilvános bemutatójáról.[17] Egy évvel később megjelent második verseskötete, a Leiken og lynet (A játék és a villám).[29] A gyűjtemény volt az első alkalom, amikor Vesaas költészetében a szabadvers(wd) dominált, nagyrészt Södergran költői hatására.[30]

1948-ban jelent meg Tårnet (A torony) című regénye.[7] Mind a Bleikeplassen, mind a Tårnet a Huset i mørkret előtt íródott, de a német megszállás miatt később publikálták.[4] 1949-ben jelent meg a Lykka for ferdesmenn (Vándorok boldogsága), Vesaas harmadik versgyűjteménye.[29]

Signalet (A jel) című regénye 1950-ben jelent meg. A pályaudvaron játszódó regény középpontjában egy csoport ember áll, akik a távozó jelzésre várnak, de az soha nem fog eljönni. A könyvet szürrealizmusa, allegóriája és hangulata(wd)[31] miatt Franz Kafka és Samuel Beckett műveihez hasonlónak minősítették.[4][7][32][33] Vesaas harmadik novellagyűjteménye, a tizenhárom történetet tartalmazó Vindane (A szelek) 1952-ben jelent meg. A következő évben elnyerte a Velencei Triennálé díját a gyűjteményért.[7][33] A Vårnatt (Tavaszi éjszaka), következő regénye 1954-ben jelent meg.[33]

Két évvel később megjelent a Ver ny, vår drum (Maradjon új az álmunk); ez volt az utolsó verses gyűjtemény, amely Vesaas életében megjelent.[29]

Későbbi munkái (1957-1970)

[szerkesztés]

Művei közül a leghíresebb az Is-slottet (Jégpalota), két lány története, akik mélységesen erős kapcsolatot építenek ki, és a Fuglane (Madarak), egy egyszerű gyermeki elméjű felnőtt története, aki gyengéd szíve révén. az empátia és a képzelet látnok vagy író szerepét viseli. 1963-ban a Jégpalota című művéért megkapta az Északi Tanács Irodalmi Díját.

Vesaas negyedik, egyben utolsó novellagyűjteménye, az Ein vakker dag (Egy szép nap) 1959-ben jelent meg. A gyűjtemény történetei elsősorban hétköznapi eseményekkel foglalkoznak.[7] Utolsó előtti regénye, a Bruene (A hidak) 1968-ban jelent meg. Két évvel később jelent meg utolsó regénye, a Båten om Kvelden (Az esti csónak). A könyv lírai vázlatokból áll, amelyek Kenneth G. Chapman tudós szerint gyakran megszüntetik „a próza és a költészet közötti különbséget”.[34]

Utolsó versgyűjteménye, a Liv ved straumen (Élet a patak mellett) posztumusz 1970-ben jelent meg.[4][29] Általában a legjobb gyűjteményének tartják.[35]

Díjai

[szerkesztés]

Művei

[szerkesztés]

Regények

[szerkesztés]
  • Menneskebonn (Az ember gyermekei, 1923)
  • Sendemann Huskuld (Huskuld, a hírnök, 1924)
  • Dei svarte hestane (A fekete lovak, 1928)
  • Sandeltreet (A szandálfa, 1933)
  • Kimen (A mag, 1940)
  • Huset i mørkret (Ház a sötétben', 1945)
  • Bleikeplassen (Fehérítő hely, 1946)
  • Tårnet (A torony', 1948)
  • Signalet (A jel, 1950)
  • Vårnatt (Tavaszi éjszaka', 1954)
  • Fuglane (Madarak, 1957)
  • Brannen (Tűz, 1961)
  • Is-slottet (A Jégpalota', 1963)
  • Bruene (Hidak, 1966)
  • Båten om Kvelden (Az esti csónak, 1968)

"Grinde Farm" sorozat

[szerkesztés]
  • Grindegard: Morgonen (Grinde Farm, 1925)
  • Grinde‐kveld, eller Den gode engelen (Evening at Grinde, or The Good Angel, 1926)

"Klas Dyregodt" sorozat

[szerkesztés]
  • Fars reise (Father's Journey, 1930)
  • Sigrid Stallbrokk (1931)
  • Dei ukjende mennene (The Unknown Men, 1932)
  • Hjarta høyrer sine heimlandstonar (The Heart Hears Its Native Music, 1938)

"A nagy ciklus" sorozat

[szerkesztés]
  • Det store spelet (The Great Cycle, 1934)
    • Translated by Elizabeth Rokkan (University of Wisconsin Press, 1967)
  • Kvinnor ropar heim (Women Call Home, 1935)

Költészet

[szerkesztés]
  • Kjeldene (The Springs, 1946)
  • Leiken og lynet (The Game and the Lightning, 1947)
  • Lykka for ferdesmenn (Wanderers' Happiness, 1949)
  • Løynde eldars land (Land of Hidden Fires, 1953)
    • Translated by Fritz König and Jerry Crisp (Wayne State University Press, 1973)
  • Ver ny, vår draum (May Our Dream Stay New, 1956)
  • Liv ved straumen (Life by the Stream, 1970)

Novellagyűjtemények

[szerkesztés]
  • Klokka i haugen (The Bell in the Mound, 1929)
  • Leiret og hjulet (The Clay and the Wheel, 1936)
  • Vindane (The Winds, 1952)
  • Ein vakker dag (A Lovely Day, 1959)

Színdarabok

[szerkesztés]
  • Guds bustader (God’s Abodes, 1925)
  • Ultimatum (1934)
  • Morgonvinden (Morning Wind, 1947)

Magyarul megjelent

[szerkesztés]
  • A madarak (Fuglane) – Európa, Budapest, 1966 · Fordította: Dőri Tibor
  • Huszadik századi skandináv novellák – Noran, Budapest, 2007 · ISBN 978-963-9716-16-2 · Szerkesztette: Szöllősi Adrienne · Fordította: Kúnos László & al (9. A macska)

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Nomination Database. www.nobelprize.org . (Hozzáférés: 2017. január 23.)
  2. ↑ a b c d e „TARJEI VESAAS, 72, NORWEGIAN POET”, The New York Times, 1970. március 16. (Hozzáférés: 2024. július 9.) (amerikai angol nyelvű) 
  3. ↑ a b Tarjei Vesaas (1897–1970). Gyldendal Agency . Gyldendal Norsk Forlag AS. (Hozzáférés: 2018. április 1.)
  4. ↑ a b c d e f g h i j k l m n Gimnes, Steinar (February 25, 2020), Tarjei Vesaas, <http://nbl.snl.no/Tarjei_Vesaas>. Hozzáférés ideje: October 21, 2020
  5. ↑ Tarjei Vesaas - Nomination Database. www.nobelprize.org . (Hozzáférés: 2022. június 29.)
  6. ↑ A Peter Owen Publishers-t 1951-ben alapították Londonban. A céget 2022-ben vásárolta meg a Pushkin Press.
  7. ↑ a b c d e f g h i j k l m Vesaas, Tarjei. Det store spelet (norvég (nynorsk) nyelven). University of Wisconsin-Madison, vii. o. (1967) 
  8. ↑ a b Chapman 1970, p. 9
  9. ↑ a b c Chapman, Kenneth (1969. május 1.). „Basic Themes and Motives in Vesaas' Earliest Writing”. Scandinavian Studies 41 (2), 126–137. o. 
  10. ↑ a b Halldis Moren Vesaas (1907. november 18. – 1995. szeptember 8.) norvég költő, műfordító és gyermekkönyvíró.
  11. ↑ Sven Moren (1871. október 28. – 1938. december 14.) norvég farmer, költő, meseíró, drámaíró, gyermekíró, a Liberális Párt szervezője és politikusa.
  12. ↑ Sigmund Moren (1913. november 27. – 1996. február 4.) norvég filológus, enciklopédista, irodalomkritikus, színházi kritikus és gyermekíró.
  13. ↑ Olav Vesaas (1935. december 21. –) norvég újságíró, életrajzíró és kiadó.
  14. ↑ Guri Vesaas (1939. január 13.) norvég író és gyermekkönyv-fordító, a Samlaget(wd) kiadó egykori szerkesztője.
  15. ↑ Halldis Moren Vesaas. Aschehoug. (Hozzáférés: 2018. április 1.)
  16. ↑ a b c McFarlane 1960, p. 183
  17. ↑ a b c d e f Hermundsgård, Frode (2001. november 10.). „Tarjei Vesaas and German Expressionist Theater”. Scandinavian Studies 73 (2), 125–146. o. 
  18. ↑ König 1973, p. xxiii
  19. ↑ Chapman 1970, p. 41
  20. ↑ Chapman 1970, p. 42
  21. ↑ Chapman 1970, p. 50
  22. ↑ Chapman 1970, p. 62
  23. ↑ Chapman 1970, p. 69
  24. ↑ Chapman 1970, p. 70
  25. ↑ Chapman 1970, p. 86
  26. ↑ a b Vesaas, Tarjei. Huset i mørkret (norvég (nynorsk) nyelven). Peter Owen Publishers (1976). ISBN 9780720602937 
  27. ↑ König 1973, p. xxxi
  28. ↑ König 1973, pp. xxxii–xxxiii
  29. ↑ a b c d König 1973, p. xxxii
  30. ↑ Chapman 1970, p. 101
  31. ↑ Az irodalomban a hangulat az elbeszélés atmoszférája. A hangulatot a beállítás (hely és környezet, amelyben a narratíva játszódik), attitűd(wd) (a narrátor és a narratíva szereplői) és leírások segítségével teremtik meg.
  32. ↑ Chapman 1970, p. 91
  33. ↑ a b c König 1973, p. xxviii
  34. ↑ Chapman 1970, pp. 161–162
  35. ↑ Greenwald 2018, p. xii

Fordítás

[szerkesztés]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Tarjei Vesaas című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Tarjei_Vesaas&oldid=27582632”