Tamássy Miklós

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Tamássy Miklós
Portréja a Magyar színművészeti lexikonban. (1931)
Portréja a Magyar színművészeti lexikonban. (1931)
Született Tamássy Miklós
1881. március 20.
Debrecen
Elhunyt 1951. augusztus 31. (70 évesen)[1]
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Házastársa Kubiszka Mária Paula
Foglalkozása festőművész, díszlettervező, szcenikai felügyelő
Iskolái Országos Magyar Királyi Iparművészeti Tanoda (–1904)
A Wikimédia Commons tartalmaz Tamássy Miklós témájú médiaállományokat.
Ruyter admirális fogadja a kiszabadított magyar prédikátorokat

Tamássy Miklós (Debrecen, 1881. március 20.Budapest, Erzsébetváros, 1951. augusztus 31.)[2] festőművész, díszlettervező.

Pályája[szerkesztés]

Tamássy György és Győrffy Klára fia. Tanulmányait az Iparművészeti Iskolában kezdte, ahol Pap Henrik és Hegedűs László voltak a tanárai. 1904-ben a festőakadémia (Képzőművészeti Főiskola) elvégzése után 1908 – 1920 között az Operaház szcenikai segédfelügyelője, majd 1931. szeptember 30-ig szcenikai főfelügyelője, emellett rendszeres kiállítója volt a Műcsarnok és Nemzeti Szalon tárlatainak.[3] Részt vett a firenzei, a müncheni kiállításokon is.[4]

A Phőnix filmgyárnál is működött mint díszlettervező (99-es; Az Ördög; Árendás zsidó; Judás; Skorpió). Az 1930-as években az állami színházak szcenikai felügyelője volt és elméleti szócikkeket írt a Színészeti lexikonba. Kéméndy Jenővel együtt több új technikai megoldást alkalmazott a Wagner-operák színrehozatalánál (rajnai sellők repülése, walkürök lovaglása) . Legsikerültebb díszlet- és jelmeztervei a Cigánybáróhoz és a Kőműves Kelemenhez készültek.[5]

1905. november 27-én Budapesten, a Ferencvárosban házasságot kötött Kubiszka Mária Paulával, Kubiszka Ferenc és Matyasovszky Paula lányával.[6] A Színházi Hét és a Színházi Élet lapok rendszeresen hírt adtak újabb operaházi munkáiról, egyéb, művészeti jelentkezéseiről, pl. Nemzeti Szalonban kiállított műveiről azok visszhangjáról, illetve életének egyéb eseményeiről is. Beszámolnak 25 éves művészi jubileumáról, lányának nemes Tamássy Klárának Zerkovitz Istvánnal kötött házasságáról. A Színházi Élet, 1926. február 21.-szám megemlékezik Oláh Gusztáv (rendező) díszlet és jelmez-tervezővel kapcsolatos sajátos, Zoro és Huru alkati viszonyról és az így kialakult művészi munkamegosztásukról is. Halálát szívkoszorúér-elkeményedés és -elzáródás okozta.

Művészeti elismerései[szerkesztés]

1908-ban a londoni kiállításon miniatűrjeivel nyert aranyérmet, 1916-ban San Franciscóban a Japáni figurák c. művével nyert díjat. Képzőművészetét Párizsban elnyert ezüst éremmel is elismerték. 1919 márciusában a Nemzeti Szalonban Kacziány Aladár, Kampis János, és Kárpáthy Jenő mellett csoportkiállítás résztvevője volt 31 művével.[7] 1938-ban a Debreceni Református Kollégium megrendelésére festette a De Ruyter holland admirális kiszabadítja a gályarabságból a magyar református lelkészeket 1676-ban c. képet mely 2007-es restaurálása után ma a díszteremben látható. [4]

1934-ben a Parlamenti Múzeum számára ajánlotta fel nagyméretű, gróf Tisza István halálát ábrázoló, azonos címet viselő festményét, mely a kétszeres miniszterelnök, volt házelnök ellen a Roheim villa falai között 1918. október 31.-én elkövetett merényletet ábrázolja. A festmény restaurálását a Trianon Kutató Intézet Közhasznú Alapítvány a Magyar Nemzeti Múzeum egyedi engedélyével, Szentkirályi Miklós restaurátorművész szakmai mentorálása mellett valósította meg. A nagyközönség számára a festményt első alkalommal 2018. október 29-én a Magyar Nemzeti Múzeum Dísztermében, gróf Tisza István halálának 100 éves évfordulója alkalmából megrendezett Emlékülésen egyedi készítésű díszkeretében mutatták be.[8]

Művei[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Magyar életrajzi lexikon
  • Magyar Színész Lexikon (Bp. 1931) IV. k. 331;
  • Éber-Gombos Lexikon (Bp. 1935) 522;
  • Magyar Életrajzi Lexikon (Bp. 1967) II. 816;
  • Magyar Színházművészeti Lexikon (Bp. 1994) 785.
  • A Magyar Királyi Operaház Évkönyve 50 éves fennállása alkalmából. Kiadja a Magyar Királyi Operaház Igazgatósága 1934-35,

További információk[szerkesztés]